Földi János összes költeménye
(1755-1801)
Forrás: Franklin-Társulat, 1910
Tartalom:
EREDETI VERSEK
Halotti Vers, edgy gyenge szülött temetésére 1781-ben.
Edgy téli víg napra.
Hozzatok Músák virágot ...
A' Pestrõl 's Budáról 4-dik Augusti útnak indúlt M. Gróf Gyulay 's
Eszterházy Nemes Magyar Regementjeit illy Versekkel kiséré-ki F. J.
Kornides Dániel halálára.
Buda Várának a' Töröktõl lett viszsza-vételének Századik esztendeje.
Juliska.
A' Le-szált Galambhoz.
Enyim Juliska.
Zoil ellen.
Barátság' Tûköre.
Egy kevély széphez.
Idegen Szépség.
Bóldog óh ezerszer ...
Vége koronázza...
Második írás 1789-dik esztendõben a' könyv-szerzõ tiszteletére az
olvasóhoz a' phisiológiájának ki-adásakor.
Az én Sírhalmom!
MÛFORDÍTÁSOK
Horátz' X-dik éneke a' II-dik könyvbõl.
Neobule.
Kis gazdagság nagy boldogság.
Lesbiához.
Plinius Lib. VII. Epist. IX.
Anakreon dalai.
Anapaesticus versek.
Bálám harmadik áldása az Izraelre.
I. Elegia. Dávid siralmos Éneke, Saulnak és Jonathánnak halálokról.
II. Elegia. Abner halálán tett Siralma Dávidnak.
Rélánd Adorján' Galatéája.
VEGYESEK
Egy Pásit nevû szép leányról.
Egy Torma nevûre.
Felyül-Irás edgy nap-órára.
A' hónapok nevei.
Januarius, az Égi jegy szerént Vizöntõ Hava.
Februarius, az Égi jegy szerént Hal hava.
Martius, az Égi jegy szerént Kos hava.
Aprilis, az Égi jegy szerént Bika hava.
Maius, az Égi jegy szerént Kettõs hava.
Junius, az Égi jegy szerént Rák hava.
Találós Mesék.
Rejtett Szók.
Az Emberi öt Érzékenységek:
Az Ég négy részei.
Az Esztendõ Négy részei.
A' Hónapok Napjaiknak számok.
A' Heteknek számok az Esztendõben.
A' Hét Napjaiknak Neveik.
TÖREDÉKEK
II-dik Jósefrõl.
Töredék.
Töredék a <<Lakodalmi vers>>-bõl.
Catallus Privilégiuma.
Horatzíus' Carm. L. I. Od. XII-bõl.
Ovid. Trist. L. IV. Eleg. VIII-ból.
Hamletbõl.
Solt. XCII: v. 1. 3.
Salamon Példabeszédei 27. 7.
Anna asszony Hálaadó énekében I. Sam. 11. 4.
Solt. XIX. v. 9.
Hóseás 14. v. 6. 7.
---------------------------------------------------------------------------
EREDETI VERSEK
Halotti Vers, edgy gyenge szülött temetésére 1781-ben.
......................................................
(Anapesztusz-mértékekre.)
Ah! melly szomorú ez az óra;
Zokogó seregünk bizonyíttya!
Mert bús libitinai szóra
El-epedt ajkait kiki nyítja.
Edgy gyenge virág el-enyészik,
Mikoron alig érte nyitását!
Meg-emésztõ férge tenyészik.
'S nem hagyja tovább maradását.
Edgy gyenge tüzetske, jelessen
Tsillámlva, szemünkbe tsapódék:
De kilobbant lángja sebessen
El-aludt, 's hamúval be-vonódék.
Jaj! víg örömünk' elejében
Elenyészett gyenge virágunk!
Jaj! zöld tavaszi levelében
Lenyesett, 's elesett jeles águnk!
Jaj! melly hamar el-mene tõlünk
Szép hajnala drága napunknak!
Hamar el-vitetik mi elõlünk,
Kit igen szereténk mi magunknak.
De szemünk vizeit, hamújára
Tsakugyan meg-eredve ne hintse!
Lám gyermeki gyenge korára
Odament, hová Jézusa, kintse.
Atya adta kezébe Atyának,
Bizonyos lesz gondviselése:
Illõ, hogy az édes Anyának,
Szûnjék szeme' zápor esése.
Edgy téli víg napra.
....................
A' nap öszve vett világit ablakunkba sûtteti,
Tél idõbe, bár tekintsed, ékesûl tekinteti!
Még alig, hogy kezde jõni szép világa fel-felé,
Nem tudom, mi furtsa kedv már szíveinket el-telé.
Majd tovább-is, hogy mosólygó fénye felyebb lépdegel,
Mind nagyobb nagyobb serénség szíveinkbe keldegel.
Nem tudom, mi féle nap lesz, melly ma hozzánk érkezik.
Látom azt, hogy víg örömmel kezdetén ígérkezik,
Mintha minden órán hívna, hogy ma vigadozni kell;
Titkos indító erõ ez, e' napunkba! hinni kell!
Hozzatok Músák virágot ...
..........................
Hozzatok Músák virágot,
Zõld borostyán, 's mirtus ágot,
Hélikonnak szép hegyérõl,
A' Poéták' erdejérõl,
Hogy fejének tiszteletre
Kûldjem ezt emlékezetre
Éljen, éljen tisztelettel meg tetézve Gyöngyösi.
