VERSEK

ELSÕ

AENIGMA

`Egy horvát virágének nótájára`

1 Jelentem versben mesémet,

De elrejtem értelmemet;

Kérem édes szeretõmet,

Fejtse meg nékem ezeket:

2 Minap én úton jártomban,

Láték két hattyút egy tóban,

Hogy volna csendes úszásban

Együtt lassú ballagásban.

3 Gyakran egymásra tekintnek,

Kirõl kitetszik szerelmek,

Egymáshoz való jó kedvek;

Hasonlók, mindketten szépek.

4 Hogy így együtt szerelmesen,

Õk úsznának szép csendesen,

Azonközben nagy sebesen,

Egy keselõ csalárdképpen

5 Rájok menvén, az egyikét,

Körme között az szebbikét

Elkapá, foggatá szegént,

Mint szeretõt, kedve szerént.

6 Látván társa, bánatjában

Rív keserves kiáltásban,

Széllyel ballagván az tóban,

Nem tud, medgyen nagy bújában,

7 Mert látja társától váltát,

Látja maga özvegy voltát,

Bújában elszánta magát,

Óhajtja már csak halálát.

MÁSODIK

KRISTINA NEVÉRE

`az Lucretia éneke nótájára`

1 Cupido szívemben sok tüzes szikrákkal

szerelmét most újítja,

Elmémben, mint várban vigyázó virrasztó,

herdóját õ úgy mondja,

Tüntetvén elõttem szép csillagom képét,

vélem csak kívántatja.

2 Róla feledéken nem lehet víg szívem

mert csak õtet óhajtja,

Mint esõt aszályban meghasadozott föld,

õtet úgyan kívánja,

Tüzem enyhítõje, bánatom vivõje

hogy csak õ már, azt vallja.

3 Immár õérette egyebek szerelme

nálam mind semmié lött,

Mert szeme nyilával, nagy igazságával

mint célt, éngem már meglõtt,

Bévett szerelmében, kivel mintha éngem

õ úgyan idvözítött.

4 Siralmas nagy bánat különben nem bánthat,

csak mikor õt nem látom,

Szép kertek tömlecnek akkoron tetszenek,

víg ének is siralom,

Viszont mikor látom, vagy szavát hallhatom,

nincsen semmi bánatom.

5 Törödelmes szívem édes leveliben

szinte igaz úgy indul,

Régi betegségbõl mint támadott ember,

újul rózsa szagátúl,

Vagy mint az régi rab szabadságnak örül,

elszaladván fogságbúl.

6 Ínségébõl immár mert engem õ kivett

elõbbi szerelmemnek,

Bús voltát szívemnek lengedezõ szele

elverte jókedvének,

Búszerzõ szerelem már nem árthat nékem,

mert oltalma fejemnek.

7 Nemrégen szép gyûrõt szerelmesem küldött,

ki rubinttal mind rakva,

Egy szép drága gyémánt kellõ kezéparánt

vagyon közte foglalva,

Hozzám szerelemben tökéletes szíve

is így vagyon kapcsolva.

8 Ajándékon viszont kiért hív szívemet

én is néki mutattam,

Szorítva kit néki szerelemnek tüzes

fogójában nyújtottam,

Fejemet, lelkemet, teljes életemet

ajánlottam s vallottam,

9 Melyet szerelmesen és igen jó néven

tõlem, rabjától elvett,

Édes hívségében, mint erõs szekrénben

bézárolván rekesztett,

Nagy igazságában, mint szép lágy ruhában

tûrve kebelében tett.

10 Távol vagyon immár nagy keserûségem,

gyönyörû én életem,

Mely szépek tavasszal sík mezõk virággal,

boldogsággal jókedvem

Azon módon rakva, nem gyõz örvendezni

eleget szeretõmen.

HARMADIK

`az Palkó nótájára`

1 Eredj, édes gyûrõm, majd jutsz asszonyodhoz,

Ki viszen tégedet csókolni szájához,

Óh, hogy nékem ahhoz

Nem szabad most mennem, én vigasztalómhoz!

2 Mondd szolgálatomot õnéki én szómmal,

Kérjed, emlékezzék valaha felõlem,

Ne felejtsen éngem;

Lám, csak benne vagyon én gyönyörûségem!

3 Mint te burítva vagy fekete zománcban,

Így szívem is érte öltezett most gyászban,

Búskodik magában,

Hogy nem részesülhet õ nyájasságában.

4 Mint hogy te ékes vagy szép drága gyémánttal,

Így õ is mentõl szebb kedves szép szavával,

Maga tartásával

Éngemet felgerjeszt rózsa orcájával.

5 Mint hogy gyémánt drágább és szebb minden kõnél,

Így õ is mentõl szebb minden szép szüzeknél,

Szerelmes mindennél,

Egyéb szép személy is õ példájával él.

6 Járásban, ruhában csak õtet szemlélik,

Módjában asszonyok, lányok õtet nézik,

Formáját követik,

Beszédét, erkölcsét mindenek kedvelik.

7 Ez gyémánt mint fénlik, élete oly tiszta,

Alázatos lévén, vagyon bátorsága,

Mert bûn nem furdalja,

Fejér ruhájában, mint szép fejér páva.

8 Természetében is gyémánthoz hasonló,

Mint acéllal gyémánt hogy meg nem rontható,

Így õ sem hajlandó,

Tökéletes szívõ, igen igazmondó.

9 Tudja ez világnak minden álnokságát,

Nem hiheti senki hízelkedõ szavát,

Igen ója magát,

Vagyon okossága, jól rendeli dolgát.

10 Ezt megmondván néki, utolszor kérd erre,

Hogy miként az gyûrõt foglalták jól eszve,

Nincsen sohul vége,

Légyen így vég nélkül énhozzám szerelme.

11 Foglaljon engemet szinte úgy magához,

Miképpen ez gyûrõt foglalták gyémánthoz,

Ne hajoljon máshoz,

Légyen igaz hozzám, mint hív szolgájához!

NEGYEDIK

`ugyanazon nótára`

1 Bizonnyal esmérem rajtam most erejét,

Szívemben felgyúladt szerelemnek tüzét,

Sebesen égését,

Kit tûrök naponkint egy szép víg kegyesért.

2 Annak személyének drága ékessége,

Szabadságomot már magamtól elvette,

Rabságra vetette,

Kínlódom érette, vette is eszébe.

3 Látja szerelmemet, hozzá hívségemet,

Azt jelenti, hogy õ sem gyûlöl éngemet,

De azért éltemet

Szüntelen kínozza bûntelen fejemet.

4 Akaratomban õ semmit megmívelni

Nem akar énnékem semmiben engedni,

Sõt lelkem rontani

Igyekezik jó voltomért megútálni.

5 Semmi azért nékem világban már éltem,

Két szememnél több sincs, ki sirasson éngem,

Óh, én szegény fejem,

Magamot mint vesztém, mire juta ügyem!

6 Szívem nyughatatlan titkon õ magában,

Bú miatt gyötrõdik, fárad bánatjában,

Nagy kínvallásában

Emésztetik, mint fa tûztûl sebes lángban.

7 Ím, sok példát hallván, mint vesztém enmagam,

Tudván, hogy így járok, mégis elhajlottam,

Nézd, mire jutottam,

Hogy tudva magamot kínra bocsátottam.

8 Bizony nem vethetek senkire egyébre,

Csak magam eszére; de medgyek, ha erre

Vett az õ szépsége,

Hogy magamot érte ejteném az tõrbe.

9 Annak szép személye és víg tekintete

Kit nem gerjesztene gyönyörû beszéde,

Örvendetessége?

Penig érte, és nem másért vagyok ebbe.

10 Légyen az én kínom õ egészségéért,

Légyen halálom is bátor személyéért,

Ám szenvedjek azért,

Csak ne útáljon meg én hív szerelmemért.

11 Jót várnék õtõle, de õ csak gonosszal

Fizet különb-különbféle sok kínokkal,

Kegyetlen válasszal,

Kivel éngem megöl gyakorlatossággal.

12 Nem panaszolkodom semmit már felõle,

Azt sem érdemlettem volna bizony tõle,

Hogy nagy szerelmébe,

Éngemet már bévett, vagyok szeretõje.

13 Tulajdona vagyok, szabad õ énvélem,

Rabja vagyok; medgyek, ha megöl is éngem,

Vagy csak gyötri lelkem:

Szabad, ihon vagyok, övé szegény fejem.

14 Hiszem, ha esméri idõvel énbennem,

Hogy nem csalárd szívvel személyét szeretem,

Talám megszán engem,

S nem lészen kegyetlen örökké ellenem.

15 Éngem noha mostan elõle elûze,

Búcsúmot úgy adá, mint számkivetésre,

De talám meg végre

Jutok õnékie valaha eszébe.

16 Azért immár nékem el kell most indulnom,

De elmémet ugyan itt kell nálad hadnom,

Rólad gondolkodnom,

Légyen Isten hozzád, édes vigasztalóm!

17 Nem úgy mégyek el, hogy lennék nálad nélkül,

Mert miként hogy test nem élhet lélek nélkül,

Így te szerelmedtûl

Soha nem válhatom meg halálom nélkül.

18 Ne felejts el azért te is, kérlek, engem,

Ha immár elûzél, csak ne gyûlölj, lelkem,

Enyhíts meg szerelmem,

Mondd: Ez bizony igen szeret vala engem.

19 Az versszerzõ neve fel vagyon jegyezve,

Könnyhullatásiban rendelte ezt egybe.

Keserves énekbe;

Ha Istent szereted, ne tréfálj meg érte!

ÖTÖDIK

`az Giannetta Padovana nótájára`

1 Nõ az én örömem most az én szép

szerelmem erre való néztében,

Bús kedvem sincsen semmi énnékem,

mert ismét bévett nagy szerelmében,

Megengedett, fogott kezet,

megbékéllett nagy kegyesen,

Halálomtól megtérített,

engem csókolván édesen.

2 Szép Venust azért már kis fiával

jótétéért, míg élek, mind áldom,

Hogy jóra hozta szerelmesemmel

vétkemért gonoszul fordult dolgom,

Kegyelmet nyert, meg bészerzett,

tudta, mert hív szolgálatom;

Hogy vétettem, nem szánszándék

oka, de tudatlanságom.

3 Mint az idvösség semmi nem egyéb

az Isten színének látásánál,

Én boldogságom is csak abban áll,

ha szerelmét látom igazsággal,

Örömre fordít, ha szólít

magához édes szavával,

Boldogít, ha hozzá szorít,

ölelve gyönge karjával.

4 Ezelõtt néki csak rabja voltam,

õtet jutalom nélkül szolgáltam,

Rabságból kivett, szolgájává tett,

szolgálatom nem esik héában,

Mert ajakát, mint jó zsoldját,

adja, hogy én megcsókoljam,

Szerelmével ajándékoz,

csak hogy tovább is szolgáljam.

5 Sem Jason az szép aranygyapjúnak,

sem vitéz Aeneas Laviniának

Nem örült ennyit, mostan amennyit

én örültem jó akaratjának;

Mert mi lehet ennél kedvesb,

édesb én kívánságomnak,

Mint csókolni dicsõséges

színét mennyei orcának?

6 Vallyon s ki élheti énnálamnál

nagyobb kedve szerint már világát?

Vagyon-é, inkább ki hasonlítsa

én boldogságomhoz állapotját?

Mert Õ ékes, kegyes, kedves,

mutatja hozzám hív voltát:

Nincs bánatom, gyanóságom,

mert esmérem igazságát.

7 Gond nélkül azért vígan éneklek,

örvendek csak igaz szerelemnek;

Míg élek, arra figyelmes lészek,

hogy ne légyek ellene kedvének:

Dicsértessék jótétéért,

megbocsátott én fejemnek,

Megcsókolván és ezt mondván:

Miért mondasz kegyetlennek?

HATODIK

BEBEK JUDIT NEVÉRE

`az "Magam gondolván" nótájára`

1 Beteges lelkem ismét énnékem

most új szerelemtõl,

Mely betegségem támadott nékem

az tekintetébõl,

Kinek személye, maga tartása

engemet majd megöl.

2 Ennek termete igyenes, magas,

mint szép liliomszál,

Két szép társa közt, mint Venus asszony,

tetszik, hogy veszteg áll,

Tettetes köztök, mint világos nap,

ha sûrõ köd leszáll.

3 Bátran két szemét mikor kegyesen

énreám fordítja,

Ottan szívemnek õ nagy szerelmét

magához felgyújtja,

Mert csak két szeme az én szívemnek

felgyújtó fáklyája.

4 Erkölcse szelíd és szemérmetes,

emberséggel elegy,

Édes ajaka piros, szinte oly,

mint jól meg nem ért meggy,

Ékes beszédû, jeles tréfájú

szavában õ mind egy.

5 Ki-ki õvéle táncát eljárni

oly igen kívánja,

Mert mint für után ha magasságból

magát sólyom rúgja,

Oly nagy sebesen táncát õ járja,

nem mozdul dereka.

6 Ily szép s jó lévén, ez kegyest hát én

miért ne szeressem?

Szeretem bizony, csak viszont õ is

éngemet szeressen,

Szolgálatomért szemei elõl

éngem el ne vessen.

7 Víg lészen kedvem, ha õ magához

éngemet kötelez,

Ha néha-néha gyötreni fog is,

tudom, megkegyelmez,

Mert hív szerelmem nála énnékem

nagy jókedvet szerez.

8 De az én dolgom mint lenne vallyon

hogyha nem kelletnék?

Megójon engem attól az Isten,

mert én úgy nem élnék!

Most ha így volnék, s az is törtínnék,

osztán hová lennék?

9 Judit nevére méltán nevezték

õtet keresztségben,

Mert hasonlónak Judit asszonyhoz

látom mindenekben,

Gerjedek ehhez, mint Holofernes,

én is szerelemben.

10 Távozván attól, aki szerelme

gerjesztett éngemet,

Utána való nagy bánatimba

éneklém ezeket,

Ajánlván néki szolgálatommal

együtt szerelmemet.

HETEDIK

MORGAI KATA NEVÉRE

`az "Fejemet nincsen már" nótájára`

1 Mondják jövendölõk bizonnyal énnékem,

Hogy születésemben Venus megkért éngem,

Arra, hogy csak magának szolgáltasson vélem.

2 Olyha, mintha hinném enmagam is ez szót,

Mert látom, hogy Venus kíván nékem sok jót,

Szerelmimben mert gyakran hoz énnékem hasznot.

3 Reám eleitõl fogva gondot viselt,

Mint fogadott fiát, erkölcsemben kedvelt,

Látván természetemet, jól magához nevelt.

4 Gyakran szerelmimben most is szerencsésít,

Én jó szerencsémre utat nyitván nódít

Arra, mert szolgálatom esik kedve szerint.

5 Azminthogy mostan is megajándékoza,

Rabul egy szép szüzet én kezemben ada,

Mondván: Szolgálatodnak ez is egy jutalma.

6 Ily szép, mint ez, akkor sem volt õ maga is,

Hogy néki ítélte aranyalmát Paris,

De ilyen kívánt lenni, ha istenasszony is.

7 Kívánván szépségét irigykedik rea,

Hogy nálánál szebbnek ítéljem, azt bánja;

Ha meg nem õrzöm, tõlem elveszti, azt mondja.

8 Adta szép rabomnak, mert olyan szép színe,

Mint rubint gyémánttal miként illik egybe,

Vagy fejér liliommal ha rózsát fogsz eszve.

9 Több szép szüzek között lévén oly tettetes,

Mint csillagok között telihold mely fényes;

Mint mennyei seregnek, éneklése édes.

10 Az csak vétek benne, hogy ilyen tudatlan;

De medgyek, ha látom, mely igen ártatlan?

Mód nélkül tekint reám, tréfál minduntalan.

11 Mit mondjak felõle többet, én nem tudom,

Mert minden szépségnek jelit rajta látom,

Légyen fottig jó hozzám, én csak azt kívánom.

NYOLCADIK

`egy német villanella nótájára:

"Ich hab' vermeint" etc.`

1 Reménségem nincs már nékem

ez földen éltemben senki szerelméhez,

Mert szerelmem, ki volt nékem,

az elfut elõlem, semmiben sem kedvez,

Medgyek én immár, ha keserves kár

engemet ez világból kivégez?

2 Menvén hozzá, vigad vala

siettetõ szívem buzgó szerelmében,

Fáradtságát, minden gondját

reménlvén letenni szerelme ölében,

Nem félvén attól, hogy élnék távol

szeretõmtõl keserves helyemben.

3 De elútált, mert mást talált,

éntõlem már elvált, hagyván szernyõ halált,

Ád sok mérget az jó helyett,

lelkem csak héában õutána kiált,

Mert nem hallgatja, de sõt útálja,

magához mert új szerelemet foglalt.

4 Siralmával mint hogy megcsal

az krokodilusgyík útonjáró embert,

Így engemet elhitetett,

hitetvén már vesztett, mint ártatlan lelket;

Prédája vagyok, mert már megfogott,

valamint akarja, úgy gyötörhet.

5 Ki nem hinné vagy gyûlölné

az õ mézzel folyó szerelmes beszédét,

Esküvését, látván könyvét

és alázatosan formált szép személyét?

Bizony megcsalná, akárki volna,

aki nem tudná ravasz elméjét.

6 De ha szinte nem beszélne,

vallyon s ki keresne egyebet helyében?

Ha olyan õ, mint sík mezõ

az jó kikeletnek áldott idejében:

Ifjú, szép, ékes, mindennél kedves,

nincs vétek személye termésében.

7 Óh, egyetlen egy szerelmem,

miért vetettél el szemed elõl éngem?

Hogy verhetett benned fészket

szinte ilyen igen az harag ellenem?

Ámbár mást szeress, csak el ne veszess

engem, ki néked adtam már lelkem.

8 Te jó Isten, ki e tõrben

éngem csudaképpen már régen ejtettél,

Ezt engedjed, hogy szánjon meg,

vélem kit ily igen te megszerettettél,

Vagy vígy ki hozzád, ha jó szót sem ád,

ugyanis már lelkem sem hal, sem él.

KILENCEDIK

KIT AZ SZERETÕJÉVEL VALÓ HARAGJÁBAN SZERZETT

`az Palkó nótájára`

1 Óh, te csalárd világ, nyughatatlan elme,

Forgandó szerelem, változó szerencse,

Mire most szívembe

Új gyötrelmet hozál eszem vesztésére?

2 Éngem most kétfelõl hiteget két dolog,

Szerelem, bosszúság most bennem fegyvert fog,

Egymás ellen forog,

Kitõl szívem, mint nád, ide-s-tova inog.