A' Pestrõl 's Budáról 4-dik Augusti útnak indúlt M. Gróf Gyulay 's
Eszterházy Nemes Magyar Regementjeit illy Versekkel kiséré-ki F. J.
Ha tsak ugyan mentek, Magyarok, Ti Vitéz Regementek!
Illyen idõbe pedég, fõld, fa midõn reped, ég.
Most juta kedvére nyárunk tüzesebb idejére,
Most minden aszaló mérge nem útba való.
Most az Oroszlán-jegy, mivel a' nap színte azon megy,
Annak lángairúl lángba borúlva pirúl.
Most a' kék égnek dühösebb tsillagzati égnek,
Mind két égi Ebek, a' Kasza húgy, 's egyebek.
Most sût széltében hév Kánikulának erejében,
Szorja tüzét, melegét, fûlyti hevével egét.
Mind ez hévséget szûl, mind valamennyi tsak éget,
Mind ez földre verõ pestises égi-erõ.
Most vív táborral szemed ellen az ég tele porral,
Szikkadt fõld fedelünk szórja az égbe szelünk.
Most hév szomjúság, nyavalyák, 's meg-ezer nyomorúság
Lankasztják sereged, most tsupa pestis eged.
Nézd-el az erdõknek már-is, 's a' puszta mezõknek
Állati mind betegek, hogy nagyok a' melegek.
Nézd-el az erdõknek már-is, 's a' tzifra mezõknek
Festett színe nagyon hervadozásba vagyon.
Nézd-el Rózsáját, a' kertészek Violáját
Szép koszorúja szorúl, lankadoz, öszve-borúl.
Most a' munkások, takarók, 's barmok nyavalyások
Lesnek híveseket, lengedezõ szeleket.
Most piheg, és fárad, ki-verejtékzõ vize árad,
A' ki Diána hadát ûzi, nyomozza vadát.
Nyájjai Montánnak le-sütik fejeket, vele Pánnak
Õszi gulyája sovány pásztora rút halovány.
Illyen idõt érve leve útad marssa ki-mérve
Páros hív Regement, kiknek ez ordele ment!
Menj hív nép még-is, ha nyarad 's ha sanyargat az ég-is
Belgium útja felé, szálj 's telepedj le belé!
Menj akaratjára JOSEF Fejedelmi szavára,
Hívnek vélt, 's szeretett õ hogy ez útra vetett.
Menj, 's bûntesd õket, a' hitetlen pártot-ütõket
A' tsendes hatalom a' kik elõtt unalom.
Rontsd Brüszszel táját, Skáldis vize habja dagályát,
Álj boszszút szaporán pártosi' fõldje porán.
A' ki Királyára, igaz és törvényes Urára
Merte emelni fejét, 's gyûlyteni rá erejét.
Menj, ha idõd rút-is, ha az ég, ha sanyargat az út-is,
És mind ez szomorít, gondba veszélybe borít.
Mind jó jelt nézek-ki ezekbõl, Mársi Vitézek!
Bíztatnak, felelek, mind ezen Égi-jelek.
Bíztat erõs jellel az Oroszlán, e' menetellel,
Mellybe kereng ma napunk, hogy nyereségre kapunk.
Bíztat szintén úgy a' szélveszes Égi-Kaszás húgy.
((a) Orion edgy fegyverrel fel-övedzett nagy Embert rajzoló Tsillagzat
az Ég-visgálóknál. A' Magyarok köz-névvel hívják Kaszásnak; a' Szent-írás
fordítói pedig Kaszahúgynak. Lásd Jób 9, 9. Jób 38, 31. Amos 5, 8. Úgy
hitték róla a' Régiek, hogy feljövetele szélveszet indít, a' honnan
Szélveszesnek és a' Hajósok' ellenséges tsillagának íratik.)
(a)
Belga vidéket ez ont, szélvesze, zápora ront.
Bíztat tsillagja, amaz Eb szemefénye, haragja
`Sirius, `
((b) Sirius, a' nagyobb Eb-tsillagzatban edgy elsõ nagyságú, és a' mi
látásunkra az egész Égen legszebb 's legnagyobb tsillag. A' Magyarok ezt
Kaszás-után-járónak, Kaszás pallérnak nevezik. Siriusnak mondatik Görög
jelentés szerént, a' szárazságtól, mivel a' mi Tartományinkban a'
legnagyobb meleg akkor vagyon, mikor ez a' nappal öszvefoglaltatva
látszik, a' honnan a' Versírók illyen ki-fejezésekre élnek vele:
Virgil-Aeneid. X. v. 273.---- aut Sirius ardor
Ille stitim, morbosque ferens mortalibus aegris.
Lottichius Epith. V. 573.
---- dum Sirius ardet
Fervidus, et certas populis denunciat iras.)
(b)e' betegít véle ha nap melegít.
Ebbõl szomjúság buzog, égi-veszély, sanyarúság,
Mellytõl a' gyülevész Belga, rakásra le-vész.
Még Erigónének tüze-is bíztat kis-Ebének,
((c) A' ki Eb-tsillagzat, vagy Canicula, melly Icarus' ebének-is mondatik.
Ez-a' tájon vagyon, a' honnan, a' középnyárban nállunk tapasztalható
hívségeket közönségesen ennek tulajdonítják. Errõl mondja Lotich. Libr.