3 Miképpen hogy Bessus az két fiataltól,

Kétfelé vonódom én ez két dologtól,

Gyötretem azoktól,

Hajtatom, mint felhõ égiháborútól.

4 Mint eltévedt ember két járt útra jutván

Nem tud melyikének indulni csapásán,

Megáll, gondolkodván,

Így én is nem tudok indulnom mely után.

5 Mert miképpen laptát mikor ketten jáddzák,

Tudod, hogy egymásra ütik és hajítják,

Így szívemet húzzák

Szerelem s bosszúság ide-s-tova vonsszák.

6 Indít mind az kettõ bizonyos okokkal,

Hol ide, hol tova hajtnak szép szavakkal,

Csalogatásokkal,

Jól elõmben hánnak mindent okossággal.

7 De még egyfelé is nem adtam magamot,

Noha az bosszúság igen megindított

De még el nem hajtott,

Régi szerelmemtõl el sem szakaszthatott.

8 Elmém csak téveleg széllyel kétségében,

Mint vasmacska nélkül gálya az tengerben

Kormányeltörésben,

Nincsen reménsége senki szerelmében.

9 Óh, én idvözítõ kegyelmes Istenem!

Légy ez dolgaimban én kegyes vezérem,

Vezess ki már éngem,

Szégyentõl, Pokoltól hogy megmenekedjem!

10 Azmi néked tetszik, bár azt cselekedjed,

Csak hogy kárhozattól lelkemet õrizzed,

Testemet ám verjed,

Bár azmint akarod, csak ne szégyenítsed!

11 Minap võm eszemben szeretõmnek dolgát,

Hozzám szerelmében állhatatlan voltát,

Ravasz álnokságát,

Azért így jelentém szívem titkos kínját.

TIZEDIK

KIBEN AZ SZERETÕJE HÁLÁDATLANSÁGA ÉS KEMÉNSÉGE FELÕL PANASZOLKODIK

`egy Siciliana nótára`

1 Valaki azt hiszi, hogy nyerjen

menyeken és szüzeken

Szerelmével avagy hívséggel,

az házat rak sík jégen,

Vagy penig héában hord vizet

rostás edénében,

Avagy hogy verõfént akar

fogni bolondul kezében.

2 Nem használ minékünk szerelmünk

nálok, sem könyörgésünk,

Nem esnek rajtunk, bár kínt valljunk,

sõt nevetkeznek vélünk;

Mely kedves sáskának az harmat,

úgy nékik is könyvünk,

Sok búnkkal, fáradságunkkal

tõlök mi csak kínt érdemlünk.

3 Az felgyúladt tûz se gerjedhet

fûlt kemencében inkább,

Mint én elfáradott, bús szívem,

ki már nem élhet tovább,

Mert szerelem miatt oly bágyadt,

nem lehet nyavalyásb,

Mert már, ni, annyira jutott,

hogy ugyan nem szállhat alább.

4 Mint hogy tiszta vízzel buzog fel

forrás tiszta kútfõben,

Olyan tisztasággal forrdogál

szívem nagy szerelmében,

Szolgálja örömest, jóllehet

csak gyötri szüntelen,

Jókedvvel tûr, szenved, enged,

csak juthatna jó kedvében.

5 Szerelmemnek de míg mindeddig

csak az sem volt jutalma,

Hogy valaha nékem kegyesen

vagy egy szót is szólt volna,

De sõt még ingyen szép személyét

csak látnom sem hadta,

Csak azért, hogy szerelméért

szívemet több kínnal bántsa.

6 Mint párduc prédának, kínomnak

is kegyetlen örvendez,

Háládatlanképpen bûnemben

gonoszt fizet s bút szerez,

Mosolyog kínomon, mint nagy jón,

hogy lelkem epedez,

Szerelmében, mint szélvészben,

látván, hogy szinte úgy evez.

7 Medgyek? már nem tudom, ha látom,

hogy én el nem hagyhatom,

Noha kínját vallom, de válnom

tõle nem kívánhatom,

Szeretnem penig azt, ki fáraszt

sok búval, mi hasznom?

Hát medgyek? ellene vétsek?

Óh, azt sem lehet, mert szánom.

8 Éljen, inkább éljen, víg légyen,

valamit mível vélem,

Hogy lelkem érte jár, lássa már,

légyen kegyelmes nékem,

Esmérje valaha, hogy soha

egyebet szerelmem

Nálánál, kin életem áll,

nem követhet, mert õ lelkem.

9 Szerelmére, mint egy szent helyre,

elmémet, ím, fordítom,

Mint egy áldozatot, magamot,

abban esmét felgyújtom,

Csak hogy keservemben, már kiben

régen fekszem, szánjon;

Megszánván, térjen meg hozzám,

s éngemet megboldogítson!

TIZENEGYEDIK

BORIVÓKNAK VALÓ

IN LAUDEM VERNI TEMPORIS

`az "Fejemet nincsen már" nótájára`

1 Áldott szép Pünkösdnek gyönyörû ideje,

Mindent egészséggel látogató ege,

Hosszú úton járókot könnyebbítõ szele!

2 Te nyitod rózsákot meg illatozásra,

Néma fülemile torkát kiáltásra,

Fákot is te öltöztetsz sokszínû ruhákba.

3 Néked virágoznak bokrok, szép violák,

Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,

Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.

4 Mert fáradság után füremedt tagokat

Szép harmatos fûvel hizlalod azokat,

Új erõvel építvén ûzéshez inokat.

5 Sõt még az végbéli jó vitéz katonák,

Az szép szagú mezõt kik széllyel béjárják,

Most azok is vigadnak, s az idõt múlatják.

6 Ki szép füvön lévén bánik jó lovával,

Ki vígan lakozik vitéz barátjával,

Ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral.

7 Újul még az föld is mindenütt tetõled,

Tisztul homályából az ég is tevéled,

Minden teremtett állat megindul tebenned.

8 Ily jó idõt érvén Isten kegyelmébõl,

Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szívbõl,

Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetbõl!

[TIZENKETTÕDIK] DECIMA SECUNDA

EJUSDEM GENERIS

`az nótája Lucretia énekének`

1 Széllyel tündökleni nem látd-é ez földet

gyönyörû virágokkal?

Mezõk illatoznak jó szagú rózsákkal,

sokszínû violákkal,

Berkek, hegyek, völgyek mindenütt zöngenek

sokféle madárszókkal.

2 Új rózsakoszorós kegyesek és szüzek

ifiakkal táncolnak,

Jószavú gyermekek vígan énekelnek,

mindenek vígan laknak,

Mind menny, föld és vizek, látd-é, úgy tetszenek,

mintha megújulnának.

3 Sõt még Cupido is mostan feltörlötte

homlokán szõke haját,

Gyönge szárnyacskáján té-tova, mint angyal

röpül, víg kedvet mutat,

Szerelmes táncokban kinek-kinek adván

kezére szép mátkáját.

4 Azért ne bánkódjál, én jó vitéz társom,

ürülj minden gondoktól,

Eléggé hordoztuk héában az sok bút,

légyen már tõlünk távol,

Mostan igyunk, lakjunk, vigadjunk, táncoljunk,

távozzunk bánatunktól!

5 Nemde valakiért aggasztaljuk volt mi

inkább ifjú éltünket,

Kibõl, azt sem tudjuk, hol és mely órában

kiszólítnak bennünket?

Kivel mit gondoljunk? Ha Isten jó urunk,

õ mindennel jól tehet.

6 Aggasztaló bánat, búszerzõ szerelem

távol légyen mitõlünk,

Jó borokkal töltött aranyas pohárok

járjanak miközöttünk,

Mert ez napot Isten örvendetességre

serkengeti fel nékünk!

7 Marullus poéta azt deákul írta,

ím, én penig magyarul,

Jó lovam mellett való füven létemben

fordítám meg deákbúl,

Mikor vígan laknám vitéz szolgáimmal,

távozván bánatimtúl.

TIZENHARMADIK

KIT EGY SZÉP LEÁNY NEVÉVEL SZERZETT

`az nótája az "Régi siralmas"`

1 Siralmas nékem idegen földen

már megnyomorodnom,

Szívem meghervadt nagy bánat miatt,

nincs már hová fognom.

2 Laktam földemrõl, szép szerelmemrõl

mikor gondolkodom,

Jutván eszemben, ott én mint éltem,

könyveimet hullatom.

3 Mint az szarvasfi anyja után rí,

ha tõle eltévedt,

Szívem úgy hal, vész, halálra már kész,

hogy oda nem mehet.

4 Már ha nem látom, bár csak hallanom

adná Isten õtet,

Ki vélem együtt sok szerelmet tûrt,

vennék mégis kedvet;

5 De igen ritkán és bizontalan

hírt felõle hallok,

Akkor sem mérem õtet kérdeznem,

mint rab, csak hallgatok:

6 Ki miatt kedvem szinte oly nékem,

mint nap az esõben,

Vagy mint az zöld ág, ki hamar elagg

téli rút idõben.

7 Vagyok már szinte özvegy gerlice,

szomorú én éltem,

Nem kell aranylánc, sem penig víg tánc,

nincs semmihez kedvem.

8 Felejtett árva itt, mint pusztába,

csak remete módra,

Tengek, nem élek, lenni sem lélek,

mert jutottam búra.

9 Ti mezõk, hegyek, berkek, szép völgyek,

kikben gyakran jártam,

Szép szelíd vadat, hangos madarat

ott hallottam, láttam,

10 Isten hozzátok, s adja, rajtatok

az avagy örvendjen,

Azki engemet akkor szeretett,

mostan se feledjen!

[TIZENNEGYEDIK] DECIMUS QUARTUS

BORBÁLA NEVÉRE

`az nótája az Lucretia nótája`

1 Csak búbánat immár hagyatott énnékem

kiben elfogy életem,

Mert jó reménségem kiben vala nékem,

az most elhágyott éngem,

Kiért mindenkoron nyughatatlanságban,

fohászkodásban lelkem.

2 Ha néha hogy értek egyéb embereket

szeretõjökrõl szólni,

Akkor én bús lelkem rólad emlékezvén

nem tud szegén mit tenni,

Mert az gondolkodó, búskodó szerelem

szívemet csak emészti.

3 Azért én szerelmem és gyönyörûségem

mért hagyál el éngemet?

Óh, te fényes napom, mire nem terjeszted

énfelém is fényedet,

Hogy vigasztaltatnám én nagy bánatimban,

látván szép személyedet?

4 Kívánságim nékem látni személyedet

naponként öregbülnek,

Kik hogy ez ideig bé nem telhettenek,

szemeim könyveztenek,

Mert ki oka voltál elõbb örömemnek,

most vagy csak keservemnek.

5 Bánat miatt lészek én nagy gyötrelemben,

ha rajtam nem könyörölsz,

Betegségemben is, kinek vagy orvosság,

ha nem gyógyítasz, megölsz,

Hû szerelmemet is ha te megtekinted,

bûn, ha hozzám nem térölsz!

6 Oly igen nagy csudám nékem ezen vagyon,

hogy mely kemény te szíved,

Te gyenge színedhez nem hasonló, higgyed,

te acél természeted,

Mert lám, nem érdemlém az te ittlétedben,

hogy szemedet rám vessed.

7 Rajtam szabad vagy te, én édes szerelmem,

valamit mívelendesz,

Mert azt így jól látod, hogy vagyok te rabod,

ha szinte megölendesz,

Azért ámbár gyötörj, szívem, mégis engem,

hogyha abban örvendesz.

8 Bírsz ugyanis éngem szinte úgy mindenben,

amiképpen akarod,

Az én víg szívemet te megszomorítod,

ismét megvigasztalod,

Szomorú lelkemet, mint egy fiatal fát,

mint bölcs kertész, úgy hajtod.

9 Az fiatal fához vagyok már hasonló,

ki még nyers és zöldellik,

Ki az tûzben lévén egyfelõl nedvesül,

s másfelõl égettetik,

Így egyfelõl szívem tõled kínoztatik,

s ismét vigasztaltatik.

10 Lám, az Aetna-hegyet mondják tengeren túl,

hogy korosként égten-ég,

Kit soha nem olthat meg sem esõ, sem hó,

sem másféle nedvesség,

Kinek égésében sem volt, sem lészen is

ez világon soha vég.

11 Az én szívemnek is, ki nagy szerelmében

hozzád régen felgyúladt,

Tüzét meg nem oltja sem bú, sem nyavalya,

sem egyébféle bánat,

Szerelmemért szinte ha megölsz is éngem,

de ugyan el nem hagyhat.

12 Én szerelmemnek mert akkor lészen vége,

mikor a folyóvizek

Visszafolyók lésznek, s mindenféle hegyek

árkokká lönni kezdnek,

Kik, hogy meglégyenek, magad is jól tudod

azt, hogy lehetetlenek.

13 Rólam azért vedd el szomorú néztedet

és mutasd víg kedvedet,

Te két szép szemeddel, mellyel gyakran megölsz,

élessz viszont éngemet,

Tudod, úgy szeretlek, tégedet kedvellek,

mint tulajdon lelkemet.

14 Tovább beszédimet immár én nem nyújtom,

mert netalám megbántlak,

Hosszú beszédimmel, mint szinte magamat,

nem örömest untatlak,

Csak ezen könyörgök, hogy éngem mindenkor

tarts tulajdon rabodnak.

15 Gyönyörûségem mert minden reménségem

nékem csak benned vagyon;

Mi oka, nem tudom, hogy mind éjjel-nappal

szívem téged gondoljon,

Tégedet óhajtson, tefelõled szóljon,

és csak tégedet várjon.

16 Tégedet ajánllak kegyes Istenemnek

kezében, kegyelmében,

Enmagamat penig az te jó kedvedben

és édes szerelmedben;

Ki írta, tudhatod, hiszem mert látszanak

könyveim ez levélben.

TIZENÖTÖDIK

AD APES

`az lengyel ének: "Bys ty wiedziala" nótájára`

1 Hallám egy ifjúnak minap éneklését,

Egyedül lévén egy kertben törõdését,

Hol hallgatja vala méheknek zengését.

2 Gyötrõdik magában, mert forog eszébe

Szép szerelmesének gyönyörû beszéde,

Azért énekének így lészen kezdete:

3 Nagy méltán bizony sokszor panaszolkodom,

Szerelem hamis voltán ha gondolkodom,

Hogy azt szeretteti vélem, ki gyilkosom.

4 Nincs semmi hálája jó szolgálatomnak,

Szerelmemért csak jó szót is ritkán adnak,

Így sem élnem s halnom énnékem nem hadnak.

5 Óh, kegyetlen, miért vagy gonosszal annak,

Ki téged mindenkor tart boldogságának?

Csak éngem tartasz-é gonosz akaródnak?

6 Ezt mondván azonban fordula méhekhez:

Hallván zengéseket monda: Ez mit jegyez?

Azért nékik szólván lõn beszéde emez:

7 Õ szól: De ti, mézet gyõtõ bolond méhek,

Rózsán, violákon itt mit szedegettek?

Ha mézet kerestek, azt nem itt lölitek,

8 Hanem az én szerelmesem édes száján

S megért cseresnéhez hasonló ajakán,

Ott mézet találtok eleget mindnyájan.

9 De meglássátok, hogy az méz-elszedésben

Fuláktok ne ejtse õtet szerelemben,

Mert higgyétek, viszont lésztek büntetésben.

10 Mert mint szájatoknak hogy vagyon fulákja,

Így õ szemének is vagyon nagy hatalma,

Megsért szerelmével, mihelyen akarja.

11 Õ tekintetében villámik szerelem,

Kivel néha megöl, néha éleszt éngem,

Örömre, bánatra csak õ én vezérem.

12 Mondok: Ha ki õtet köztetek megsérti,

Szerelem nagy kínját viszont az megérzi,

Mert bosszúját azzal szokta megállani;

13 Szinte így gyötrõdtek, mint szinte enmagam,

Ha nem fogadjátok nékem igaz szovam,

Azért ám lássátok, én igazat mondtam.

TIZENHATODIK

IN SOMNIUM EXTRA

`az "Vir monachus in mense Maii" nótájára`

1 Kikeletkor, jó Pünkösd havában,

Mikor volnék nyughatatlanságban,

Szerelem kínjában,

2 Sokszor vigyázva én megvirradtam,

Magamban nagy sokat gondolkodtam,

Hogy ne bánkódhassam.

3 Azért mikor egy éjjel holvalig

Veszekedtem volna mind virradtig,

Szép piros hajnalig,

4 Akarván szívemet enyhíteni,

Igen reggel menék ki múlatni,

Tetszém megújulni.

5 Kimentemben egy csergõ patakra

Találék, oly hívesre, tisztára,

Mint fényes kristálra;

6 Partja bûves sok gyöngyvirágokkal,

Ékes sok jószagú violákkal,

Két rózsabokorral,

7 Mellette egy kiterjedt ciprusfa,

Kinek szép zöld bojtos ágaiba

Fülemile szóla.

8 Ott az fa árnékába leülék,

Fülemile hogy ott hangoskodnék,

Szívem gyönyörködék.

9 Sok vigyázás és fáradság után

Törtínék, hogy én ott elalunnám,

Álmomban azt látám:

10 Hát azki ez világon szerelmesb

Nékem annál senki sincsen kedvesb,

Életemnél édesb,

11 Elõttem mintha megállapodott,

Nagy kegyesen reám mosolyodott,

Ily igéket szólott:

12 Tudod -- úgymond -- nem vett szívem erre,

Véled együtt éljek szerelembe,

Mert voltam kétségbe;

13 De hogy látom hozzám szerelmedet,

És érettem untatod az Istent,

Ez gerjeszt éngemet.

14 Azért néked adott már éngemet,

Jövendõben gonosztól fejemet

Ódd, kérlek, híremet.

15 Látod, hogy én nem sok csácsogással

Nem gondoltam rágalmazó szókkal,

Vagyok hozzád jóval.

16 Azért kérlek, a te szerelmedért

És énnékem béádott kezedért,

Mi együtt-éltünkért,

17 Hogy amiket nékem te fogadtál,

Bételjesíts és meg ne változzál,

Szerelmedben megállj!

18 Irgalmasságnak ura, Istene,

Ki így is szoktál jelentenie

Mi könyörgésünkre,

19 Teljesíts bé ígéreted rajtam,

Ádjad bizonyában, hogy hallhassam,

Mit álmomban láttam!

TIZENHETEDIK

KIBEN ANNAK ÁDJA OKÁT, HOGY ÉL, NOHA A LÉLEK

A SZERELMESÉHEZ ELSZÖKÖTT TÕLE

`az "Bánja az Úr Isten" nótájára`

1 Csókolván ez minap az én szép szeretõmet,

Szerelmes szájában felejtém én lelkemet,

Lelkem nélkül lévén, keresni elküldém,

lelkem után szívemet.

2 Ki sok járás után lelkemet megtalálá,

Mert szerelmesemnek ajaki között látá;

Látván lakóhelyét, hogy kíváná éltét,

lelkemnél ott marada.

3 Vagyok immár azért mind lelkem, szívem nélkül,

Ki mindkettõ nékem szép szeretõm száján ül,

Holt-eleven vagyok, mint kór, csak tántorgok,

majd elválom éltemtûl.

4 De ha kérded, hogy hogy élhetek lélek nélkül,

Ha lélekkel együtt mégyen élet emberbûl?

Ne csudáljad szómot, érts meg csak dolgomot,

okát adom ezentûl:

5 Ugyanakkor, mikor lelkem tõlem elszökék,

Szeretõm lelkében magamnál megmaraszték,

Ki nagy szerelmemben mégis éltet éngem,

hogy szinte ki ne múlnék.

6 De ez is, ez éngem éltetõ, édes lélek,

Látván, szerelmemben hogy mely igen gerjedek,

Mint meggyúladt helybõl, kifutna testembõl,

hogy ilyen igen égek.

7 El is mégyen penig, ha az én szerelmesem

Édes szerelmével meg nem enyhíti tüzem;

Nosza táplálója, életem tartója,

hosszabbítsad életem!

8 Lelkem nyugszik rajtad, meghidd, nagy szerelmében,

Bízik jóvoltodban, nincsen hozzád kétségben,

Csendes elméjében, gerjed örömében,

rólad elmélkedtében.

9 Árnéknak tetszik már ez világnak szépsége,

Nálam tekívöled álom gyönyörûsége,

Lelkem könnyebbsége te vagy reménsége,

választott édessége.

TIZENNYOLCADIK

KIBEN ÖRÜL, HOGY MEGSZABADULT AZ SZERELEMTÕL

`azon nótára`

1 Szabadsága vagyon már én szegény fejemnek,

Szerelemtõl nincsen bántása én szívemnek,

Vagyok békességes, én elmém már csendes,

nincs gyötrelme lelkemnek.

2 Megszabadult rabhoz hasonló állapotom,

Mint szinte annak, nékem sem volt szabadságom;

Én nagy szerelmemben, mint gonosz tömlecben,

éjjel-nappal volt gondom.

3 Szabadon örülök minden múlatságoknak,

Búsultát sem gyakran látják vidám orcámnak,

Azért, mert köteles nem vagyok szerelmes

senki ékes voltának.

4 Örülök, röpülök, nemkülönben, mint karul,

Kinek sárga lába lábszíjakbúl szabadul,

Nem kesereg lelkem, mert megmenekedtem

szerelem békójábúl.

5 Kell immár énnékem csak jó ló, hamar agár,

Ifjak társasága, éles szablya, jó madár,

Vitézek közt ülvén kedvem ellen sincsen

jó borral teli pohár.

6 Kegyesek, szép szüzek, reám bár úgy nézzenek,

Valamint akarják, azzal mind egyet érnek;

Mert sem szerelmekkel, sem gonosz kedvekkel

többé vízre nem visznek.

7 Vehetnek ifiak, vének példát énrólam,

Én nagy szerelmemben mennyi nyavalyát láttam;

Néha mint örültem, néha kesergettem,

mint nyughatatlankodtam.

8 Ója, en a tanács, szerelemtõl meg magát

Minden, ki kívánja életének nyugalmát,

Mert ki azt követi, higgyed, kínját érzi,

vészi gonosz jutalmát.

9 Szerzém ez nyolc verset víg és szabad elmével,

Gyûlésben indulván jó ruhás legényekkel,

Hozzám hasonlókkal, vitéz ifiakkal,

nem kehegõ vénekkel.

TIZENKILENCEDIK

TITKOS SZERELMÉRÕL SZERZETTE

`azon nótára`

1 Vajha én tüzemnek nagy tûrhetetlen volta,

Ki titkon énbennem életemet fogyatja,

Olyan természetõ volna, mint egyéb tûz,

dolgom mind helyin volna.

2 Mert egyéb tûz nemcsak önnen magát emészti,

Hanem mindent, amit szene gyújt, elégeti,

Amit lángja elér, szinte úgy, mint magát,

úgyan hamuvá tészi.

3 De nagy szerelemtõl én meggyúladott tüzem

Csak egyedül nékem megemészti életem,

Szeretõmet penig, kihez égek fottig,

csak fel sem gyújtja nékem.

4 Régtõl fogva égvén lassan-lassan elfogyok,

Szinte, mint magátúl gyúladott fa, oly vagyok,

Titkos szerelemtõl, mint tûz hévségétõl

fa, én is úgy száradok.

5 Miképpenhogy az oly tûznek nincs semmi lángja,

Ki magátúl gyúlt fát az erdõben fogyatja,

Én szerelmemnek is, noha nincsen híre,

de életemet rontja.

6 De ámbár romlanék, csak egyedöl ne élnék,

Ki úgy lehetne meg, ha én attól szót vennék,

Azki én szívemnek királnéasszonya,

ha annál kedvesb volnék.

7 Mint én, hogy így égjen, enmagam sem kívánom,

Kínját nem akarom, mert õtet igen szánom;

És csak úgy szeressen, hogy el ne felejtsen,

meg is enyheszik kínom.

8 Hiszem, hogy nem lenne hozzám oly háládatlan,

Szerelmem jutalma tõle nem lenne tiltván,

Csak megismérhetne, sok kínom helyébe

jóval lenne énhozzám.

HUSZADIK

SOMNIUM PROPONIT

`az Toldi Miklós éneke nótájára`

1 Már csak éjjel hadna énnékem nyugodnom,

Ha nappal miatta nyughatatlankodom,

De lám, éjjel-nappal érte csak kínlódom,

Gyakran költ álmomból róla való nagy gondom.

2 Ez éjtszakai sok vigyázásim után,

Virradta felé szenderedve aluván,

Szeretõm személyét én álmomban látám,

Megrettenék látván, hogy haragudnék reám.

3 Tetszék, mintha volna kézíja kezében,

Kinek mérges nyila vetve idegében,

Arányoz azzal engem ölni éltemben,

Ezt látván, mintha így szólanék ijedtemben:

4 Ne siess éngemet megölni, Asszonyom!

Ezt érdemlette-é tõled szolgálatom,

Hogy miattad essék most szernyõ halálom?

Kegyetlen, mit mívelsz? Te léssz-é az gyilkosom?

5 Hát az ilyen szómra õ mind ezt feleli:

Elköltél -- mond --, arról könyörgésed semmi.

Meghalsz, meghalsz, -- úgymond -- meg nem menthet senki,

Világból, akarom, hogy kezem miatt múlj ki.

6 Ez szavára viszont mintha ezt mondanám:

No, ámbár légyen úgy, ez ám én jutalmam,

Kiért néked fottig én híven szolgáltam,

Vedd el bár éltemet, ugyanis csak kínlódtam!

HUSZONEGYEDIK

`az Lucretia éneke nótájára`

1 Nõ az én gyötrelmem az én szerelmemrõl

való gondolkodtomban,

Reméntelen vagyok, immár csak kívánok

jutni hamar halálban,

Hogy halálom által vég szakadhasson már

ennyi sok nyavalyámban.

2 Éngem már szép Venus õ édes fiával,

Cupidóval sirasson,

Nyavalyás voltomban, mint régi szolgáját,

keservesen megszánjon,

Ha eszében jutok, fohászkodásokkal

éngemet õ óhajtson.

3 Mert az én tulajdon szívem fejedelme

hozzám mostan kegyetlen,

Éngemet elvetett õ szemei elõl,

forog életem ellen.

Szándéka néki az, mennél tovább lehet,

éngemet kesergessen.

4 De te, én elmémnek azelõtt szerelmes

s kegyes tömlöctartója,

Mit engedhetnél meg, ha ellened való

vétkem nékem nem volna?

Vedd el haragodat immáron énrólam,

légy életem oltalma!

5 Procrisnak elfuttán, nagy szernyõ halálán

miként ura kesergett,

Vagy ismeni ifjú mely bánatban akkor

mátkájáért lehetett,

Hogy az hajósoktól tengerbe mátkája

kegyetlenül vettetett.

6 Ezeknek szívéhez az én szívem is már

keservében hasonló,

Örök siralomban foglalta õ magát,

mindenkor csak búskodó,

Mert az én szerelmem, látom, teljességgel

hogy éngemet útáló.

7 Óh, megrepedezett kõsziklák közt legelt,

kietlenben született,

Tigris nemen termett, párductéjjel nevelt,

mire nem szánsz éngemet?

Elveszthetd-é azt, ki téged mindholtig

híven, igazán szeret?

8 Elszántam magamban, mint nyomorodott rab,

hajamot megeresztem,

Gyászruhában járván mindennek elõtte

megalázom életem,

Titkos helyemen is mind lelkem fottáig

szerelmed keseregjem.

9 No, megóhajtasz még nagy fohászkodással,

ezt bizonnyal elhittem,

Hallván gyászruhámot, keserves voltamot,

így szólasz még felõlem:

Elûzém -- mond -- tõlem, vallyon hol keressem

õtet már, én Istenem?

10 Bocsánatot várok tõled mindezekért,

óh, én reménlett kincsem,

Ha jóval már nem vagy, csak azon könyörgök,

gonosszal se légy nékem,

Míveld ezt magadért s az jó szerencsédért,

mint raboddal, énvélem.

HUSZONKETTÕDIK

KIT EGY NÁSFA FELETT KÜLDÖTT VOLT SZERETÕJÉNEK,

KIRE PELIKÁN MADÁR VOLT FELJEGYEZVE

`az "Bys ty wiedziala" nótájára`

1 Ímé, az pelikán az õ fiaiért

Mint szaggatja szívét azoknak éltekért,

Csak hogy élhessenek, szívébõl ont õ vért.

2 Tekinthetdsze mellyét, nézd, mely igen véres,

Fiaihoz szíve mégis mely szerelmes,

Hogy meghalni értek kész és nem félelmes.

3 Ez oktalan állat ha ezt cselekeszi,

Én hát szeretõmért szánjak-é szenvedni,

Ki szerelmemet szerelmével fizeti?

4 Megvagyon jutalma én szolgálatomnak,

Nem mint az pelikán szörnyû halálának,

Ki életét kárban adja fiainak.

5 Azért, életemnek kinyílt szép virága,

Légyen már csak néked egyedül ajánlva

Az hív szolgálatomnak teljes mivolta.

6 Viseld egészséggel ez kis ajándékot,

Ne nézd ez kis dolgot, de nézd te szolgádot,

Ki te szerelmedért mindent hátra hagyott.

HUSZONHARMADIK

`ének olasz nótára`

1 Keserítette sok bú és bánat az én szívemet,

Kiben régoltától fogva viselem életemet,

Nem tudok már mit tenni, hová fogjam fejemet,

Mert sok nyavalya után új kín gyötör most éngemet.

2 Reám mert hertelenséggel most az szerelem jüve,

Egy igen szép virág magának engem köteleze;

Egyetlenegy szépségem, mindéltig így kínzasz-e?

Az te hív szolgádat [...] megölni nem szánod-e?

3 Vége bár keserves éltemnek légyen, ha akarod,

Ha szerelmemet kínnal fizetni jobbnak gondolod,

Ám teljék néked kedved, csak hogy te jobb karod

Hozza el életemért nékem kedves halálomot.

4 Semmit mert nem gondolok immár szernyõ halálommal,

Csak hogy ölessem meg te liliomszínõ karoddal,

Én szerelmem, gyilkosom, boldog lészek azzal,

Ha az én kínaimnak végét éred halálommal!

5 Jóllehet, ha meg kell halnom, okát tudni akarnám,

Mert ha szerelmemért míveled ezt mostan énrajtam,

Az jóért hogy gonosszal akarsz lenni hozzám,

Nem illik, hogy szolgálatomért tõled így kínzassam.

6 Térj hozzám azért most, egyetlenegy gyönyörûségem,

Tégy te szolgáddá engem, én édes drága szépségem,

Mert csak tebenned vagyon nékem reménségem,

Hiszem, hogy még valaha megszánván, te jól téssz vélem.

7 Ímé, lám naggyal meghaladtad az te szépségeddel,

Azkinek nevét viseled te vezeték neveddel,

Az napnál hatalmasb vagy te két szép szemeddel,

Szép Diana is semmi hozzád magaviseléssel.

8 Látván minapi napon hajad aranyszínõ voltát,

Kaláris szabású ajakid édes mosolygását,

Gyönyörû beszédednek hallám zengõ szavát,

Álmélkodván csodálám az te rózsaszínõ orcád.

9 Oly igen nagy ereje vagyon te két szép szemednek,

Akiket akarnak, megölnek, s ismét megélesztnek;

Az hónál fejérb kezed, kit Istentûl kérek,

Hogy rövidnap szorosan ölelvén rám keröljenek.

10 Nem illik azért néked lenni hozzám most félkedvvel,

Ha meggondolod, hogy kiket hadtam én éretted el,

Szántalan fáradságot vettem én érted fel,

Kiket is csak egyedül érted viseltem békével.

11 Az szükség viszen tõled ily igen messze most éngem,

Nem lehet az különben, el kell immáron sietnem,

Nagy víg kedvõ szerelmem, ne felejts el éngem,

Végyed örökké való hív szolgálatomot nékem.

[HUSZONNEGYEDIK] POEMA VIGESIMUM QUARTUM

KIT EGY BOKRÉTÁRÓL SZERZETT

`["Már csak éjjel hadna" nótá[jára]`

1 Most adá virágom nékem bokrétáját,

Magához hasonló szerelmes virágát,

Kiben violáját kötötte rózsáját,

Úgy tetszik, hogy értem ebbõl õ akaratját.

2 Viola szép színe mutatja hívségét,

Rózsa piros volta hozzám nagy szerelmét,

Fejér rózsa penig mondja tiszta éltét;

Nésze mint mutatja bölcs és eszes elméjét!

3 De látom, hogy evvel nemcsak azt jelenti,

Hanem viszont hogy én is oly légyek, kéri,

Hív, tiszta, szerelmes légyen szívem, inti,

Azminthogy õ magát is mondja hozzám lenni.

4 Azért e bokrétát, én édes szerelmem,

Megszolgálom s egészségedért viselem,

Mit parancsolsz véle nékem, így jól értem,

Higgyed, tehelyetted nem kell senki más nékem.

5 De te ne kövessed ez bokréta dolgát,

Ki noha most ily szép, de estve elhervad,

Virágja mind elhull, csak a töve marad,

Légy állandó hozzám végig, mint én tehozzád.

6 Gondolj miközöttünk való kötelezést,

Ne szerezzen senki miközöttünk eszvészt,

Mert bánja az Isten fogadás szegését,

Bünteti, héában aki vészi szent nevét.

7 Ezerötszáz és hetvennyolc esztendõben,

Egy szerelmes helyen hogy volnék rejtökben,

Az adá virágát akkor én kezemben,

Kit Istentûl kérek gyakran könyörgésemben.

[HUSZONÖTÖDIK] VIGESIMUM QUINTUM

LOSONCZY ANNA NEVÉRE

`az Palkó nótájára`

1 Lelkemet szállotta meg nagy keserûség,

Csak nagy bánat lészen életemben már vég,

Óh, én szívem mint ég,

Hogy szerelem miatt örök kínban esék!

2 Oly nehéz lelkemnek attól elválása,

Ki szerelmét hozzám igazán mutatta,

Mint testnek halálba

Vagyon az lélektõl nehéz távozása.

3 Szinte mint hogy a test mikor az lélektõl

Fáj, hogy eltávozik, mint szeretõjétõl,

Így árva fejemtõl

Az vált el, ki engem szeretett hû szívbõl.

4 Óh, én két szememnek szerelmes világa,

Keserves fejemnek te valál gyámola,

Mire hát bánatra

Hagyál el engemet ilyen árvaságra?

5 Nemdenem kedvedért hagyék el egyebet?

Vallyon s kinek ajánlottam szerelmemet?

Szerettem-é többet?

Tudod, kedveltelek egyedül tégedet.

6 Csak te valál nékem minden ékességem,

Szerelemre te gyújtád szívemet nékem,

Mire hadsz el éngem,

Ha nálad nélkül, ím, elfogy én életem?

7 Szegény fejemet már mivel vigasztaljam?

Szívemnek keservét kinek panaszoljam?

Magam hová fogjam,

Ha siralmim miatt én ugyan elasztam?

8 Igazán törtínt ez is méltán énrajtam,

Mert ok nélkül magam búcsút néki adtam,

Szegént háborgattam,

Hozzám nagy szerelmét semminek tartottam.

9 Azért én kegyetlenségemnek jutalmát

Most vészem háládatlanságomnak hasznát,

Fejem árvaságát

Méltán vallom immár gyámoltalanságát.

10 Nem volt kettõs szíve, ki miatt énnékem

Kellett volna félnem vagy idegenednem;

Tudom, mit írt nékem,

Erõs esküvéssel mint bizlalt meg éngem.

11 Ne kövessen azért senki éngem ebben,

Hanem ha ki akar gyötrõdni szívében,

Mert egész éltében

Hív szerelem mását nem löli mindenben.

12 Azki most ezeket öszveszedegette,

Szeretõje után kesereg szívébe,

Kit más szûz kezére,

Mint tudatlan ember, ok nélkül ereszte.

[HUSZONHATODIK] VIGESIMUM SEXTUM

MAGIS DOCTE QUAM AMATORIE, MAGISQUE MUSIS QUAM VENERI CANITUR,

KIT EGY GYÉMÁNTKERESZT MELLETT KÜLDÖTT VOLT A SZERETÕJÉNEK

`Azon nótára`

1 Szentírás szerint is kereszt csak bút jegyez,

Én kínaimat is jelenti bizony ez,

Mert nékem oly nehez,

Hogy szerelmem néked sok bánatot szerez.

2 De ha így végezte Isten, el kell tûrnünk,

Minden szükségünkben néki könyörögjünk,

Mert nincs hová lennünk,

Ha segítségével nem lészen mellettünk.

3 De nézd ez kereszten három gyöngy függését,

Nézhetdsze azoknak tiszta és szép színét,

Mondd nékem értelmét,

Ha eszedben vetted ennek megfejtését!