III. Eleg. VI. v. 3. Seu canis Erigones corruptas polluit auras,
Seu Lacus, et multa pinque palude solum.)
(c)
Melly bûzhít vizeket, veszt levegõ-egeket.
Menj hát jó jellel, 's jöjj majd haza, várt jövetellel,
Pártos nép erejét törve, tapodva fejét.
Jöjj szép hírekkel, koszorúzva Babér levelekkel,
((d) Laurus nobilis Linnei, Magyarúl Babér.)
(d)
Híred oszoljon elõl nyert diadalmi felõl.
A' Magyarok kárját, a' JOSEF erõs keze kardját
Minden szívbe hitesd, tsillagos égbe vitesd.
Már ha ragyog régen Magyarok Koronája az égen,
((e) Az Uranie Sextánsának hat alsóbb tsillagait, mellyeket Doppelmeyer az
õ Ég-tábláiban g h i c b hb betûkkel jegyez, Felséges Elsö JOSEF Tsászár
Magyar Koronájává fordította Godofredus Kirchius. Lásd Frider. Hauptius in
Instit. Astron. Erre tzéloz tehát a' Vers-író, hogy a' mellé fegyveres
Magyar örzõ Katona is kell, Felséges II-dik JOSEF hasonlíthatatlan
Királyunk örök emlékezetére.)
(e)
Ott kardunk, a' Katonánk légyen, a' hol koronánk.
Kornides Dániel halálára.
.........................
Hát ragadod gyilkos halál Kornidest-is?
Pest a' Tudósoknak látom, merõ pestis!
Hát e' Fõket ide JOSEF azért gyûlytse,
Hogy a' nem vélt halál sírhalomban dûlytse?
Három esztendeje, hogy itt ez Oskola;
Az alatt a' Halál hármat le-paskola,
`Schoretics!` ki után sergünk most-is óhajt!
((a) Néhai Schoretics Mihály Úr, az Universitásban a' Betegágyak körül
való gyakorlásnak nagy hirû közönséges rendes Tanítója, meg-hólt Pestenn
1786-dik esztendõben Martziusnak 3-dikán.)
(a)
`Fogarasi!` kit két Magyar Haza sóhajt!
((b) Fogarasi József Úr pedig, midõn már a' Pesti Universitásban lejendõ
közönséges rendes Tanítói Hivatalra magát ajánlotta, és tsak nem induló
félben vólna; meg-hólt Erdélyben, 1784-dik esztendõben December vége-felé,
mellynek utolsó napjánn el-temettetett. Vólt ugyan ezen Fogarasi Úr elõtt
Hisman Úrnak-is ide hívatala Göttingából; de ez-is el-jövetele elõtt
meg-hólt.)
(b)
Kinek ditséretét Europa halmozta,
Ritka Bõltseségét hétszer jutalmozta.
Ez, Hivatalára még tsak ígérkeze;
Óh fájdalom! soha közzénk nem érkeze!
Indúló szándékát szinte mikor fõzte;
Meg-tudta a' Halál! õtet meg-elõzte!
Tsak most el-ragadá kebelünk Kedvessét!
`Kornidest,` Hazája bõlts Árkhimédessét!
A' Magyar Régiség 's lett-dolgok Búvárját,
Hazánk Történeti' hív Leveles-tárját.
Melly Végzés, melly dühös Tsillag álja Pestet?
Hogy illy véletlen veszt ennyi Tudós Testet!
Mit gondolsz mord Halál, rá éhezett Párka!
Hogy illy Férjfijakkal teljen a' sir' árka?
Hát illyeket kíván ehes gyomrod étkül?
Nem lehet, hogy neked ezt ne tudjam vétkül?
Roszsz Pásztor vagy, hogy fõbb Díszinkkel így számolsz!
Kegyetlen vagy, hogy illy kímélletlen vámolsz!
Fõ Oskolának, gyászos Tziprus Erdõt ûltess!
Illy tsapást, ha így jár, mellyel keserûltess!
Ne!! óh Ég! kedvezz még edgy-néhány Fényünknek!
Ne szakadjon nyaka minden Reményünknek!
Tartsd-meg kiket adtál Hazánk örömére!
E' fõ Oskolának örökös diszére!!!
Buda Várának a' Töröktõl lett viszsza-vételének Századik esztendeje.
....................................................................
Irattatott Pesten 1786-dikban, 10-kén Septembernek.
Melly ágyú ropogás dördûl füleinkbe?
Mit mormol az Ekhó rengõ hegyeinkbe?
`Brávó!` e' harsogás jõ Buda Váráról,
Annak Dunát 's Pestet nézõ Bástyájáról!
`Brávó!` ez hát ama' vig örõm Századja,
Buzgó hálálását mellyben Buda adja!
Azért, hogy ki-veté a' Tõrök vas jármát,
Ki tett kebelében gyakorta sok lármát.
Tsak ugyan nem ment hát feledékenységbe,
Haladt; de hogy szebben mehessen tsak végbe.
((a) Buda viszszavétele September 2-kán történt 1686-ban de ezen
öröm-esztendö napja September 10-kén tartatott 1786-ban.)
(a)
Nem: miként forr a' Nép Buda Bástyájára!
El sietek én-is e' ritka pompára.