4 Gyöngynek a kettei jedzi személyünket,

Az öregbik penig mi nagy szerelmünket,

Ki mellé bennünket

Keresztre függesztett Isten, mint két gyöngyet.

5 De mint hogy a két gyöngy szinte egyaránt áll

Az öregbik mellett, egyik sem másiknál

Alább vagy feljebb áll,

Minket is egymástól válasszon csak halál.

6 Légyünk egyarányúk mi nagy szerelmünkben,

Ne fogyatkozzunk meg egymásnak hívségben,

Keresztviselésben

Légyen együnk másért kész mindent tûrésben.

7 Vedd ezt is eszedben, hogy gyöngynek örege

Vagyon felfüggesztve keresztnek végébe,

Nincsen elesésbe,

Amaz két gyöngy között függ szinte középbe;

8 Így mi szerelmünket mi se hagyjuk tõlünk,

Rágalmazók miatt elesni közülünk,

Ám szóljon felõlünk

Ki szinte mit akar, hiszen tiszta lelkünk.

9 Adék szeretõmnek egy gyémántkeresztet,

Kire függesztettek három drága gyöngyet.

Jelentvén ezeket

Kérem, ne búskodjék, mutasson víg kedvet.

HUSZONHETEDIK

ANNA NEVÉRE

KIBEN A SZERETÕJE OK NÉLKÜL VALÓ HARAGJA ÉS GYANÚSÁGA FELÕL ÍR

`ugyanazon nótára`

1 Az én szerelmesem haragszik most reám,

Hogy ingyen bánkódom, azt véli énhozzám,

Hogy õtet meguntam,

Fogadásomat gondolja, hogy megbántam.

2 Nem tudok mit tenni, mint kedvét keresni,

Mert ha bánkódom is, látd-é, mire érti,

Õ magát mint gyötri?

Ha penig örülök, azt is másra véli.

3 Nem hiszi, hogy néki, s nem másnak örvendek,

Ha víg vagyok, azt hiszi, hogy mást szeretek,

Egyebet kedvelek,

S annak megnyerésén örvendek, nevetek.

4 Az õ szerelmének hozzám nagy hív voltát

Jól látom szívének minden jó szándékát,

Hogy énnékem magát

Ádta, hogy érezzem nagy jó akaratját.

5 Maga én szívemnek az õ állapatját

Ha látná, tudom, bizony megszánná kínját,

Érte nagy fájdalmát,

Ki csak tõle várja megvigasztalását.

6 Én keserves szívem hozzá oly állandó,

Mint fenyõfa télben-nyárban maradandó,

Nem té-tova hajló,

Nincsen dolgaimban semmi álnok háló.

7 Reá mindezért is de én nem haragszom,

Mert nagy szerelmétõl vagyon ez, jól látom;

Félt éngemet, tudom,

Másnak nem engedne, bizonnyal gondolom.

8 Te böcsülhetetlen drága szerelmesem,

Kinek jóvoltában nyugszik fáradt lelkem,

Nincs kívüled nékem,

Ki sok bánatimban vigasztaljon éngem.

9 Hitemet én el nem felejthetem, higgyed,

Jutván eszembe mézzel folyó beszéded;

Hogy hadnálak téged,

Ha elmémben forog szüntelen szerelmed?

10 Ezerötszáz és hetvennyolcnak végében,

Hogy volna szeretõm énhozzám kétségben,

Úgy szedém ezt egyben;

Nevét megtalálod versek elejében.

HUSZONNYOLCADIK

EGY TÖRÖK ÉNEK: "BEN SEYRANA GIDER IKEN"

`a nótája is az`

1 Minap múlatni mentemben

Jöve két kegyes elõmben,

Egyik monda: Hallád, legény,

Melyikünk szebb, ez-é vagy én?

2 Felelém: Ez szót nem fejtem,

Vétekben én nem leledzem,

Nem akarok megfelelnem,

Mind szépnek tetszetek nékem.

3 Néktek szemetek fekete,

Két-két narancs kebletekbe,

Vagytok szépek személytekbe,

Édesek beszédetekbe.

4 Monda ismét: Kérdlek téged,

Melyinket vennéd inkább meg?

Melyinkért adnád több pénzed?

Mondd igazán feleleted!

5 De imhol néktek az igaz,

Szépségtekrõl rövid válasz,

Szömölcsöt visel mellyén az;

Azki legszebb, kisebbik az.

[HUSZONKILENCEDIK] VIGESIMUM NONUM

CARMEN TENUI NEC PINGUI MINERVA COMPOSITUM

`Az "Sau ma lasa-n casa fata" oláh ének nótájára`

1 Mint sík mezõn csak egy szál fa, egyedül úgy élek,

Szerelem tüzes lángjától szívemben én égek.

2 Mikor hallom az fecskéknek reggel éneklését,

Felindítom ottan azzal szívemnek szerelmét.

3 Személye mert jut eszembe édes szerelmemnek,

Kivel újul csak gyötrelme keserves lelkemnek;

4 Mert kívánom õtet látnom, véle beszélgetnem,

De nem lölem semmi módját, mint kell szemben lennem.

5 Irigyektõl mert oly nehéz én vigasztalómhoz

Nékem jutnom, mint tevistõl az szép violához.

6 De hogynemmint távol lévén az õ személyétõl,

Szerelmemben õutána vertengek egyedöl,

7 Jobb, hogy együtt véle lévén, az õ szemeitûl,

Reá nézvén, úgy vesszek el, mégis szívem örül.

8 No, hozzá hát, én elmémnek ti gyors gondolati,

Löljetek ti módot, mint kellj szerelmemhez jutni!

9 Éngem bár ne kéméljetek nagy veszedelemtõl,

Csak hogy õtet õrizzétek gonosz hírtõl-névtõl!

10 Megérdemli, ha érte lész is fejem halála,

Mert életét, hírét, nevét csak énreám bízta.

HARMINCADIK

`a Toldi Miklós nótájára`

1 Mire most, barátom, azon kérdezkedel,

Hogy éngem szerelem ennyire hajtott el?

Vallyon csak te vagy-é, kit nem gyújthatott fel?

Csudálom, ha néked nem volt még közöd evvel!

2 Mert indul szerelem mi természetünkbûl,

Minden állatokban adatott Istentûl,

Látd-é, minden állat társának mint örül?

Vehetsz egyébrûl is példát, nemcsak emberrûl.

3 Vedd eszedbe csak, hogy az oktalan állat

Mint õrzi, szereti, neveli õ nyáját,

Kik-ki az övéért nem szánja halálát,

Csak hogy azt szeresse, akinek adta magát.

4 Hol vagyon oly állat, ki szeretõjéért

Halált nem szenvedne annak oltalmáért?

Hát mit csudálsz rajtam, ha szerelmesemért

Okos állat lévén gyötrõdem nyeréséért?

5 Fulgosius egy sasról ír ilyen csudát,

Ki úgy szerette, együtt nevelte lányát,

Hogy csak annak vitt minden fogott madarát,

Sõt leány haláláért meg is ölte magát.

6 De hagyjuk bár el ezt! Nézd, a vetemények

Tavasznak örülnek, fák és minden füvek

Vigadnak béjüttén, mint szeretõjeknek,

Gyászokat elvetvén mind fejenként zöldülnek.

7 Gondolj régi idõt eleitõl fogva,

Megesméred, hogy volt mindenütt hatalma,

Bölcsnek, vitézeknek jovát õ megbírta,

Szerelem erejét senki meg nem állhatta.

8 Ádámot, atyánkot vallyon nemde Éva

Alma ételére hiszem õ izgatta?

Az elsõ vétek is lõn szerelem mia,

Mert Éva szerelme vitte Ádámot rea.

9 Mi veszté el Sámson erejét, két szemét?

Herculesnek is mi vette volt el eszét,

Hogy viselné szeretõje öltözetét,

Asszony népe között sodorgatná õ szöszét?

10 Aristotelesnek mit használt bölcs esze,

Hogy szép felesége õtet megnyergelte?

Salamonnak hol volt nagy tudós elméje,

Mikor szeretõje pogánságra hitette?

11 Ariadne miért adta volt fonalát

Theseusnak, ki megölte osztán bátyját?

Mért mutatta azzal Labyrinthus útát?

Azért, hogy inkább szerette Theseust, mint bátyját.

12 Parisnál ki volt szebb, akár Absolonnál?

Ki volt vallyon jámborb Szent Dávid királnál?

De szereté asszont, ki volt Uriásnál,

Isten ellen véte, mert vigada õ aznál.

13 Medeát, Ilonát mi vitte volt erre,

Hogy egyik Parist, másik Jasont szeresse,

Ki-ki szeretõjét nagy messze kövesse?

Látd-é, szerelemnek vagyon mely nagy ereje?

14 Acontius ifjat vallyon mi tanítá,

Cydippe szavával hogy almán azt írta,

Mintha már Cydippe volna õ mátkája,

Erõs esküvéssel véle azt fogadtatná.

15 Trójának mi rontá el erõs kõfalát?

Priamusnak mi veszté el királságát?

Pyramust és Thisbét, az igen szép leánt

Szerelem ölé meg, látod-é nagy hatalmát?

16 Achilles Trójában csak Polyxenáért

Ellenség keziben ment csak õ kedvéért;

Aeneas Turnussal megvítt Laviniáért,

Gismunda megölte õ magát Gisquardusért.

17 Szénás városbéli hol szép Lucretia?

Hol vitéz Deiphobus szeretõje, Lyda?

Hol vagyon Carthagóba lakó Elissa?

Ezeknek mind csak az szerelem volt gyilkosa.

18 Hol Diomedessel az ferdõs leánya?

Leander szerelme, az is egy nagy példa;

Jusson Procrisnak is eszedbe halála,

Spániába nemrég mint járt Donya Liciza?

19 Penelope özvegységének mi oka?

Ispitályban miért lakott Magelona?

Phyllis Demophoont is addig miért várta?

Azért, mert szívükben gerjedt szerelem lángja.

20 Igaz szerelmõ Leucippét nyavalyára,

Ifjú Theagenest annyi bujdosásra,

Nagyot kicsin renden való házasságra,

Mindent csak szerelem vitt képtelen dolgokra.

21 Akarék csak régi példát elõhoznom,

Mert mostaniakról nem jó nékem szólnom,

Szerelem most sem szûn meg, igazán mondom,

Titkon-nyilván lenni nagy sokakon jól látom.

22 Nincs senki oly eszes, kit az nem téveszthet,

Viszont tudatlant is ez megeszesíthet,

Vallyon s ki oly erõs, kit ez meg nem gyõzhet?

Rútat szerelembe, mint szépet, õ úgy ejthet.

23 Mint hatalmasnál nincs személyválogatás,

Így szerelemnél is nincs semmi választás,

Kinek-kinek az övé helyett nem kell más,

Béka lévén, fogolynak tetszik a kedves társ.

24 De ez mind hadd járjon, nésze csak személyét

Annak, aki éngem szeret, mint két szemét,

Vajha te hallhatnád gyönyörû beszédét,

Inkább nem csodálnád, hogy gyötrõdöm én azért.

25 Mert aki szerelme alá magam ádtam,

Annak személyénél szebbet én nem láttam,

Éngem hogy igazán szeret, azt megtudtam,

Kiért magam én is csak néki ajánlottam.

26 Kész azért már szívem szenvedni érette

És mást nem szeretni soha õhelyette,

Kész szolgálni, míg e földen tart élete,

Mert megérdemlette tõlem igaz szerelme.

27 Fészket vert szívemben már az õ szerelme,

Elõttem szüntelen képe, jó termete,

Ha szinte aluszom is, álmodom véle,

Mert csak övé vagyok, senkié sem egyébé.

28 Nincs azért e földen oly teremtett állat,

Ki nem fáradt volna a szerelem alatt,

Csudálom, hogy eddig még sem jutott reád,

-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --

HARMINCEGYEDIK[*]

[*] Feltételezhetõ, hogy innen az Éngem Venus asszony kezdetû vers

hiányzik, amelynek romlott szövegét a Csáky-énekeskönyv õrizte

meg.

HARMINCKETTÕDIK

Egy lengyel ének

`igérõl igére és ugyanazon nótára: "Blogostaw nas nasz Panie"`

1 Áldj meg minket, Úr Isten, az te jóvoltodból,

Világosíts meg minket irgalmasságodból

Orcád világosságával, lelked ajándékával,

Hogy éltünkben ez földön járjunk igazsággal!

2 Engedd meg ezt minékünk, kegyelmes Istenünk,

Hogy mindnyájan tégedet igazán esmérjünk,

Hadd az kicsiny hitûkkel együtt örvendezzünk,

Mikor megítélsz, Uram, kegyelmezz meg nékünk!

3 Ne tántorodjunk mi el soha, Uram, tõled,

Ne kételkedhessünk is többé már felõled,

Nyughassék meg mi lelkünk igaz hittel benned,

Vallhassunk mindenekben urunknak csak téged.

4 No, azért dicsérjük most felszóval az Urot,

Mert lám, csak õ viseli mindenütt gondunkot,

Uram, az te nevedben áldd meg szolgáidot,

Kiért viszontag mi is dicsérjük fiadot.

HARMINCHARMADIK

KIBEN BÛNE BOCSÁNATÁÉRT KÖNYÖRGETT AKKOR, HOGY HÁZASODNI SZÁNDÉKOZOTT

Balassi Bálint nevére

`az nótája: "Bánja az Úr Isten"`

1 Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét,

Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,

Töröld el rútságát, minden álnokságát,

könnyebbíts lelkem terhét!

2 Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben

Té-tova bujdosik, mint madár a szélvészben,

Tõled elijedett, tudván, hogy vétkezett,

akar esni kétségben.

3 Látja magán való szántalan nagy sok jódat,

Kiért, tudja, téged nem tisztelt, jól tött urát,

Háládatlanságát látván hamis voltát,

ugyan szégyenli magát.

4 Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni,

De bûnei miatt nem mér elõdben menni,

Tõled oly igen fél, reád nézni sem mér,

színed igen rettegi.

5 Semmije sincs penig, mivel elõdben menjen,

Kivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen,

Vagy alázatosan, méltó haragodban

tégedet engeszteljen.

6 Sok kísértet éri, mindenképpen rettenti,

Véled ijesztgeti, kétségre sietteti,

Ki miatt majd elvész, ha véle jól nem téssz,

magát Pokolra ejti.

7 Jajgatván nagy sokszor említi szent nevedet,

Mondván: Vajha az Úr hozzá venne éngemet,

Bizony kedvét lelném, mert õtet követném,

mint édes Istenemet!

8 Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal,

Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával?

Hadd inkább dicsérjen ez földön éltében

szép magasztalásokkal.

9 Az te szódat, tudom, mihelyen meghallhatja,

Ottan szent nevedet, mint atyját, úgy kiáltja,

Kiterjesztett kézzel, sûrû könyves szemmel

magát reád bocsátja.

10 Legörögvén könyve orcáján, úgy megkövet,

Magad is megszánnád, látván, mely keseredett,

Mert zokogásokkal, siralmas szép szókkal

kér fejének kegyelmet.

11 Irgalmasságod is annál inkább kitetszik,

Azmennél több vétke néki megengedtetik,

Inkább kegyelmedben, mint büntetésedben

te irgalmad tündöklik.

12 No, nem tartod, tudom, tovább haragod rajta,

Mert az békességre te jobb kezed kinyújtva,

De csak olyanoknak, kik utánad járnak,

mert vagy mindenek ura.

13 Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez,

Szép könyörgésekkel békéljél szent kezéhez,

Mert lám, hozzáfogad, csak reá hadd magad,

igen irgalmas úr ez.

14 Higgyünk mindörökké igazán csak õbenne,

Bûntûl õrizkedjünk, ne távozzunk el tõle,

Áldott az õ neve örökké mennyekbe,

ki már megkegyelmeze.

15 Éneklém ezeket megkeseredett szívvel,

Várván Úr kegyelmét fejemre szent lelkével,

Té-tova bujdosván, bûnömön bánkódván,

tusakodván ördöggel.

Ezek az énekek, kiket Balassi Bálint gyermeksígétûl fogva házasságáig

szerzett. Jóllehet kettõ híja: az egyik egy virágének az "`Irgalmazz

Úr Isten`" nótájára, kinek az kezdeti így volt: `Vallyon meddig

akarsz éngem kesergetni`. Az elveszett. Másik egy könyörgés a

Palatics nótájára, ki az nyíri Báthory Istvánnál és Ugnotnénál is

volt. Így kezdetik el: `Láss hozzám, ödvessígemnek Istene`.

Ezek után immár akik következnek, azokat mind kiket házasságába, kiket

a felesígitûl való elválása után szerzett. Jobb részre a virágénekeket

inkább mind Juliárúl, mely nevére azért keresztelte az szerelmesét,

hogy a rígi poétákat ebbe is kövesse. Kik közül Ovidius Corinnának,

Joannes Secundus Juliának, Marullus Neaerának nevezte szeretûjét.[*]

[*] A Balassa-kódexben lévõ bejegyzés, amelyrõl föltételezhetõ, hogy

magától Balassitól származik. (Ugnotné azonos Ungnéd Kristófnéval,

vagyis Losonczy Annával.)

HARMINCNEGYEDIK

EZT AKKOR SZERZETTE, HOGY AZ FELESÉGE IDEGENSÉGÉT ÉS HAMISSÁGÁT

ESZÉBE KEZDTE VENNI, KIN ELKESEREDVÉN S JUTVÁN ANNAK AZ

SZERELMESÉNEK IGAZSÁGA ESZÉBE, AKIT OK NÉLKÜL BOLONDUL

ELHAGYOTT VOLT FELESÉGEÉRT, ÚGY SZEREZETTE EZT

`az "Már szinte az idõ vala ki[nyílásban]" nótá[jára]`

1 Méznél édesb szép szók, örvendetes csókok,

Most emlékeztetnek elmúlt régi sok jók,

Melyekbe ezután már soha nem jutok.

2 Titkos keservemben hull orcámrúl könyvem,

Rólam mit prófétált, tölt mert mind fejemen,

Aki keservesen válék el éntõlem.

3 Fájdalmam öregbül naponkint bûnemtûl,

Mert mint gyümölcsiért diófát ág közül,

Tõlem úgy elverém jováért ok nélkül.

4 Kiért reám szállott Istentûl nagy átok,

Betegség, kár, sok gond, szégyen, rút hír, szitok,

S ha kiért vétkeztem, hozzám az is álnok.

5 De méltó vétkemért már holtig szenvednem,

Mint gonosz oltvánnak, bûnem hasznát vennem,

S más megette mérget nékem is megennem.

6 Mint halálra vált kór nem tûr orvosságot,

Mert halál sürgeti, nem kedvel semmi jót,

Én sem hallgathatok vigasztaló szép szót.

7 Vigasztalás, jó társ nem ádhat víg kedvet,

Bús fejem egyedül csak bujdosni szeret,

Mert pokolnak tetszik ez világi élet.

8 Könyörgök Istennek csak ez két dologért:

Szánjon meg immáron elsõben csak ezért,

Kit soká szolgáltam híven szerelméért.

9 Nézzen vétkem mellett nagy szerelmemre is,

Mégis mint szolgáltam, tudja õ maga is,

Vétkemnek sok búját mint viseljem most is.

10 Ezt ha megnyerhetem, bár meghaljak ottan,

Búmnak, mint hattyúnak, légyen vége vígan;

Más kívánságom ez: idvözüljek osztán.

HARMINCÖTÖDIK

EZT AKKOR SZERZETTE, HOGY AZ Õ FELESÉGE IDEGENSÉGE MIATT AZ RÉGI

SZERETÕJÉN KEZDETT SZÍVÉBEN MEGINDULNI

`arra az oláh nótára, azmint az eltévedt juhokat siratja volt az

oláh leány`

1 Régi szerelmem nagy tüze

Hamuvá vált vala szinte,

De ím, nem tudom, mi löle,

Hogy bennem meg felgerjede.

2 Elvált hív szeretõm miatt

Új bánat nagy kínnal fogyat,

De nem látom semmi módját,

Mint oltsam szerelmem lángját.

3 Mert mint mérges nyíllal lõtt vad,

Kibõl nyílvas ki nem szakad,

Fetreng, sem élhet, sem halhat,

Úgy tûr én szívem fájdalmat.

4 Hogy véletlen most Cupido

Meglõtt az mordály áruló,

Maga hittel lõn köztünk szó,

Hogy frigyünk lenne állandó.

5 De hitét ugyan nem állja,

Frigyét ez fattyú felbontja,

Elmémet olyra gyúlasztja,

Ki csak kár, maga is látja.

6 Mert annak édes szerelmét,

Kinek ígéri személyét,

Magánál vesztette kedvét,

Nésze tökéletlenségét.

7 Avval régen gyûlöltetett,

Azki szerelmével éget,

Veszedelmemre de siet,

Hogy bennem gyújt régi szenet.

8 Átkozott, ha nem más móddal,

Végezd búmot halálommal,

Ne gyújts olthatatlan lánggal,

Metszesz keserves kínommal?

9 Vagy hogyha égetni akarsz,

Mint bolondot, mit játszódtatsz?

Arra gerjessz, kit megadhatsz,

Nyerhetetlenre ne gyúlassz!

HARMINCHATODIK

KÍVÁNSÁGA SZERINT CSELEKESZIK (TUDNIILLIK EGY IGEN-IGEN SZÉP

KEGYEST [ÍGÉR]), OKÁT JELENTI VENUS ANNAK IS, MIÉRT ÁROLTA EL

AZ FELESÉGE

`de ez Pethõ Gáspárnénál vagyon`

`az nótája "Csak búbánat" etc.`

Egy nagy követséggel küldte sietséggel

Venus hozzám Cupidót,...[*]

-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --

-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --

-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --

-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --

[*] E vers Hozzám követséggel kezdetû változata Csáky-énekeskönyvben

örzõdött meg

HARMINCHETEDIK

EZT AKKOR SZERZETTE, MIKOR AZ FELESÉGÉTÕL ELVÁLT; KIBEN

EMLÉKEZTETI CUPIDÓT ARRA, AMIT VENUS ÕÁLTALA FOGADOTT NÉKI,

HA FELESÉGÉTÕL BÉKÉVEL ELVÁLIK, KIRE MEGFELEL CUPIDO, JULIÁT

MUTATVÁN S DICSÉRVÉN NÉKI

`[azon nótára]`

1 Ez világgal bíró, felséges Cupido,

emlékezzél meg szódra!

Mit fogada anyád énnékem általad,

ha az megszabadulna,

Ki már megszabadult, tõlem el is vadult,

jut eszembe gyakorta.

2 Felele Cupido -- úgymond --: Nagy búskodó,

keserves, régi hívem,

Kit sok jókkal láttam, sokat is kínzottam,

de igaznak esmértem,

Ne bánkódjál semmit, mert hamar megvidít

tégedet ígéretem.

3 Amhol szép Julia, anyám helytartója

ez föld kerekségében,

Szemében nyilamot, horgas kézíjamot

adtam szemüldekében,

Szenem ajakában, fáklyám orcájában,

mézem foly beszédében.

4 Illendõ kedvesség, gyönyörû ékesség

valami volt énbennem,

Azt mind õ módjában, szavában, dolgában

csak reá helyheztettem,

Anyám fényes haját, gyöngyszín apró fogát

néki tõle megnyertem.

5 Erkölcsét Diana, elméjét Minerva,

Mercurios beszédét

Õnékie ádta, mert kedves barátja

mindenik, szép személyét

Szereti, kedveli, böcsüli, tiszteli,

kívánja szerencséjét.

6 Cupido így szólván, szememet fordítám,

tekinték Juliára.

Mondék: De mit tréfálsz? Juliával mit csalsz?

Hiszem tudod, kicsoda!

Ez az, ki kevésért éngem örökké sért,

lelkem szernyõ kínjára.

7 Felele: Nem csallak, sõt ismét megáldlak

õ édes szerelmével,

Hozzád felgerjesztem, csak véled égetem,

hogy örülj személyével,

De meglásd, hogy jobban becsüljed ezután,

ne bánts keserûséggel!

8 Minden keménségét, nagy idegenségét

anyám meglágyította,

Hozzád gyûlölségét, nagy kegyetlenségét

jó kedvre fordította,

S te nagy szerelmedre ismét gerjesztette,

kezedbe ismét adta.

9 Ez amaz Julia, kinek ábrázatja,

mint címer egy pecsétbe,

Szívedben felmetszve, kiben magát nézze,

ha képét tükerébe

Õ látni akarja, mert ott szebben látja,

minémõ színe, képe.

HARMINCNYOLCADIK

IMMÁR HOGY AZ CUPIDO MUTATÁSÁRA MEGSALDÍTJA JULIÁT, AZFELÉ

MÉGYEN, KIT SZINTE EGY KAPUKÖZBEN TALÁL ELÕ, S KÖZÖL ÍGY SZÓL

`ugyanazon nótára`

1 Egy kegyes képében az gyászöltözetben

vallyon angyal tûnék-é?

Vagy ember magzatja angyalábrázatba

szemeimnek tetszék-é?

Angyal-é vagy ember, aki ezen ment el,

lelkem de immár övé.

2 Lelkem drága kincsét, dicsõséges színét

jobb részre mind béfedte,

Csak vidám szemeit, lelkem éltetõit

énreám függesztette,

De azt sem kegyesen, sõt nagy idegenen,

csak mintha nem esmérne.

3 Vajha ez az volna, kit Venus fogada

fia által énnékem,

Hogy kezembe adna, ha õ szolgálója

szabadulna igyében,

Szívem nagy bánatja örömre fordulna,

vég lenne könyveimben.

4 De ne adja Isten, hogy ez ilyen légyen,

ez bizony inkább tündér,

Vagy vadász Diana, vagy istenasszonya

szívemnek, amit felvér,

Mert noha szereti, de azért rettegi,

csak szólni néki sem mér.

5 Kegyesség, kedvesség, ékesség, édesség

épen mind benne látszik,

Tekintet, nyájasság, okosság, vidámság

rajta nyilván meglátszik,

Õ szépség formája, illik minden módja,

mert mennybélinek tetszik.

6 Bár magát ne lássam, de csak szavát halljam,

szívem õhozzá készül,

Belõlem kiindul, úgy dobog azontúl,

nem élhet nála nélkül,

Csak õérte hal s vész, mindent szenvedni kész,

semmit se fél egyébtûl,

7 Hanem csak õtõle, azkinek kívöle

vigasztalója több sincs,

Semmi szép múlatság, semmi jó nyájasság,

semmi világi nagy kincs,

Nosza, én nagy búmban így szólok magamban

mondván: Lelkem, rám tekints!

8 Egy kapu közében juték elejében

vidám szép Juliának,

Hertelen hogy látám, elõszer alítám

õtet lenni angyalnak,

Azért õ utába így szólék utána,

mint istenasszonyomnak.

HARMINCKILENCEDIK

HOGY JULIÁRA TALÁLA, ÍGY KÖSZÖNE NÉKI

`az török "Gerekmez bu dünya sensiz" nótájára`

1 Ez világ sem kell már nékem

Nálad nélkül, szép szerelmem,

Ki állasz most énmellettem;

Egészséggel, édes lelkem!

2 Én bús szívem vidámsága,

Lelkem édes kívánsága,

Te vagy minden boldogsága,

Véled Isten áldomása.

3 Én drágalátos palotám,

Jó illatú, piros rózsám,

Gyönyörû szép kis violám,

Élj sokáig, szép Juliám!

4 Feltámada napom fénye,

Szemüldek fekete széne,

Két szemem világos fénye,

Élj, élj, életem reménye!

5 Szerelmedben meggyúlt szívem

Csak tégedet óhajt lelkem,

Én szívem, lelkem, szerelmem,

Idvöz légy, én fejedelmem!

6 Juliámra hogy találék,

Örömemben így köszenék,

Térdet-fejet néki hajték,

Kin õ csak elmosolyodék.

NEGYVENEDIK

CUPIDÓNAK VALÓ KÖNYÖRGÉS, OKUL ELÕHOZVÁN AZ SALAMANDRA PÉLDÁJÁT,

AZT, HOGY VAGY LÉSZEN ÕHOZZÁ JÓ VALAHA, VAGY SEM, DE MINT AZ

SALAMANDRA TÛZ KÍVÜL, Õ SEM ÉLHET SOHA AZ JULIA SZERELME NÉLKÜL

`az "Csak búbánat" nótájára`

1 Éngemet régolta sokféle kénokba

tartó én édes szívem,

Hozzád kiált lelkem sírván keservesen,

mert gyötrõdik sokképpen:

Könyörülj már rajtam, légy kegyelmes hozzám,

ne légy ilyen kegyetlen!

2 Távozás keserve, emlékezet mérge

veszt és sillyeszt éngemet,

Támasztván elõmben esztelenségemben

esett szörnyû vétkemet,

Kinek nagy terhétõl, mint halálos bûntõl,

oldozd meg már lelkemet!

3 Az sötét éjtszakák minden állatoknak

kedves nyugalmat hoznak,

Emberek dologtól, állatok munkától

meg akkoron tágulnak,

Csak nékem, veszettnek, hogy mind napok, éjek

szörnyû kínommal múlnak.

4 Most is örömemet magaddal elvitted

kedvemmel egyetemben,

Reád gyúlt szerelmem titkon éget éngem

keseredett elmémben,

Áldott szemeidet, gyenge szép színedet

juttatván én eszemben.

5 Cupido, ne mesd fel ilyen szörnyû sebbel

szívemben annak képét,

Ki halálra gyûlöl és sok halállal öl,

úgy tart, mint ellenségét,

Hozzám vagy enyhíts meg, vagy ha az nem lehet,

olts meg bennem szerelmét!

6 De mit mondok? Búmba, ha mint salamandra,

tûz kívül nem élhetek,

Azonnal elvészek, ha azkívül lészek;

többet, tudom, nem élek,

Édest keserûvel, sok mérget kis mézzel,

halálnál jobb, hogy nyeljek.

7 Lelkem szemed elõtt, mint viasz tûz fölött

könyvein, lásd, úgy olvad,

Szemed verõfénye mert lelkem gyötrelme,

haraggal ha rám támad,

De viszont megújít, sok búmban vidámít,

ha szerelmesen fogad.

8 Mint szép virágok, fák meg nem újulhatnak

tavaszi harmat nélkül,

Akképpen örömem nem lehet víg kedvem

nékem is nálad nélkül,

Vigasztald meg tehát, te, kit lelkem imád,

hadd éljek már bú nélkül!

9 Óh, te bölcs természet, minden nagy szépséget

együvé így mint forralsz?

Világ csudájára, szívek gyújtására

egy kegyesre mit csinálsz?

Angyali áldott szént, dicsõíttetõ fént

halandóra hogyhogy ádsz?

10 Fénlik sok kövektõl, mint a verõféntõl

erõs vér tiszta gyégen,

Lebbegnek szemei, mint a menny csillagi

télben éjjel szép égen;

Kivel rabjává tett, szabadságból kivett

éngemet immár régen.

11 Óh, kis ábrázatban tündöklõ, mennyei

dicsõséges nagy szépség!

Ékességgel együtt tebeléd hogyhogy jütt

keménség, kegyetlenség?

Szánd meg jó szolgádot, kínvallott rabodot,

ki te szerelmedben ég!

12 Forr gerjedt elmémre, mint hangyafészekre,

sok új vers, mint sok hangya,

Arra, mert szívemben szerelem tüzének

csak te vagy édes langja,

Szózatod búm verõ vigasságtételnek

zengõ s gyönyörû hangja.

13 Öszvekulcsolt kézzel, hajlott térddel-fõvel

Juliámnak könyörgék,

Midõn jóvoltától, mint istenasszonytól,

kegyelmet reménlenék,

Hogy megkegyelmezne, tovább ne gyötrene,

Áment reá kiálték.

NEGYVENEGYEDIK

DE JULIA VENANTE: A JULIA VADÁSZATJÁRÓL, KIT ÍRVA KÜLDÖTT

VOLT JULIÁNAK

`De voce ad vocem ex Angeriano`

`azon nótára`

1 Széllyel hogy vadásza én lelkem, Julia

egy igen szép cserében,

Tündérek egyike vevé õt eszébe,

s monda lassú beszédben:

Itt e földön angyal mit jár vadászattal,

ha vagyon helye Mennyben?

2 Hevült vala penig Julia sokáig

vadak után jártában,

Kikapcsolta azért hónál fejérb mellyét,

hûl szép szellõn árnékban,

Kit hogy tündér láta, csak reá ámula,

így szóla õ magában:

3 Két Diana vagyon talám ez világon?

mely hasonló ez hozzá!

Diana módjára megeresztve haja,

kezében szép dárdája,

Könnyû, zöld ruhája, oldalán kézíja,

szép aranyas puzdrája.

4 Képe, keze, szeme, teteme, termete

olyan, mint Dianának,

Beszéddel, énekkel, magaviseléssel

õk mely hasonlatosak!

Múlatságnak örül, s néha lóra is ül

mindkettõ, úgy vadásznak.

5 De csak szarvasokat és egyéb vadakat

ver és vadász Diana,

De vitézek között szerelmére kötött

s fogott sokat Julia,

Senki el nem szakad, valakire akad,

mert erõs õ hálója.

6 Kiben éngemet is, mint egyebeket is,

régen fogott s fogva tart,

S így õ el sem bocsát, fel sem mészároltat

kétség között tartóztat,

Hogy tüzében égjek, valameddig élek,

mint egy gyújtó áldozat.

NEGYVENKETTÕDIK

INVENTIO POETICA, AZT ÍRJA MEG, MINT VESZETT ÖSZVE JULIA CUPIDÓVAL

`azon nótára`

1 Fáradsága után nyugodni akarván,

Cupido fejét hajtá

Julia ölében, kit hogy võn eszében

kegyes, haragvék rajta,

S nagy haraggal ottan kis Cupidót onnan

ölébõl kitaszítá,

2 S monda: Bujasággal, gerjedõ lángoddal

ne rútíts meg ölemet!

Cupido meg így szól: De te mit haragszol?

mire ûzsz el éngemet?

Felelé Julia: Te hitván marcona,

nem tudod-é nevemet?

3 Én vagyok Julia, én szemem hatalma

mindenek szívével bír,

Én megbódogítok, kit jó szemmel látok;

kit gonosszal: hal, vész, sír;

Én szerelmem ellen ez világon sincsen

orvosság és hasznos ír!

4 Cupido tekinté, s mihent megesméré,

azonnal megfélemlék,

Mintha egy kígyóra szegény hágott volna,

riada, elfutamék,

Futtában csak monda: Megbocsáss, Julia,

nem akaratommal véték!

5 Szép Venus anyámnak téged alítálak,

bíztomban csak úgy menék

Te áldott öledben, mint anyám ölében,

hogy fejem ott nyugodnék;

Tetszél szemeimnek lenni szép szülémnek,

vétkem csak abból esék.

NEGYVENHARMADIK

A FÜLEMILÉNEK SZÓL

`azon nótára, Altera inventio`

1 Te, szép fülemile, zöld ágak közibe

mondod el énekedet,

De viszont azellen az én veszett fejem

mond keserves verseket,

Kiket bánatjában, szerelem lángjában

szép Juliáról szerzett.

2 Mennybéli szép harmat tégedet mosogat,

éngem penig könnyhullás

Szüntelen nedvesít s bánattal keserít,

hogy oly kemény, mint a vas,

Az én szép Juliám, kitõl jómot várnám,

hogy lenne már irgalmas.

3 Az hév verõfénnek mivoltát nem érzed,

mert ülsz híves árnékban,

Éngemet peniglen gyújt buzgó szerelem,

sülök, fûlök lángjában;

Te szabad vagy, repülsz, hol akarod, szállsz, ülsz,

nem úgy, mint én e vasban.

4 Örömmel és szépen csak tavaszidõben

szép énekeket mondasz,

Énnékem peniglen mind nyárban, mind télben

versem oka csak panasz,

Kínomat számlálom, Juliát imádom,

dolgom nékem mind csak az.

5 Lengedezõ szellõ s híves tiszta idõ

tégedet gyakorta hût,

Éngemet viszontag örökké való lang

olthatatlanképpen fût,

Kegyetlenségével, Julia szemével

nagy szerelem üttön-üt.

6 Vagy te egészséges, én peniglen sebes

szerelem nyila miátt,

Énekelsz víg szóval, nem mint én, bánattal,

mert nem is érzed kínját

Az szép Juliának, kinek szép voltának

adta lelkem meg magát.

7 Jobb, és mindenekben különböz éntõlem

te boldog állapotod,

Egyenlõk csak ebben vagyunk mi mindketten,

hogy énekedet mondod

Te is, szinte mint én, s fogyhatatlanképpen

csak arra vészed gondod.

8 Juliát gondolván és szavát hallgatván

egy kis fülemilének,

Juta bús elmémben ez ennéhány versben

rendeltetett kis ének,

Kiben állapotja megtetszik mivolta

igazán életemnek.