Róma hajdan ama' játékra így gyûle,
Melly minden századik esztendõn kerûle.
Dõrdûlvén az ágyú edgymásra, mentünkben
Víg repesést gyulaszt érzékeny szívünkben.
Danánk, mormolásit habjaiba belé
Szedvén, gyorsabban hajt Török Ország-felé.
Eredj gyorsan! mond-meg e' tsalmás Népségnek:
Budán Innepe van a' Keresztyénségnek!
Hogy most edgy Századja, kardotok tsorbúla,
Nõvõ Hóldotoknak edgy szarva tsonkúla.
El-múlt a' Hóld-világ, ki-derûlt Nap-fénye
Budának; lakosa vigad, 's jövevénye!
El-múlt a' Vérontás, melly fõldünket járta!
Nagy JOSEF-ünk Janus Templomát bé-zárta!
Innepet ûl Buda, békessége' karján,
Nem eped Országa háborús zavarján!
Fegyvere nem Mársra, 's vérontásra zörög,
Ágyúja örömöt, nem romlást menydörög!
Szabad Bástyájáin, hová forrva gyûlnek,
Szemek 's szívek édes érzésbe merûlnek
A' buzgóbb rész pedig a' Vár' Templomában,
Muzsika, énekszó, 's ágyúk' hangzásában,
Áhitatosságát vivén felsõségre
Sûrû háláadást repit-fel az égre.
'S Buzdúlván, az ágyú valahányszor dördûl,
Forró örõm-könyve szemeibõl gördûl.
Vének! kik lehettek Buda kebelében,
Kiknek ama' dörgés harsogott fülében!
'S Rengvén vele edgyütt gyermeki bõltsõtök,
Rettegve szoptatott Anyai emlõtök;
Nem tudtátok ugyan akkor, 's nem láttátok;
De leg-közelebbrõl ezt Ti hallottátok,
Sõt szemetekkel-is láthattátok osztán,
Meg-rongálva Buda Várát, 's tsak nem pusztán.
E' fel-gyûlt Iffjaknak Vének, beszéljetek!
Érzékeny szívekbe bámulást öntsetek!
Állítsátok-elõ Budát olly szinében,
Mellyben minden-felõl vólt tûz közepében!
Belõl a' Törökség' fegyvere lángozótt,
Mint belõl égõ Ház füstölt, gyúladozott.
A' Keresztyénségnek kívûl vólt Tábora
Szomszéd hegyeinken terûlt Népe' sora
Ti Iffjak, 's Gyermekek, õket halgassátok!
Kit tsak épségében még Budát láttátok.
Mellybe TERÉSIA hív Anyai keze
Meg-avúlt szenyjébõl hozni igyekeze.
((b) A' Budai Királyi Palotát 1749-ben épitette ujra d. c. Mária Terésia.)
(b)
De, hogy vólt Várának valaha ostroma,
Magas kõfalában látszik most-is nyoma.
Látszik félig belé-süllyedt golyóbissa.
((c) A' Fejér-vári kapu elõtt tsak közel edgymáshoz áll-ki félig a'
Várkõfalából két bombi gollyóbis, láthatni más hellyen harmadikat-is.)
(c)
Ez gondolatitók' szemeit meg-nyissa!
Vének! beszéljetek a' Törõk' igáját!
Kik atyáitoknak halgattátok száját!
Mi vólt a' Törõkség' terhe, melly nints már ma,
Melly sok Vér, Háború, Hartz, ütközet, lárma?
Mint melly Kertbe magát bé-veheti a' gyom,
Minden jó Veteményt meg-fojtogat, el-nyom.
A' Dudva emeli-fel kevélyen fejét,
Sziván amazoknak tápláló erejét:
Magyar! úgy lepett-meg a' Törõk' foksága!
Te le-nyómattattál, õ mind fellyebb hága!
Fogyatta erõdet, el-szívta kövéred',
Ontotta, valahól tsak lehetett, Véred'.
Hágy ezer lakosid' rabszijjára fûzte,
'S Örök' számkivetve fõldébõl ki-ûzte?
Hól kedves magzatid maradtak árvákká,
Hól azók téttettek örök rabszólgákká.
Hól a' hív párt, a' hív pártól el-rabolta,
Az egész Háznépet e-ként darabólta!
Sok bús Filoméla Itist keseregte,
Sok Progne el-vesztett szûzségét rebegte!
El-szedte vérrel nyert õsi jószágidat.
Dúlta, pusztitotta kúltsos váraidat.
Sok Várósok 's faluk fel-perselt hamvával
Hányat nyomorítótt kóldús tarisznyával?
Nem vólt szûnte a' sok vérengzõ Hartznak,
Maradt kevés számod tárgya vólt a' sartznak.
Négy fejér lineák tzimereden áltak;
De akkór négy, 's több Vér-lineákká váltak,
Mint mely mezõn terem a' Pipats bõvében,
Vagy sok Piros Fûzény a' rétek' szélében,
((d) Piros Füzény. Lythrum Salicaria Linnei. Lysimachia purpurea
officinarum. Füz-fa levelü-fû. Tsapó Jósef: Piros Füzény Benkö Füszeres
nevezeti szerént. Vizes hellyeken terem.)