NEGYVENNEGYEDIK

INVENTIO POETICA: GRUES ALLOQUITUR, A DARVAKNAK SZÓL

`ugyanazon nótára`

1 Mindennap jó reggel ezen repültök el

szóldogálván, darvaim!

Reátok néztemben hullnak keservemben

szemeimbõl könyveim,

Hogy szép szerelmesem jut eszembe nékem,

megújulnak kínjaim.

2 Látom, utatokot igazítottátok

arra az ország felé,

Azholott az lakik, víg szívemet aki

õmagánál rekeszté.

Valaha énrólam, ki híven szolgáltam,

vallyon emlékezik-é?

3 Bujdosom, mint árva, idegen országba

veszettül, mint szarándok,

Ruhámban sötét színt, szívemben szörnyû kínt

viselek én, úgy gyászlok,

Szárnyam nincs, mint néked, kin mehetnék véled

ahhoz, akit óhajtok.

4 Szárnyad vagyon, repülsz, szinte ott szállsz le, ülsz

földében, hol akarod,

Te szomjúságodot szép forrásból csorgott

tiszta vizével oltod,

Örömem környékét, az õ lakóhelyét:

Paradicsomot látod.

5 De ne siess, kérlek, tõled hadd izenjek

néki rövid beszéddel,

Vagy ha az nem lehet, csak írjam nevemet

mellyedre fel véremmel,

Kin megesmérhesse, hogy csak õérette

tûrök mindent jó kedvvel.

6 Ádjon az jó Isten néki egészséget,

víg és hosszú életet,

Mint mezõk virággal, tündökljék sok jókkal,

áldja mindennel õtet;

Nyomán is tavasszal teremjen rózsaszál,

s keserüljön éngemet!

7 Sok háborúimban, bujdosó voltomban,

midõn darvakat látnék

Szép renden repülni s azfelé halanni,

hol szép Julia laknék,

El-felfohászkodván s utánok kiáltván

tõlük én így izenék.

NEGYVENÖTÖDIK

DIALOGUS, KIBEN AZT BESZÉLI EGY BARÁTJÁVAL A MAGA SZERELMÉRÕL

`az "Már szintén az idõ" nótájára`

1 Kérde egy barátom: Így miért gerjedek?

Mondám: Köszönhetem régi szerelmemnek,

Venus, kis Cupido kiben ejtettenek.

2 Kicsodák szüléid? nékem meg így szóla.

Szerelem, siralom hozott ez világra,

Dajkámat is mondám, hogy óhajtás volna.

3 Lakóhelyemet is tõlem õ megkérdé,

Gonddal tele cellámat mutatám, nézze;

Eledelemet is kérdé, ha kenyér-é?

4 Mondám, hogy az csak haszontalan reménség,

Hitetõ sok szép szó, nyerhetetlen szépség;

Mondám, hogy beszélni tanít esztelenség.

5 Ruhámat is kérdé, hogy miben öltözém?

Vajudt tagaimat hogy mivel fedezém?

Az szenvedést, tûrést, mondám, hogy viselém.

6 Monda: Itt mit keressz? Mondék: Szörnyû halált.

Monda ismét: Mit sírsz? Julia haragját.

Mint élsz? -- úgymond. Mondék: Mint Julia-útált.

7 Örökké így élsz-é? Mondék, hogy örökké.

Okát fájdalmidnak mondani tudnád-é?

Mondám, hogy szerelem, s búmat keserülé.

8 Julia szerelmén való búsultomban

Egy jó barátomnak így felelék szómban,

Várván Juliától jómat bánatomban.

NEGYVENHATODIK

AZ DOBÓ JAKAB ÉNEKE, AZ "MÁR SZINTÉN AZ IDÕ VALA KINYÍLÁSBAN"

ELLEN SZERZETT ÉNEK

`azon nótára`

1 Bezzeg nagy bolondság volt az balgatagban,

Cupidót ki írta gyermekábrázatban,

Mert nem gyermek, aki bír mindent világban.

2 Császárok, királyok vadnak hatalmában,

Bölcsök, jó vitézek járnak udvarában,

S vallyon s ki nem égett soha nagy lángjában?

3 Vaknak sem mondhatja õt senki igazán,

Aki megkóstolta mérges nyilát magán,

Sok szívet nem lûne vétetlen, vak valván.

4 Látjuk, minden szívet mely igazán talál,

Kit célul arányoz lûni mérges nyíllal,

Hát nem vak, sõt jól lát szeme világával.

5 Szárnyát sem hihetem, kin õ repülhetne,

Azon is megtetszik, mert fekszik heverve

Régen én szívemben, csak tüzet rak benne.

6 Nem is mezítelen, ki mindeneket foszt,

Nem szûkölködik az, ki ennyi sok jót oszt,

Jókkal vagyon közi, nem kedveli a rosszt.

7 Ezt írván, Julia kérdé, hogy mit írnék?

Szerelem szép képét írom, néki mondék.

Monda: Hát éngem írj! S reám mosolyodék.

8 Ez ennéhány versben feleltem meg annak,

Azki alította nem kis okosságnak,

Cupidóra gyermekszemélt hogy írtanak.

NEGYVENHETEDIK

ITEM INVENTIO POETICA: AZ Õ SZERELMÉNEK ÖRÖK ÉS MARADANDÓ VOLTÁRÓL

`"Csak búbánat" nótájára`

1 Idõvel paloták, házak, erõs várak,

városok elromolnak,

Nagy erõ, vasztagság, sok kincs, nagy gazdagság

idõvel mind elmúlnak,

Tavaszi szép rózsák, liliom, violák

idõvel mind elhullnak,

2 Királyi méltóság, tisztesség, nagy jószág

idõvel mind elvésznek,

Nagy kövek hamuvá s hamu kõsziklává

nagy idõvel lehetnek,

Jó hírnév, dicsõség, angyali nagy szépség

idõvel porrá lésznek.

3 Még az föld is elagg, hegyek fogyatkoznak,

idõvel tenger apad,

Az ég is béborul, fényes nap setétül,

mindennek vége szakad,

Márvánkõben metszett írás kopik, veszhet,

egy helyiben más támad.

4 Meglágyul keménség, megszûnik irigység,

jóra fordul gyûlölség,

Istentûl mindenben adatott idõvel

változás s bizonyos vég,

Csak én szerelmemnek, mint Pokol tüzének

nincs vége, mert égten-ég.

5 Véghetetlen voltát, semmi változását

szerelmemnek hogy látnám,

Kiben Juliátúl, mint Lázár ujjátúl,

könnyebbségemet várnám,

Ezeket úgy írám, és az többi után

Juliának ajánlám.

NEGYVENNYOLCADIK

HOGY JULIÁNAK, S NEM AZ SZERELEMNEK ADTA MEG MAGÁT

`[azon nótára]`

1 Szerelem s Julia egymás mellett állva

reám szikráznak vala,

Gerjeszt mind a kettõ, mert mindenike lõ,

nagy mindenik hatalma,

Egyik szép szemével, másik nagy szenével

erejét rám támasztá.

2 Ily veszedelmemben a csalárd Szerelem

szép szóval szóla nékem:

Add meg -- mond -- magadot, hatalmomat látod,

csak kár, hogy vísz ellenem,

Mert kezemben akadsz, vagy ugyan itt meghalsz;

lám, régen esmérsz éngem!

3 Nem adom magamot néked, meghidd -- mondok --,

noha mindenekkel bírsz,

De ím, ez kegyesnek holtig rabja lészek,

mert te csak méreggel írsz

Azoknak fejére, kik vadnak kezedbe,

kit csalárdul hozzád hívsz.

4 Ez kegyesnek légyen mind fejem s mind lelkem

maga kótyavetyéje,

Szép szeme láttára csörögjek vasába,

légyek kínszenvedõje;

Csak öröm mondani, hogy magamot kötni

látám nagy szerelmére.

5 Vidám Juliának, kinek víg voltának,

óh, hogy én akkor hûk!

De kegyesnek tetszék, hogy kezében juték,

s nem is tudtam, hogy oly szûk

Az kegyes szerelmes, ki miatt vagyon már

rajtam bonthatatlan nyûg.

6 Julia kezében, szörnyû tömlecében

fejem miképpen esett,

És hogy nem könyörül rajtam, ki-ki ebbûl

könnyen értelmet vehet:

Az oly kegyetlentõl, ki szemeivel öl,

az Isten ójon mindent.

NEGYVENKILENCEDIK

SOKFÉLE DOLGOKHOZ HASONLÍTJA MAGÁT ÉS A SZERELMET; EZT JOBB

RÉSZINT NÉMETBÕL FORDÍTOTTA MEG

`az "Már szintén az idõ" nótájára`

1 Ha ki akar látni két eleven kutat,

Kik õ forrásokból szüntelen kifolynak,

Nézze két szememet, kik mindenkor sírnak

2 Az én szerelmesem háládatlanságán,

Szívem gyúladásán, szörnyû kínján, búján

Sok könyvet hullatnak, csaknem kiapadván.

3 Ha ki akar látni olthatatlan szenet,

Nézze az én véghetetlen szerelmemet,

Ki mint Pokol tüze, örökké csak éget.

4 Noha lángját ennek senki nem láthatja,

De azért lelkemet fogyatton-fogyatja,

Soha semmi bennem már meg nem olthatja.

5 Ha ki akar látni szörnyû mély sebeket,

Nézze szerelemtûl sebesült szívemet,

S ottan megesméri, mint gyötör éngemet.

6 Ha ki akar látni egy nyomorult lelket,

Nézze az én árva keserves fejemet,

Kit szerelem tüze csaknem hamuvá tett.

7 Ég olthatatlanul buzgó szerelemben,

Bízik csak egyedül egy vidám kegyesben,

Kinek ajánlotta életét kezében.

8 Ha ki ez kínokat akarja megtudni,

Ily kegyetlenképpen hogy bennem ki szerzi,

Életemnél lelkem azt inkább szereti.

9 Igaz szerelmemért de lá, mennyi kínt ád,

Ha szolgálatomért egyszer jó szemmel lát,

Ahelyett viszontag érzem ezer kínját.

10 Híves forrás felett serkenvén álmomból,

Fordítám magyarul vidám Juliáról,

Mikor lelkem fûlne szerelme lángjától.

ÖTVENEDIK

JULIÁT HASONLÍTJA A SZERELEMHEZ, MELY HASONLATOSSÁGOT A JULIA

DICSÉRETÉN KEZD EL

`az "Csak búbánat" nótájára`

1 Julia két szemem, olthatatlan szenem,

véghetetlen szerelmem,

Julia víg kedvem s néha nagy keservem,

örömem és gyötrelmem,

Julia életem, egyetlenegy lelkem,

ki egyedül bír vélem.

2 Julia az lelkem, mikoron szól nékem,

Szerelem beszél vélem,

Julia ha rám néz, azonnal eszem vész,

mert Szerelem néz éngem,

Julia hol alszik, még az is úgy tetszik,

hogy ott nyugszik Szerelem.

3 Õ tüzes lelkemnek, fájdalmas szívemnek

kívánt jó orvossága,

Õ szemem világa, árnéktartó ága,

jó szerencsés csillaga,

Õ, kinek kívüle ez világ szépsége

nem kell, sem vigassága.

4 Vagy áll, ül, nevet, sír, örül, levelet ír,

Szerelem is azt teszi,

Vagy múlat, énekel, vagy sétál alá s fel,

Szerelem azt míveli,

Mert mint jó barátját, Venus asszony fiát

kézen fogva viseli.

5 A Paradicsomba termett szép új rózsa

dicsõséges orcája,

Testszín ruhájába aki õtet látja,

szép Venusnak alítja,

Új formában illik, mint nap, úgy tündöklik

gyöngy között fényes haja.

6 Duna lefoltába rugaszkodott sajka

mely sebességgel mégyen,

Táncát õ úgy járja, merõn áll dereka,

mintha csúszna sík jégen,

Valahová lépik, sok szemek kísérik

csudálván, jár mely szépen.

7 Midõn néha térül vagy mellettem kerül,

szoknyája elterjedvén,

Szerelmével belül vészen akkor körül

éngemet felgerjesztvén;

Udvari jó módját látván, érzem kínját,

keservesen ránézvén.

8 Akkor az én dolgom azonképpen vagyon,

amint a bölcsök írják,

Hogy egy kárhozottnak Pokolban nagy kányák

szívét rágják, szaggatják,

De nem fogyathatják, noha rágton-rágják,

mert nõttön-nõni látják.

9 Én szívemet is így, mikor énhozzám víg,

õ nevelten neveli,

De viszont, mint kánya, õ kegyetlen kínja

rágja, szaggatja, eszi,

Én állapotomot, mint egy kárhozatot,

oly keservessé teszi.

10 Dolga mind egyenlõ, Szerelemmel egy õ,

csak erkölcse különböz,

Kegyes a Szerelem, s Julia kegyetlen,

éngem halálra üldöz,

Szerelem mely édes, Julia oly mérges,

mert éngem csak ver földhöz.

ÖTVENEGYEDIK

HOGY NYERTE EL JULIA A CUPIDO NYILÁT, ÍJÁT S HOL VISELI,

AZT ÍRJA MEG, KÖNYÖRÖGVÉN AZ VÉGÉBEN ITT IS AZ JULIÁNAK

`az "Magam gondolván" nótájára`

1 Áldott Julia kiballagtába

Cupidót találá,

Ki mérges nyíllal, szörnyû halállal

veszteni akarta,

Látván szép színét, elveté íjét

s ugyan elámula.

2 Kivel csak szívet és mesterséget

Juliának áda,

Mert szép szemétõl hogy õ igen fél,

rajta nyilván látta,

Nagy szerelemmel villámó szemét

azért rá fordítá.

3 Rettene ottan Cupido, s onnan

mindjárt elfutamék,

Futtában íja, nyila, puzdrája

õróla leesék,

Kiért féltébe csak meg sem tére,

minden ott hagyaték.

4 Kit hogy megláta kegyes Julia,

a földrõl felvevé,

Nyilat puzdrába, zsinórt íjába

egyengeté, veté,

S ottan felköté, kivel erõsbbé

szép személyét tevé.

5 Azért már nála mind íja, nyila

Cupidónak vagyon,

Szemében nyila, afelett íja

vonva haragoson,

Kivel szívemet, mint célül tett jelt

lövi, hogy kínt valljon.

6 Sokakat sebhet, de csak éngemet

gyakran inkább talál,

Mert énnálamnál, mint egy nagy célnál,

közölb senki nem áll,

S ez oka, hogy én több sebet tûrvén,

több kínt vallok másnál.

7 Venus módjára, mikor akarja,

nékiket vigasztal,

Nékiknek penig ád csak szörnyû kínt

nyughatatlansággal,

Mint hogy éngem is veszt, noha mégis

tûrök igazsággal.

8 Nagy bánatomat, sok fájdalmamat

már mint orvosoljam,

Nagy szerelmemnek, szenvedésemnek

én mi hasznát várjam,

Ha az keserget, kit lelkem szeret,

s kell hogy kínját valljam?

9 Akik szeretnek, gyakran szíveket

éjjel vigasztalják,

Mert titkon akkor kedvekre sokszor

õk azokat látják,

Kiktõl javokot, boldogságokot

reménlik és várják.

10 Nékem peniglen éjjel is lelkem

keservesen óhít,

Szívembéli tûz ágyamból felûz,

házad felé indít,

Utcádon járok, reád vigyázok,

de szemem nem saldít.

11 Azonban az nap ismét feltámad

újobb gyötrelmemre,

Hogy nem szólhatok, mégis csak írok,

de leveleimre

Csak választ sem téssz, sõt reám sem nézsz,

mint egy elvetettre.

12 Mind ennyi sok bút, szegény nyomorult,

én honnan érdemlek,

Te háládatlan, a te lángodban,

ha tudod, mint égek?

Szerelmes lelkem, tégy már jól vélem,

szolgállak, míg élek!

ÖTVENKETTÕDIK

KIBEN MOROG CUPIDÓRA, HOGY CSAK ÍGÉRTE, S NEM ÁDJA MEG JULIÁT

`[az "Már szintén az idõ" nótájára]`

1 Édest keserûvel elegyítõ gyermek,

Régi ellensége nyugalmas éltemnek,

Méz közt mérget miért ádsz nékem, veszettnek?

2 Vélem ha egyéb jót te immár nem mívelsz,

Csak gyorsan világból éngemet kivégezz;

Ne szíts nagy tüzemet, hadd lehessen csendes!

3 Ez-é a fogadás, kit anyád szavával

Hitedre fogadván énnékem te mondál?

Óh, szégyen, eborca, mely igen megcsalál!

4 Az ígért áldott jót te csak megmutattad,

Kivel szerelmemet te csak felgyújtottad,

De mint csalárd hamis, nékem mégsem adtad!

5 Sõt kínomra tõlem csak idegeníted,

Hozzám, keményítvén, semmit sem gerjeszted,

Vélem kívántatván szívemet égeted.

6 Hol tüzes laptáid, kikkel távul gyújtasz,

Akiknek fáklyáddal közöl te nem árthatsz?

Ádd meg, ha ígérted, héában mit kínzasz?

7 Így feddvén, törõdvén Cupido felele:

Hitván ember -- úgymond --, úgy vészem eszembe,

Hogy ok nélkül így szidsz jótétem helyébe!

8 Hertelen akarnál ily nagy jóhoz jutni,

Kiért sok kínt kell még vallani, fáradni?

Nagy jót könnyen anyám nem szokott osztani.

9 De kérlek, gyümölcsöt vallyon mely fa hozott,

Minekelõtte még meg nem virágozott?

Bolond, nem tudod-é, hogy tûrés ád hasznot?

10 De ne kételkedjél, bizony tiéd lészen,

Noha most így próbál, de ismét bévészen,

Julia tégedet meg bódoggá tészen.

11 Vajha az úgy lenne, ámbár mindent tûrnék,

Égnék, fûlnék, sülnék, tömlöcében ülnék,

Csak hogy szerelmébe valaha kerülnék.

ÖTVENHARMADIK

AZ HÉT PLÁNÉTÁKHOZ HASONLÍTJA JULIÁT

SIBI CANIT ET MUSIS

`az "Csak búbánat" nótájára`

1 Hét fõ csillag vagyon az égi forgáson,

kik által embereknek

Istentûl szerencse adatik fejekre,

ezek mind megtetszenek

Vidám Juliában, mert õ szép voltában

mind heten tündöklenek.