(d)
El-vész minden más szín nézõ szemeinkbe:
Piros szinek tûnik meszsze eleinkbe:
Úgy fogta-el sokszor parlagidat a' Vér,
Pirosra változtak sok viz, patak, rét 's ér!
Sok el-dúlt váraid vérezett kövekkel
Ujúltak, 's rakattak véres málterekkel.
Buda! Te vagy ennek eleven példája,
Márs' mérges fegyvere játékos kotzkája!
Hegyeiden melly sók emberi Vér omlótt,
Mikor hól Keresztyén, hól Törõk ostromlótt?
Más fél századókon Királyodtól fosztva,
((e) II-dik Szuliman török Tsászár, ama' Magyar Nemzet' halálos ostora,
három ízben ment-bé Budára. 1-ször 1526-ban a' Mohátsi veszedelemben
gyõzödelmes Seregével prédálván ment Budáig, és azt mind õrzõktõl, mind
lakosoktól tsak nem üressen találván, 14 napokon benne múlatott; akkor az
egész Várost felgyúltván, a' Királyi Paloták, Istállók és Vadaskerten
kivûl, sok prédával és rabokkal haza ment. 2-szor 1529-ben a' Zapolya
segittségére jövén, erõvel vette meg; nem álhatván ellent Nádasdi Tamás
700 Német õrzõ katonákkal, kiket Ferdinánd Király õrizetre ott hagyott
vala. Még ekkor-is a' Magyaroktól el nem vette, hanem Zapolyának
meghagyta. De tsak ugyan Béts' megszállásából viszsza-jövén, Zapolya
õrizetére benne Török õrzõsereget hagyott. 3-szor 1541-ben az Isabella'
kérésére, kinek tútorságát fogadta, oltalmazására Magyarországra jövén,
Augustus 16-kán tsalárdsággal meg-vette, magáévá tette és bírta követõivel
145 esztendeig. E két utolsó elfoglalása között Ferdinánd három ízben
vitatta. Azután következõ Királyok pedig alig van száma, hányszor
igyekeztek ostrommal viszszavenni 1686-ig.)
(e)
Árva 's Özvegy valál, Törõk kézre osztva!
Gyászos Árva 's Özvegy, Véred' fátyolában!
Setét Hóld pislogótt szép Napod' nyómában!
Pólgáridon, kiknek valál tulajdona,
Esztendõnként adót más idegen vona!
Közepetted lakott sartzoló Törököd,
Gyakran Vér-patakkal vitt faját õrököd!
Ha a' fehér Szederj Pirosra változótt,
Hól Piramus 's Tisbe vérek omladozótt:
Buda! Hegyeidnek vér szín veres bora,
Mert bõven borított vér veres bibora!
Lotharingi Káróly! 's több más Fejedelmek!
Kiknek viszsza-nyere végre segedelmek!
Mig a' Magyaroknak itt lesznek hajléki,
Áldjanak ezeknek késõ maradéki!
Vitézségtek' firól fira emlegessék,
Századonként elõ-fordúlva hirdessék!!!
Ti Vitézi Hamvak! váltsági Budának!
Véres áldózati a' Török igának!
Hegyeink' kövébe kik temetkeztetek,
'S Véretek' fátyola lett szemfedeletek!
Nyúgodalmótokban örök tsendességtek
Légyen! 's maradjon fel vitézi hivségtek!
Erezze hamvatók e' kegyességünket,
Végye áldozatúl most-is Innepünket!
`Buda!` sok változást a' melly ki-állottál!
Sok óltalóm, 's vivó óstromon fórgottál!
Nyúgodj már szárnyai alatt JOSEFednek!
Tartsd õt az Ég után másik védelmednek!
Mind erõs hegyeid mélly fundamentóma;
Légy mózdíthatatlan békesség Templóma!
Számláld Századidat békesség ölében,
Míg Magyart találni Magyarók földében.
Juliska.
........
Katallus LXVII-dik Verse' követésére.
Senkihez Juliska férjhez,
Én kivûlem, nem mehet;
Senkit õ, azt mondja, míg él,
Én felettem nem szeret:
Sõt ha õ azt látni fogja,
Hogy kivûle mást veszek,
Én tovább nem élek, úgy mond,
Én azonnal el-veszek.
Mondja ám; de eggy Leányt ha
Hév szerelme így fokaszt,
Szélre, vagy sebess Dunára,
'S téli hóra írjuk azt.
A' Le-szált Galambhoz.
......................
Ne menj szelíd Galamb, ne menj elõttem,
Nem háborítalak meg.
Az én szemem gyönyörködik te benned,
Gyönyörködik szemedben.
Szép a' szemed, te lángozó szemed szép,
Tarjászkodó nyakad szép!
Szép a' fejed, te bóbítás fejed szép!
Ki-düllyedett begyed szép!
Piros lábad szépen topog, midõn te
Elébb tovább szemetskélsz.
Fényes tollad sok színt mutat, midõn te
Iregsz forogsz azokkal.
Repûlsz kegyes Galamb, repûlsz elõllem -
Viszed gyönyörködésem'.
Járj békével kegyes Galamb, ha el mégy,
Se ölyv, se sas ne bántson.
Enyim Juliska.
..............
[*]
Örömömnek gyönyörû hajnala tetszik!
Jegyesem már, kit akartam Juliánnám!
Jegyesem már Juliannám! - örömöm' hajnala tetszik!