2 Fejér ábrázatot mutat a teljes Hold,

fénlik, mint tiszta ezüst,

Julia is fejér, kivel szép téj sem ér,

sem gyolcs, kit nem fogott füst,

Édes szóval tudós, mint az Mercurios,

kitûl szívem fûl, mint üst.

3 Mint a szép fényes Nap ez földnek világát

hogy csak egyedül ádja,

Úgy csak szép Julia fényes ábrázatja

bánatomat tisztítja,

Hogy megvigasztalja, fejemet megáldja,

õ csak azon imádja.

4 Miképpen Mars csillag jó vitéz, jó hadnagy,

fegyverével mindent gyõz,

Úgy két szép szemével, mint két éles tõrrel,

Julia gyõz, megkötöz;

Nincs oly jeles vitéz, valaki reá néz,

kit meg nem bír s tömlöcöz.

5 Mind reggel s mind estve mely szépen az égbe

hajnalban Venus feljõ,

Több szép közt létében mindenkor ékesen

mindent jól s helyén ejt õ,

Mint tavaszi idõ, mely jó, mely gyönyörõ,

ékes, kedves, illendõ.

6 Azminthogy Jupiter, kit sok bölcs jól ismer,

embereknek jókat ád,

Akképpen Julia, ahová fordítja

szemét, mindent jóval áld,

Csak az igaz bódog, ki kedvébe forog,

mennyei jót csak az lát.

7 Mint a vén Saturnos, kedvetlen s haragos

természetnek csillaga,

Az én szép Juliám oly kedvetlen hozzám,

kin szívem vidámsága

Azonnal úgy múlik, amint elenyészik

felhõben nap világa.

8 Jó és nagy szép voltát áldott Juliának

ha ki tudni akarod,

Égi plánétáknak gondold õ mivoltát,

s azonnal megtudhatod,

Mert rajta látszanak ereji azoknak,

kirõl arányozhatod.

ÖTVENNEGYEDIK

DIALOGUS, KIBEN ÚTON JÁRVÁN AZ VERSSZERZÕ BESZÉL ECHÓVAL.

DE EZT NEM ÉRTHETI JÓL MEG AZ, AKI NEM TUDJA, MICSODA AZ ECHO

`[azon nótára]`

1 Óh, magas kõsziklák, kietlenben nõtt fák,

kik nagy szerelmem tüzén,

Igaz bizonságim vadtok, mert kínjaim

tudjátok, szinte mint én,

Ki látta éltében, hogy így haljon, vesszen

más, mint én, szerelmesén?

ECHO: `Én!`

2 Ki felele nékem? Távul az erdõben

lõn ugyan valami szó,

Talám egyik tündér jár itt valamiért

vagy valami nyulászó;

Ha ló nem nyerített, ki itt csörögetett,

ha lábain volt békó?

ECHO: `Ékó.`

3 Echo, nagy kínomba, kibe szép Julia

éngem vertengeni hágy,

Mi könnyebbíthet meg, s mitûl lészen esmeg

kemény szíve hozzám lágy?

Régi gyötrelmimet mi enyhítheti meg,

s mi az, mire lelkem vágy?

ECHO: `Ágy.`

4 Ágy, igazán mondád, de mondd meg azt is hát,

ott ki vigasztalhatna?

Búm helyett örömet, gyönyörû életet

nékem ott ki adhatna?

Igazán ki neve, kit jómnak felette

lelkem oda kívánna?

ECHO: `Ánna.`

5 Azt bizony megvallom, de jó szolgálatom

kedves-é néki vagy nem?

Szép Julia-Annám lészen-é jó hozzám,

s megkegyelmez-é nékem?

Hogy régen szolgálom, lészen-é jutalmom,

s kell-é jót reménlenem?

ECHO: `Nem.`

6 Kegyetlenségéért, tûrtem sok kínjáért,

hát még Istentûl sem fél?

Õ fejér mellyében, mint szép lágy fészekben,

kegyetlenség hogyhogy él?

Mert mint nyelved beszél, búmmal, én hiszem, él,

óh, mely igen nem kémél!

ECHO: `Él.`

7 Óh, hová légyek hát, tûrvén ennyi kínját,

kivel vett körös-köröl?

Nincs út szerelméhez, mert már elvetett ez

kegyes szemei elõl,

Vetett gyötrelemre, s még meg is öl végre,

amint látom, hogy gyûlöl.

ECHO: `Öl.`

8 Már csak mutasd módját, mint olthassam lángját

szerelmemnek, ki csak nõ,

Mert hogy így szeretem, s jutalmát nem érzem,

oka talám nem is õ,

Hanem más gonosz nõ, ördöngös bûvölõ,

mert kegyes õ, semmint kõ.

ECHO: `Õ.`

9 Hát medgyek, én veszett, kit szerelem éget,

s kit már õ bé nem fogad?

Szívem régi búmban, mint szép virág nyárban,

szinte igaz úgy hervad;

Azért ádj tanácsot, szánd meg nyavalyámot,

ha sebemet gyógyíthatd!

ECHO: `Hadd!`

10 Vajha elhagyhatnám, volna mi nyavalyám?

De lá, szívem mint gerjed,

Ha gyenge orcáján, mint Pünkösd rózsáján,

látom, hogy színe terjed,

Magad se mondanád elhadni, ha látnád;

nézd meg csak, és esmerjed!

ECHO: `Merjed!`

11 Nem merheti lelkem, hanem ha két kezem

végez ki életembûl;

No, tõrrel, méreggel nagy búmot vérem el,

mert kiesém kedvébûl,

Látom, hogy csak gyûlöl, énnékem nem örül,

rajtam nem is könyörül.

ECHO: `Örül.`

12 Hogy hihessem én azt, ha látd-é, mint fáraszt

szántalan sok veszéllyel?

Szemeim láttára nagy kegyesen másra

nézdegél vidám szemmel,

Énnékem peniglen még szerelmem sem kell,

veszt, sillyeszt gyötrelmekkel.

ECHO: `Kell!`

13 Óh, vajha kellene, szerelmébe venne,

vészne szívem bánatja,

De nem azt jelenti kemény tekinteti,

s amint magát mutatja,

Hogy esmét szeressen, nem ádja azt Isten,

noha lelkem imádja.

ECHO: `Ádja.`

14 Ha Isten azt ádja, lelkem viszont áldja

nevét minden idõben,

S talám meg is ádja, és szívét fordítja

hozzám meg szerelemben

Vidám Juliának, ki egyike annak,

kiknek hazájok a Menn.

ECHO: `Amen.`

15 Megdicsõült színben hogy gerjedt szívemben

vidám Julia tûnék,

Egy sûrû erdõben én úton mentemben

felszóval így éneklék,

Kérdezkedésemre verseim végébe

Echótól ily választ vék.

ÖTVENÖTÖDIK

MINDEZEKRE IS A VERSSZERZÕ TALÁLMÁNYOKRA, KIKET A KÖNYÖRGÉSE UTÁN

IDE ÍRT, MIDÕN JULIÁTÓL SEM IZENETBE, SEM LEVÉLBE SEMMI VÁLASZT

NEM VEHETNE, BÚSUL MAGÁBAN, ÉS SÁPOLÓDVÁN AZON, HOGY MENEKEDHESSÉK

MEG JULIA HASZONTALAN SZERELMÉTÕL, CUPIDO TANÁCSOT ÁD NÉKI

`ez is ugyanazon nótára vagyon`

1 Mi dolog, Úr Isten, hogy ez egy kegyesen

kívül senki nem tetszik?

S de mi oka vallyon, hogy csak ez asszonyon

lelkem így hal, vész, esik?

Ezenkívül senkit a lelkem nem óhít,

noha érte kínlódik.

2 Nemdenem az-é ez, ki meg nem kegyelmez

semmi könyörgésemre?

Régoltától fogva ártatlan voltomra

veszt, s vetett gyötrelemre,

Kiben hogy lát, örül, kínoz kegyetlenül,

mert búm esik kedvére.

3 Óh, nyavalyás lelkem, elbolondult fejem,

haszon nélkül mit szolgálsz?

Aki téged útál, s hozzád haraggal áll,

mért hogy attól meg nem válsz?

Ilyen kegyetlennek könyvedet ejtened

mi haszon, ha bút találsz?

4 Mondhatatlan szépség, kiben hamar lesz vég

s ki idõvel elmúlik,

Másnak is adatott (gondold meg magadot),

kik közül találkozik,

Ki téged szeressen, nem mint ez kegyetlen,

ki véled kínnal játszik.

5 Így feddvén, törõdvén nagy kegyetlenségén

áldott szép Juliámnak,

Csak egy véletlenül hát már elõttem ül

személye Cupidónak,

Ki rám mosolyodván így szólala vígan

nékem, régi rabjának:

6 Tusakodnod azon, hogy ez kegyes asszony

nálad felejtve légyen,

Csak kár, szómat higgyed, hanem ha te lelked

is belõled kimégyen,

Mert ennen kezemmel benned metszettem fel

õt kophatatlanképpen.

7 Azért ábrázatja lelkedbõl már soha,

míg élsz, ki nem kophatik,

Földön szerteszerint csak érte vallasz kínt,

míg rajtad meg nem esik.

Azért en a tanács, hogy dolgodhoz jól láss,

mert így kedved nem telik.

8 Szerelem-gyúlasztó szentséges Cupido,

mondd hát, mint leljem kedvét?

Monda: Mindholtodig maradj meg ebben így,

amint imádod képét,

Ráfelelek, s meglátd, hogy meg hozzáfogad,

noha tõle most elvét.

9 Juliának dolgán nyughatatlankodván,

elkeseredett szívem,

Võn ily bátorságot Cupidótól jó szót

veszett nyavalyás fejem,

Kiben õ úgy fogad, hogy meg hozzáfogad

az én fene szerelmem.

ÖTVENHATODIK

KIBEN CSAK AZON KÖNYÖRÖG, LÁTVÁN, HOGY SEMMI VÁLASZT NEM

VEHET TÕLE, HOGY OTTAN CSAK NE FELEDKEZZÉK EL RÓLA

`ez is azon nótára, mint az elébbi`

1 Kegyes vidám szemû, piros rózsa színû,

én édes fejér hölgyem,

Kin hû szerelemmel s teljes reménséggel

nyugszik tüzesült lelkem,

Nemdenem siralmas kár-é énnékem az,

hogy elfeledtél éngem?

2 Jó vitézek harca hol volt, gondolhatdsza,

piros vér ontás nélkül?

Szerelemben esett vígan ki élhetett

külön szerelmesétûl?

Ne felejts éngemet, ne veszesd lelkedet,

hitetlen, félj Istentûl!

3 Az szelíd daruhoz szinte hasonlatos

te kegyes tekinteted,

Rózsát jegyez orcád, kalárist kis szép szád,

mézet ereszt beszéded,

Jöjj immár elõmben, mondjam örömömben:

Az Isten hozott téged!

4 Kerített várasok, kertek, mezõk, szép tók,

nálad nélkül mind tömlöc,

Mint sólyom kis fúat, bús lelkem magadat

szerelmébe úgy üldöz,

Jussak már eszedbe, láss meg keservembe,

magad jüjj, mást ne küldözz!

5 Hangos fülemile gyönyörû szép kertbe

zöld ágak között csattog,

Én is, szegény rabod, új verssel kiáltok

hozzád, hogy lelkem buzog;

Mit vétettem, kérlek, hogy nem szánsz éngemet,

kinek szíve háborog?

6 Érted, hogy elmentél, és elfelejtettél

éngem, szegény árvádat,

Ily reméntelenül, szép személyed nélkül

ne hagyj vészni, szolgádat,

Emlékezzél rólam, fényes fejér rózsám,

add már látni magadat!

7 Szívem nagy szerelmét s titkon felgyúlt tüzét

jelenteni nem mérem,

Mert ha megjelentem, nagy tüzemmel, féltem,

hogy sokak eszét vesztem,

Ha penig titkolom, csak magam fogyatom,

mert belsõ tûz veszt éngem.

8 Török szép versekbõl szerelmese felõl

csak nemrégen fordítá,

Igérõl igére nem szinte teheté,

de hertelen jobbítá,

Régi szörnyû kárán, ily veszett, bánkódván,

Juliának ajánlá.

ÖTVENHETEDIK

FRUSTRA OMNIBUS RATIONIBUS INCENDENDAE JULIAE TENTATIS

ARDENTISSIMA PRECATIONE EAM IN SUI AMOREM ALICERE CONATUR

VARIIS AD PERSUADENDUME XEMPLIS ALLATIS

`ugyan az az elébbi nótára`

1 Én édes szerelmem, egyetlenegy lelkem,

mi haszon nékem élnem,

Ha semmit nem segít, jómra fel sem indít

az én esedezésem,

Sok könyörgésemre, szép leveleimre

csak választ sem téssz nékem?

2 Lelkemnek fájdalmát, érted való kínját

maga te így jól látod,

De ingyen sem érzed, sõt inkább neveted,

magadban csak csúfolod,

Mondván: Hadd, hadd -- úgymond -- hiszem veszti nagy gond,

kínomot úgy mosolgod.

3 De mi hasznod vagyon sok könnyhullásomon,

kétségbe mire tartasz?

Mint mérget sok mézben, édes beszédedben

gonoszt elegyítve adsz,

Egyfelõl édesgetsz, másfelõl kesergetsz,

csak bánatra taszítasz.

4 Szép sólymok, vad rárók, kiket madarászok

tanítanak, viselnek,

Bánással, tartással, szóval, kiáltással,

szelídek, kézre jûnek,

Az erõs kõsziklák hevétûl az napnak

romolnak, repedeznek;

5 Nincsen oly erõs vas, kit tûzzel jó kovács

ide-s-tova nem hajthat,

Vérrel erõs gyémánt, kit az acél sem bánt,

végre mind elhasadhat,

A piros márvánkõ, kit ver gyakor esõ,

csepegéstõl lyukadhat.

6 Téged penig, sólymom, én édes vad ráróm,

az én sok kiáltó szóm

Kezemre nem híhat, s csak úgy se lágyíthat,

mint vasat tûz, nagy lángom,

Sem mint márványkövet, kit esõ csepeget,

nem hathat könnyhullásom.

7 Vérem hullásával, ha hozzám hajlanál,

tündöklõ szép gyémántom,

Arra is kész volnék, csak tõled érthetnék,

végeznéd el már kínom,

De mind sok írásom, szóm, siralmom, lángom,

szolgálatom csak károm.

8 Az én gyötrelmemre s Istenre tekintve

indulj fel szerelmemre,

Nagy háládatlanság miatt nyomorúság

hogy ne szálljon fejedre,

Vagy segélj meg immár, vagy végezz ki hamar,

ne tarts tovább kétségbe!

9 Az mennyei orcát, életem birtokát

ha Isten néked adta,

Angyali ábrázat ha vagyon terajtad,

mire vetsz éngem kínra?

Mennybéliek szerint ennyi sok szörnyû kínt

enyhíts meg jó szolgádba!

10 Úr Isten, hogy lehet az kegyetlenségnek

ilyen nagy szépség fészke?

Ha az mennybéliek olyan kegyelmesek,

térj te is kegyelemre!

Angyali orcádot mert te megalázod,

ha ûzsz számkivetésre.

11 Színed dicsõsége most ez új versekre

elmémet serkentette,

Képtelen nagy szépség, ki miatt szívem ég,

mert már elrekkentette

Buzgó szerelmében, kiben, mint tömlöcben,

sírva ezt éneklette.

ÖTVENNYOLCADIK

VIDENS JULIAM NEC ORATIONE NEC RATIONE IN SUI AMOREM INFLAMMARI

POSSE, QUESTUBUS MISER CAELUM, TERRAS ET MARIA IMPLET, POLLICENS

INDIGNABUNDUS SE NULLUM CARMEN JULIAE GRATIA DEINCEPS CANTATURUM

`[azon nótára]`

1 Óh, nagy kerek kék ég, dicsõség, fényesség,

csillagok palotája,

Szép zölddel béborult, virágokkal újult

jó illatú föld tája,

Csudákat nevelõ, gályákat viselõ

nagy tenger morotvája!

2 Mi haszon énnékem hegyeken-völgyeken

bujdosva nyavalyognom,

Szörnyû havasokon fene párduc módon

kietlenben bolyognom,

Tövis közt bokorban, sok esõben, hóban

holtig csak nyomorognom?

3 Medvéknek barlangit, vadak lakóhelyit

mi haszon, hogy béjárom?

Emberek nem lakta földön ily régolta

mi jutalmamat várom?

Ha mindenütt éget szerelem éngemet,

mind búm, kínom csak károm.

4 Sokszor vadászással, szép madarászással

én mind csak azon voltam,

Hogy nagy szerelmemet, ki forral éngemet,

szívemben mint megoltsam,

De semmit nem nyertem véle, sõt vesztettem,

mert inkább égtem, gyúltam.

5 Mert valahol járok s valamit csinálok,

elmémbe mind ott forog

Julia szép képe, gyönyörû beszéde,

lelkem érte forr, buzog,

Valahová nézek, úgy tetszik szememnek,

hogy mind elõttem mozog.

6 Noha felmetszette szívem közepette

Cupido néki képét

Gyémánt szép bötûkkel maga két kezével,

de mégis szép személyét

Nézni elûz éngem, noha nyilván érzem,

hogy csak vallom gyötrelmét.

7 Más kegyes is éngem szeret, de én õt nem,

noha követ nagy híven,

Azért, mert az Isten, csodául nagy bölcsen,

csak Juliára éppen

Minden nagy szépséget e földön úgy szerzett,

hogy senki szebb ne légyen.

8 Óh, énreám dihüdt, elvesztemre esküdt

igen hamis szerelem!

Miért nem holdultatsz meg annak, kit jártatsz

utánam szerelmesen?

S mire kedvem ellen gyútasz ahhoz éngem,

aki megnyerhetetlen?

9 De te törvényidnek, noha csak vesztenek,

kételen kell engednem,

Zsámolyul vetettél, rabjává ejtettél

mert Juliának éngem,

Kínját, hiszem csoda, hogy mintha jó volna,

oly örömest viselem.

10 Mint az leppentõcske gyertyaláng közibe

magát akartva üti,

Nem gondolván véle, hogy gyertyaláng heve

meg is égeti, süti,

Szívem is ekképpen Julia szenében

magát örömest fûti.

11 Hatalmas szemei, haragos beszédi

éngem noha vesztenek,

De minden szépségnél, minden szerelemnél

mégis inkább tetszenek,

Rajta esik, hal, vész lelkem, s csak az nehéz,

hogy tart számkivetettnek.

12 De ám akár medgyen vélem bár szerelem,

szabad légyen már véle,

Csak hogy ezt engedje kínom érdemébe,

hogy amint felmetszette

Juliát szívemben, szinte úgy versemben

is tessék meg szép képe.