Ha Juliskám maga szívébe vesz' engem,
Nem irígylem sem ama' Gracchusok' Anyját,
Sem ama' Trójai Hertzeg piperézett Helenáját.
Az Apollóm' 's Eratóm' karjai közzûl
Megyek immár Julisom' karjai közzé,
Julisom karjai közzûl meg' azok' karjai közzé.
Te vagy immár bizodalmam! Te reményem!
Te maradja tárgya szerelmemnek örökre
Juli kintsem! Juli szépem! Juli diszem! Juli fényem!
[*] Ez az érdemes, Nyelvünk' elõ-segéllése körûl olly szerentsésen
fáradozó Hazafi-társ D. Weszprémi Urnak Leányát jegyzette el. (Kazinczy
jegyzete.)
Zoil ellen.
...........
Szegény Zoil irígykedik,
Hogy én hogy érek annyira?
Hogy írok annyi Verseket?
Holott sokakba fõ fejem. -
Epeszd magad' szegény Zoil,
Gyötörd fejed' keservesen.
De tudd-meg azt, szegény Zoil!
Szegény szokott irígyleni.
Barátság' Tûköre.
.................
Bóldog korodba', látod,
Igen sok a' barátod.
Szorúltt korodba', látod,
Igen kevés barátod.
Ki úgy nevez ma, látod,
Kosánt se' mind barátod.
Ki rád mosolyga, látod,
Gyakorta nem barátod.
Bor közt akadtt barátod,
Borod' barátja, látod.
Ki el-felejte, látod,
Nem vólt igaz barátod.
Hóltig szeretne, látod,
Ha vólna hív barátod.
E' tükörötske, látod,
Tanít, ki hát barátod,
Szorúltt korodba' látod,
Ha vólt igaz barátod.
Ki minden ûgybe' látod,
Meg-áll, az ám barátod.
Az illy igaz barátod'
Betsüld örökre, látod.
Egy kevély széphez.
...................
Félre tõlem, szép Kevély!
Rab-bilintsed' áldozatja
Légyen ám, akár ki fattya,
Hetyke-petyke büszkeséged
Bennem el-nem éri véged'
Nem; felõlem így ne vélj;
Félre tõlem, szép Kevély!
Félre tõlem, büszke Szép!
Szépre nézni nyúgodalmom:
Rabja lenni fõ únalmom,
Két szemem gyönyörködése
Szép szabadságom' veszése.
Veszteség ez! Drága Kép!
Félre tõlem, büszke Szép.
Idegen Szépség.
...............
Vegyed, vigyed, te Szemtelen! lakirozott pofádat!
Vakold magad', 's kenõtseid' képedre patsmagoljad!
Veres hajad porozd-be jól, 's borítsd-be nagy szitáddal;
Ne hogy, ha tám tüzet vetend, Szomszédodat ki-gyúlytsa.
Hosszú nyakad takarja gyöngy, miként üveg ragyogjon.
Ki-mangorolva homlokod, selyembe talpig õltözz.
Te tûrhetetlen illatod fedezzd szagos vízekkel,
Mellyed feszítsd, sovány farod' nevelje nagy far-abronts.
Miért erõlteted magad, hogy a' mi nints mutassad?
Mi haszna sok kenõtseid' 's vakolgatásaidnak?
Mi haszna sok le-tsorgatott szagoskodó vizednek?
Se' tettetett szemõldököd, se' carminod, se' gyöngyöd,
Sem értéked' felyül-haladtt ruházatod nem illik.
Ruházzd magadra Bengalát, feredj szagos vizekben,
Aranyban, gyöngybe fûzzd magad: szép az, de nem te vagy szép.
Sem a' mi nints magadnak azt nem adhatod-meg ezzel,
Sem a' mi van, de nem derék, el-nem feded hibáit.
Fa kép maradsz, ha el-veted, 's tsak a' vagy a' ki vóltál.
Rút a' mi rút ezekkel is. Szép a' mi szép tsak úgy is,
Ha szer-felett nem ékesûl. Bársony nyereg szamáron
Az éktelen tsínosgatás. - Kerek beszéd 's igaz szó,
Hijába ferdik a' Rigó, nem léssz belõle Hattyú!
Bóldog óh ezerszer ...
......................
Bóldog óh ezerszer a' szív,
A' ki olly tökéletes és hív
Párra életében lelhet,
Mellybe szinte kedve telhet.
Bóldog élte és halála,
Senki tzélra nem talála
Jobbra nála.
Vége koronázza...
.................
Vége koronázza a' tselekedetet.
Mig valamelly munka nem ér végezetet,
Nem tehetsz felõle igaz itéletet;
Napot estve dicsér, halál az életet.
Második írás 1789-dik esztendõben a' könyv-szerzõ tiszteletére
..............................................................
az olvasóhoz a' phisiológiájának ki-adásakor.
.............................................
Olvass már Magyar, és örülj magadban,
Ím most-is szaporítja Könyved' egy Könyv,
Egy Könyv, melly Magyarúl van oly idõben,
Mellyben több idegent, kevés Magyart látsz.
Egy Könyv: melly Magyarúl van olly dologról,
Mellyrõl mind idegent, Magyart nem-is látsz.
Egy Könyv; olly tudománnyal, a' mit éppen
Kíván a' mi magunk meg-esmérése:
És melly, a' mai leg-nagyobb 's túdósabb
Írók' nagy tudományival meg-edgyez.
És melly, a' nevekedni jól meg-indúlt
Orvoslás-Tudomány tapasztalási
Felsõ gráditsain, ma a' leg-újjabb,
És jobb vélekedést elõnkbe adja.
Olly ember pedig, a' ki bóldogítja
Ezzel Nemzetedet; ki Bontzolást-is,
Testünkben magyaros nevén nevezve
Minden részt, Magyarúl elõször íra,
Olly ember, kinek abba-is köszönhetsz,
Hogy már a' Patikák' szerét, 's `Retzeptit,`
Mind önnön keze írta oktatásban,
Mind `Störkben,` Magyarúl ki-téve lathat'd.
Olly még, a' kinek egy nemes Magyar Könyv,
Író-tolla után Görögre téve,
Pesttõl fogva ki-terjed Adriáig.
S' onnan Pontusig, és nagy Asiáig.
A' kit néhai nagy Terésiánk-is,
A' Músák 's Tudományok' édes Annya,
Hogy sok Könyveket írt Magyarba, méltó
Jellel tiszteletül jutalmazott-meg,
Olvass már Magyar, és örülj magadban!
Az én Sírhalmom!
................
Amott a' kapús ut mentében
Láttomra volt eggy körtvélyfa.
A' Sírhalmok 's Erdõk szélében;
Kivágták, 's nints ez is már ma!
Én e' kies tért választottam
Számomra Sírhalom helyül
E' vad körtvélyfát óhajtottam,
Sírhalmomat tzímezõ jelül,
Még is, ha történik halálom,
Ne másuvá temessetek!
Itt nyugtasson a' tsendes álom,
Nints szebb hely; meg-engedjetek.
Eggy Akászt, körtvélyfám helyébe
Ültess, óh eggy Jóltévõ kéz!
Melyrõl Zephir Naplementébe
Susogva majd síromra néz!
Mind kettõt sok Tüskék borítják,
Mint az én kínos éltemet!
Õk azt védelmekre fordítják;
A' sírba engem az temet!
Ti Gyermekek, ne szaggassátok
Ennek szagos virágait!
Ha nyílni Májusban látjátok,
Hadd fedjék Földi hamvait!
Akkor talám, kik itt el mennek,
Igy szóll eggy: <<Akit fed e' Bólt -
Illy rövid Tavasza volt ennek!
De tán hibázok, ez se volt!>>
MÛFORDÍTÁSOK
------------
Horátz' X-dik éneke a' II-dik könyvbõl.
.......................................
Bóldogabbann élsz, Licini, ha méllyre
Sem sietsz mindég, sem elõre, tartván
Szélveszes zajtól, igen a' tsavargó
Partra nem ûgyelsz.
A' kinek nem rút az arany közép-szer,
Nem hever szalmás kalyibák' temérdek
Szennyiben, nem kap sok irígy szemet szúrtt
Nagy palotákon.
Többször ingattyák szelek a' nagy-izmos
Szál-fenyõt; súlyosb zuhanással esnek
A' magas tornyok: 's az egekbe'-kõltt tûz
Nagy hegyeket tsap.
Jót reményl roszszban, de viszont gonosztól
Retteg a' jóban, az igaz nemes szív.
Isten a' borzas telet újra hozza,
'S el-viszi ismét.
Nem, ha most roszsz állapotod, nem úgy lesz
Még jövendõben. Tziterát fog ollykor
Fébus-is, 's mindég nem ereszt repûlõ
Nyílakat íve.
Terhes inséggel rakodott idõdben
Légy erõs, 's bízzál. Okoson viszontag,
A' midõn kedve szeleken meg-indúl,
Vond-le vitorlád'.
Neobule.
........
Horatius Ódáinak III. könyvébõl.
Nyomorúság sem enyelgõ szerelemmel,
Se' bajod jó bor itallal ki nem ûzni,
Vagy Atyád' nyelve' kudartzára meg-ijjedve remegni.
Néked a' Vénusi Gyermek kosaradról
Néked orsód' 's fonaladról; Neobule!
Liparei Hebrus, ama' nyalka legény, el-veszi gondod'.
Derekassabb Lovas õ Bellerophonnál,
Sem ököllel, se' futással nem elõz más,
Ha be-kentt vállait egyszer Tiberisben mosogatta.
Tud az, a' síkra ki-ûzött, seregestûl
Szaladó Szarvasokat jól le-nyilazni;
'S az erõs vad-kanokat, gyors, ligetekbõl kikerítni.
Kis gazdagság nagy boldogság.
.............................
Beatus ille, qui procul negotiis, etc.
Horat. Epod. II.
Be boldog, a' ki távol aggodalmitól,
Miként az elsõ nemzetek,
Nagy Attya telkeit szántatja ökrein,
'S ha senkinek se tartozik.
Se nem riasztja-fel gyakor dob 's trombita,
Se tengerekre nem remeg.
Gyülõli a' pert és a' nagy hatalmasok
Küszöbjén nem leselkedik,
Hanem vagy a' szõlõjövést karóihoz,
Vagy fáihoz kötözgeti;
Vagy a' selejtesebb gyümölcsfát elnyesi
'S termékenyebbet olt belé.