13 Hideg lévén kívöl, égvén penig belöl

Julia szerelmétûl,

Jó hamar lovakért járván Erdély földét

nem nagy fáradság nélkül,

Ezt öszverendelém, többé nem említvén

Juliát immár versül.

`Ez az Juliáról szerzett énekeknek a vége`

ÖTVENKILENCEDIK

KÖVETKEZIK MÁS: ZSÓFI NEVÉRE

`[azon nótára]`

1 Szerelem istene, Venusnak ereje

most meg megkörnyékezett,

Elmém nagy bánatban, szívem is új lángban

egy szép szûz miatt veszett,

Kit elébb is láttam, de reá nem gyúltam,

mert így, mint most, nem teszett.

2 Óh, véghetetlen kín, kit angyali szép szín

víg szívemre bocsátott!

Immár orvosságot hol leljek gyógyítót

búm ellen, ki rám jutott,

Ha súlyos szerelem kínnal sujtol éngem,

s búmra esmét fordított?

3 Fekete gyászába, mint sûrû árnékba

liliom, úgy fejérlik,

Szép piros orcája, fekete zománcba

mint rubin, úgy tündöklik,

Slejt öltözetében, mint a sovány böjtben

Mária képe, úgy fénlik.

4 Igazán görögöl nevet keresztségbõl

adtak szép személyére,

Méltán Zsófi neve azért, mert bölcs esze

vagyon néki mindenre,

Tud fedni szerelmet, noha igen szeret,

nincsen gonosz hírére.

5 Áldott Venus asszony, kinél nyilván vagyon

lelkem súlyos gyötrelme,

Jó szolgálatomért, nagy kínvallásomért

gyújts fel ezt szerelemre,

Régi sok búm után hadd élhessek vígan

evvel immár kedvemre!

6 Mikor fényes bogár Szent Ivány hóban jár

a nyárnak közepében,

Ajánlván lelkemet akkor egy szép szûznek

áldozatul kezében,

Szerzém ezt versekben az másfélezerben

és az nyolcvankilencben.

HATVANODIK

BÉCSI ZSUZSÁNNÁRÓL S ANNA-MÁRIÁRÓL SZERZETTE

`az "Doklei sem se divicicom bila"nótájára, vagy amaz

lengyel nótára: "A pod liesem"`

1 Az Zsuzsánna egy szép német leán,

Bécsben lakik Tífingráb utcáján,

Piros rózsa tündöklik orcáján,

Szép kaláris tetszik az ajakán,

Kit sok vitéz kíván

Szép voltát csudálván,

De csak héában szeretik sokan.

2 Vagyon ennek egy szép atyjafia,

Kinek neve víg Anna-Mária,

Sok jó úrfi csak azt síja-ríja,

Mert mint nénje, szép, s nincs semmi híja:

Arany színû haja,

Mint egy gyöngy az foga,

Tiszta mézzel foly õ édes szava.

3 Egy társommal midõn én ballagnék,

Szerencsére reájok találék,

Rájok nézve ottan felgerjedék,

Jó társom is szerelemben esék.

Õk ottan éleszték,

Kedveket jelenték,

Vélek azért mi megesmérkedénk.

4 Kezet fogván egymással azontúl,

Házban lépénk mindnyájan utcárúl,

S mint az méhek szegfû szép virágrúl,

Mézet szedénk egymás ajakárúl;

Minden bánatunktúl

Ott mi esénk távul,

Hogy szerelmet nyerheténk egymástúl.

5 Többet szólnom dolgunkról nem szükség,

Elég, hogy megvolt minden édesség,

Ölelgetés, csók, tánc, gyönyörûség,

Ékes beszéd, tréfálás, nevetség,

Ki ugyan nem elég

Bús szívemnek, mert ég,

De versemben itt légyen immár vég.

6 Kurta oktáván a sovány böjtben,

Pozsony városából kimentemben

Szerzém ezeket ilyen versekben

Táncnótára egy kisded énekben,

Az másfélezerben

És nyolcvankilencben,

Hogy bécsi virág juta eszemben.

HATVANEGYEDIK

EGY KATONAÉNEK, IN LAUDEM CONFINIORUM

`az "Csak búbánat" nótájára`

1 Vitézek, mi lehet ez széles föld felett

szebb dolog az végeknél?

Holott kikeletkor az sok szép madár szól,

kivel ember ugyan él;

Mezõ jó illatot, az ég szép harmatot

ád, ki kedves mindennél.

2 Ellenség hírére vitézeknek szíve

gyakorta ott felbuzdul,

Sõt azon kívül is, csak jó kedvébûl is

vitéz próbálni indul,

Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik,

homlokán vér lecsordul.

3 Veres zászlók alatt lobogós kopiát

vitézek ott viselik,

Roppant sereg elõtt távol az sík mezõt

széllyel nyargalják, nézik;

Az párduckápákkal, fényes sisakokkal,

forgókkal szép mindenik.

4 Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak,

hogyha trombita riadt,

Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll,

nyugszik reggel, hol virradt,

Midõn éjten-éjjel csataviseléssel

mindenik lankadt s fáradt.

5 Az jó hírért, névért s az szép tisztességért

õk mindent hátra hadnak,

Emberségrõl példát, vitézségrõl formát

mindeneknek õk adnak,

Midõn, mint jó rárók, mezõn széllyel járók,

vagdalkoznak, futtatnak.

6 Ellenséget látván örömmel kiáltván

õk kopiákot törnek,

S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon,

szólítatlan megtérnek,

Sok vérben fertezvén arcul reá térvén

ûzõt sokszor megvernek.

7 Az nagy széles mezõ, az szép liget, erdõ

sétáló palotájok,

Az utaknak lese, kemény harcok helye

tanuló oskolájok,

Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség

s fáradtság múlatságok.

8 Az éles szablyákban örvendeznek méltán,

mert õk fejeket szednek,

Viadalhelyeken véresen, sebesen,

halva sokan feküsznek,

Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója

vitézül holt testeknek.

9 Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknek

dicséretes serege!

Kiknek ez világon szerteszerént vagyon

mindeneknél jó neve,

Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel

áldjon Isten mezõkbe!

[HATVANKETTÕDIK]

AMATORUM CARMEN

DE VIRGINE MARGARETA

`[azon nótára]`

1 Vitézek karjokkal, kígyók fulákjokkal,

bikák szarvokkal sértnek,

Körmökkel szép sólymok, foggal oroszlányok

szaggatnak, azmit érnek,

Csak az szép leányok s az basiliscusok,

hogy a szemekkel ölnek.

2 Azminthogy újobban éngemet is mostan

egy nevedéken szép szûz

Két fekete szemmel, mint fényes fegyverrel,

már szörnyû halálra ûz,

Kit hogyha reám vét, gerjeszti szerelmét

bennem, ki úgy ég, mint tûz.

3 Mely tûz hogy éngemet még hamuvá nem tett,

senki nem csudálhatja,

Fulgosius amint a nagy csudákról írt,

valaki azt meglátja,

Holott nagy csudául ír szarvasbogárrúl,

s bizonságát is ádja,

4 Hogy vadnak bogarak, kik láng között járnak,

szárnyon szépen repülnek,

S nem csak meg nem égnek, de ottan elvésznek,

mihent lángból kikélnek,

Így tûz éngemet is éltet, ha emészt is,

s nem hágy vészni éltemnek.

5 Mely szerelmes tüzem, hogyha eddig éngem

nem szárazgatott volna,

Könnyhullásom miatt, mint egy folyó patak,

mind elcsorgottam volna,

De viszont könyvemnek köszönöm, hogy élek,

mert tüzemet az oltja,

6 Hogy mind el ne fogynék, de csendesen égnék

kevesebb gyötrelemmel,

Csak képes örömmel, jó gyönyörûséggel,

szeretõm szerelmével,

Ki nékem elég kincs, mert világon jobb sincs,

mint édes keserûvel.

7 Igyenesen felnõtt, szép nyers ciprusvesszõt

jegyez mert õ termete,

S kalárist kis szája, rózsát szép orcája,

mézet ereszt beszéde.

Kivel mit gondolok? Hát ha szegény vagyok

is, hadd éljek kedvemre!

8 Sok kincs, nagy gazdagság, pénz, marha, uraság

bár mind azoké légyen,

Akiket fösvénység, nagy telhetetlenség

gyötör szüntelenképpen,

Én az kis értékkel ha tûrök jó kedvvel,

hiszem, nincs senki ellen.

9 Hónál fejérb lábát zöld pázsiton harmat

ha néha nedvesíti,

Hogy mezítláb járván csak múlatságában

szép virágit csipkedi,

Akkor bokrok megül nézvén, szerelmétûl

égek, örülvén néki;

10 Merthogy bölcs versekre gyengén énekelve

ereszti ki szózatját,

S hol gömbölõ nyakán, s hol jól termett vállán

terengeti szél haját,

Midõn gondolkodván, kertében ballagván

köti szép koszoróját,

11 Már ezután azért ez egészségéért

sok jó kopia romol,

Vitézek homlokán szablya miatt gyakran

szerelméért vér omol,

Mert ez az a virág, ki miatt barátság

társok között felbomol.

12 Szent Lõrinc-nap után az ezerötszázban

és az nyolcvankilencben,

Remete módjára havasok aljába

élvén, szerzék versekben

Arról, ki oly, mint hölgy, s kinek neve szép gyöngy

a bölcs deáki nyelvben.

[HATVANHARMADIK]

COLLOQUIM OCTO VIATORUM ET DEAE ECHO VOCATAE

`ugyanazon nótára`

1 Nyolc ifiú legén minap úton menvén

egy erdõben jutának,

Estvefelé lévén, tréfálván, beszélvén,

õk egymásnak mondának:

Végyünk szót Echótól -- mond -- mi mátkáinkról,

mondja nevét azoknak!

2 Credulus az elsõ, lõn azért elkezdõ,

s monda nagyon kiáltva:

Echo, de kicsoda, aki sok kínomba

most megvigasztalhatna?

Kérlek, mondd meg nevét, kit mint idvösségét,

bús lelkem úgy kív[ÁNNA!

3 Mosolyog magában Credulus ezt hallván,

s rajta csak csudálkozik;

Õutána azért tõn az ilyen kérdést,

ki társaság közt másik:

Ki fagyott elmémhez -- mond --, mint víz nagy dérhez,

télben jég amik[OR SÍK?

4 Harmadik is monda nagy hangosan szólva

mindenek hallotára:

Echo, jó asszonyom, kinek régi kínom

vagyon nyilván tudtára,

Kérlek, hogy nevezd meg, kicsoda lelkemnek

javával tölt ko[SÁRA?

5 Szavát elereszté, negyedik is kezdé

el Echóhoz kérdésit

Szép szerelmesérõl, kihez gerjed belöl,

s kit szíve szerint óhít:

Szörnyû kára után nevezd meg -- mond -- nyilván,

szeret lelkem im[MÁR KIT?

6 Ezután ötödik, ki mentûl kisebbik,

Credulus atyjafia,

Mindjárt elõszóla, felszóval kiáltva

Echót nevezi, híja:

Ki az, kire éngem gyújtott -- mond -- ily igen

Venus futo[SÓ FIA?

7 Hatodik Aminta, elõálla, monda,

mert veszett, alég várja,

Hogy szent nevét hallja annak, ki õ lángja,

s kinek javát akarja:

Hát annak ki neve -- mond --, aki szerelme

szívemet kínnal [MARJA?

8 Szóla hetedik is, kinek neve Thyrsis,

s ki hazáját elhadta

Azért, hogy egy kegyes, akihez szerelmes,

szerelmét megtagadta:

Régoltától fogva szerelem kínjába

éngem -- mond -- ki sí[KATA?

9 Utolsó a Montan, kinek édes társán

való nagy bánat árta,

Nagy fohászkodással így szóla Echóval,

jutván eszébe kára:

S annak tudd-é nevét -- mond --, kiért szívem ég,

s ki ez sok kínban MÁRTA?

10 Egy szegény szarándok, régi barátotok

éneklette ezt néktek,

Kik a magyar nyelven való versszerzésen

egymással vetekedtek,

Kit a nagy hamisság és háládatlanság

föld szélére kergettek,

11 Az másfélezerben és nyolcvankilencben

Szent Bertalom-nap után,

Világ határira való bujdosásra

keservesen indulván

Édes hazájából, jóakaróitól

siralmasan búcsúzván.

[HATVANNEGYEDIK]

ANIMUM INGRATITUDINEA MATAE MAERENTEM IPSEMET SOLATUR

`ad notam: "Minden állat dicsér, Úr Isten, tégedet" etc.`

1 De mit gyötresz éngem most, keserves lelkem?

Nincsen anélkül is elég sok veszélyem,

Hogy te is oly búval keserítesz éngem,

Kin csak örül, tudod, édes ellenségem?

2 Ha hozzád hajlana, mégsem volna csuda,

De az lehetetlen, bár maga kívánna,

De magad jól tudod, hogy nem is kívánja,

Azért felejts el, mert nincs több orvossága.

3 Ily háládatlanság nemcsak rajtad esett,

Sámson is csak szép Dalila miatt veszett,

Ellenség kezében Fulviust mi ejtett,

Ha nem felesége, kivel õ sok jót tett?

4 Egyéb bûn jutalmát az fejedelmekre

Bízta Isten, e földi törvéntévõkre,

De az háládatlanság szörnyû vétkére

Maga visel gondot megbüntetésére.

5 Azért bízd õreá bosszúd megtorlását,

Higgyed, megmutatja rajta is ostorát,

Feledékenséggel viseld szíved kárát,

Mert az nyerhetetlen, másnak adta magát.

6 Lám, mind szívet, elmét, Isten nem rosszt adott,

Hát miért kesergesz? Ne hadd el magadot!

Szemérem ez tõled, ki másnak tanácsot

Szoktál gyakran adni, hogy bú így meghajtott!

7 Ébredj fel azért már keserves sok búdból,

S ne gondolkodjál ez rút bosszúállásról,

Bizonyíts evvel is meg, hogy szereted jól,

Mert nem illik hozzád, hogy róla gonoszt szólj.

8 Háládatlanságán sírván szeretõmnek,

Mostan szerzetteték tõlem ez kis ének,

Kiben az a tanács légyen mindeneknek,

Hogy senki ne higgyen soha szerelmének;

9 Indulnak oly könnyen mert õk ide-s-tova,

Mint szinte aszú ág szél fuallására,

Böcsülik maguk közt s tartják legnagyobbra

Azt, aki közülünk többet ejtett búra.

[HATVANÖTÖDIK]

SZARÁNDOKNAK VAGY BUJDOSÓNAK VALÓ ÉNEK

`az "Minden állat dicsér, Úr Isten, [tégedet]" nótájára etc.`

1 Pusztában zsidókat vezérlõ jó Isten,

Ki elõttök mentél tüzes oszlopképben,

Ígéret földére vezérelvén szépen,

Kalauzok voltál minden szerencséken.

2 Te adtál csillagot három szent királnak,

Vezérül is angyalt ifjú Tóbiásnak,

És Heródes elõtt futó Szûz Máriának,

Te voltál vezére minden szarándoknak.

3 Könyörgök, nékem is hogy légy már vezérem,

Mert, ím, bujdosni ûz nagy bú és szemérem;

Én Istenem, ebben ne vesszen el vérem,

Õrizz meg gonosztól, felségedet kérem!

4 Építs fel elmémet az jó bölcsességgel,

Szívemet peniglen hittel, merészséggel,

Bujdosó fejemet törödelmességgel,

S te adtad lelkemet buzgó könyörgéssel!

5 Jártomban-költömben hogy csak reád nézzek,

Búmban, örömemben reád figyelmezzek,

S jó, gonosz szerencsét csendesen viseljek,

Soha semmi helyen el ne felejtselek;

6 Hogy bujdosásom ideje tölte után

Én édes hazámban térjek esmét vígan,

Mind azokat jó egészségben találván,

Akik szomorkodnak éntõlem búcsúzván.

7 Felejts el annak is háládatlanságát,

Aki most erre vett éngem, régi rabját,

Ámbár élje vígan felõlem világát,

Csak énbennem olts meg nagy szerelmem lángját!

8 Én édes hazámból való kimentemben,

Szent Mihály nap elõtt való harmad hétben,

Az másfélezerben és nyolcvankilencben

Az ó szerint, szerzém ezt ilyen énekben.

[HATVANHATODIK]

VALEDICIT PATRIAE, ANICIS IISQUE OMNIBUS QUAE HABUIT CARISSIMA

`ad notam: "Minden állat dicsér, Úr Isten tégedet" etc.`

1 Óh, én édes hazám, te jó Magyarország,

Ki keresztyénségnek viseled paizsát,

Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,

Vitézlõ oskola, immár Isten hozzád!

2 Egriek, vitézek, végeknek tüköri,

Kiknek vitézségét minden föld beszéli,

Régi vitézséghez dolgotokot veti,

Istennek ajánlva légyetek immár ti!

3 Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak,

Azkiknek hátokon az jó vitéz ifjak

Gyakorta kergetnek, s hol penig szaladnak,

Adassék egészség már mindnyájatoknak!

4 Fényes sok szép szerszám, vitézlõ nagy szépség,

Katonatalálmány, újforma ékesség,

Seregben tündöklõ és fénlõ frissesség,

Éntûlem s Istentûl légyen már békesség!

5 Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem,

S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem,

Maradjon nálatok jó emlékezetem,

Jusson eszetekbe jótétemrõl nevem!

6 Vitéz próba helye, kiterjedt sík mezõ,

S fákkal, kõsziklákkal bõvös hegy, völgy, erdõ,

Kit az sok csata jár, s jószerencse lesõ,

Légyen Isten hozzád, sok vitézt legelõ!

7 Igaz atyámfia s meghitt jóbarátim,

Kiknél nyilván vadnak keserves bánatim,

Ti jutván eszembe hullnak sok könyveim,

Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim!

8 Ti is, angyalképet mutató szép szüzek

És szemmel öldöklõ örvendetes menyek,

Kik hol vesztettetek, s hol élesztettetek,

Isten s jó szerelem maradjon véletek!

9 Sõt te is, óh, én szerelmes ellenségem,

Hozzám háládatlan, kegyetlen szerelmem,

Ki érdemem -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --

-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --

10 Ti penig, szerzettem átkozott sok versek,

Búnál kik egyebet nékem nem nyertetek,

Tûzben mind fejenként égjetek, vesszetek,

Mert haszontalanok, jót nem érdemletek.

---