Vagy a' kies rétaljakon elszéledett
Marháiban gyönyörködik;
Vagy méhe gazdag gyüjteményit elszedi,
Vagy nyíri szép juhnyájjait;
Vagy már midõn a' nyár 's az õsz ékeskedik
Legkellemesb gyümölcsivel,
Miként örül, szedvén megért körtvélyeit,
Arany gohért 's piros bakart.
Most régi tölgyfa híves árnyékán hever,
Most a' selyem zöld pázsiton.
Azonba kis patak folyása csergedez,
A' víg madár csevegdegél,
Vagy a' kies patak buzogva csordogál,
És csendesen leszenderít.
Midõn pedig már a' komor tél hol hideg
Esõt ereget, hol havat;
Vagy a' serény koppók sebes hajtásival
Kant fegyveres lesekre ûz.
Vagy rúdakon kiterjedett hálóiba
Húros rigót étekre csal.
Vagy nyúlat ejt, vagy tõrbe darvakat kerít.
Mint legbecsesb jutalmait:
Ezek között még a' kinzó szerelmet is
Ugyan ki nem felejtené?
Hát még ha hív és tiszta éltû hitvese
Segít majorja dolgain,
Mint egy serény menyecske, kit már elsütött
'S megégetett a' nap heve.
Ki régi fáiból, ha fáradt férje jõ
Kis tûzhelyén rak kis tüzet,
Víg barmait sörény akolba hajtja-bé,
'S ott fejdegéli rendesen;
Feltészi férjének saját termett borát,
'S nem pénzbe készûlt étkeit.
Nem kell nékem Lukríni tóban nõtt csiga,
Nem a' platájsz, a' rózsahal.
Az Afrikából származott gyöngytyúk se száll
Hasamba, sem császármadár.
Becsesbek énnekem tulajdon ültetett
Fáimnak ért gyümölcsei,
Kertemben termett zöld paszúly vagy a' derék
Saláta, 's hónapos-retek,
Vagy innepünkre kis bárányt ha vágatok
Vagy farkas-érte kecskefit.
Így eddegélve melly vígan tekintem én,
Hogy jõ-be jóllakott juhom;
A' forgatott ekét miként vonják haza
Pihegve jármos ökreim,
Vagy béresim, házamnak ékességei
Hogy oszlanak jól lakva el. -
Jó jó ez is, mond a' fukar 's dúzs Alfius,
Majd én is így gazdálkodom.
Ezt mondva pénzit interesre osztja-ki,
'S jobb néki a' fukarkodás.
Lesbiához.
..........
Szorossan a' Deák szerént.
Éljünk Lesbia Lelkem! és szeressünk,
És a' mord Öregek' komor beszédit
Eggy fél pénzre betsûljük öszvességgel.
Lám a' Nap le-mégyen, meg' újra fel-nõ.
Nékünk eggyszer enyész rövid világunk
'S hosszú éjet örökre kell alunnunk.
Adj tsókot nékem ezret, újra százat,
Osztán adj ezeret, meg' újra százat;
Osztán más ezeret, meg' újra százat,
Osztán majd ha sok ezreket vejéndünk,
Tévesszük mi is öszve, hogy ne tudjuk
Vagy hogy meg ne sokalja már irígy szem,
Számát tudva mi ennyi tsókjainknak.
Plinius Lib. VII. Epist. IX.
............................
A' lágy viasznak miképpen szolgál dítséretére,
Hogy a' kéznek mindenképpen nyomúl intézésére.
És most `Márs'` képét mutattya, most a' bõlts `Minerváét,`
Most a' `Vénusét` látattya, most a' Vénus fiájét;
Mint a' friss vizek bõvsége, nem tsak ólt lángokat is;
De mérsékelt hívessége nevel virágokat-is:
Úgy az emberi elmének, tõlle mennél tõbb lehet,
Még annyival tõbb félének, illõ, ha meg-felelhet.
Anakreon dalai.
...............
I.
A' Lant.
Akarám az Átridákat,
Akarám beszéllni Cadmust;
De lantomon a' húrok
Zengnek tsupán Szerelmet.
Új húrt rakék, minap, fel,
És lantot is tserélék,
Hogy Hercules tsatáit
Énekleném, de lantom
Zeng ellenem Szerelmet.
Vitézek, Isten immár
Hozzátok! Imhol e' lant
Dalol tsupán Szerelmet.
II.
Az asszonyok.
Szarvakkal áld Bikákat
Az Ég; Lovat körömmel,
Nyúlat sebes futással;
Fogakkal áld Oroszlánt.
Úszást adott Halaknak.
Madaraknak ád repûlést
A' Férjfiaknak elmét. -
<<Nem adott az Asszonyoknak?>>
Adott; de az mi? - Szépség!
Minden paizs helyett van,
Mind dárda, nyil helyett ez!
Meg-gyõz vasat, 's akár melly
Tüzet ha szép az Asszony.
IX.
A' Galambhoz.
Szerelmetes Galambom,
Honnan, hová repülgetsz?
Ily illatos kenõ írt
Levegõ egen futosván,
Honnan lehelsz, 's tsepegtetsz?
Ki vagy, mi vagy, mi tzélod?
Anakreon követje
Vagyok Batillusához,
Ki bírja õt egészen
'S uralkodik felette.
Eggy énekért adott el
Citére neki engem,
'S én már Anakreonnak
Szolgálok illy dologban,
És néki most, Te látod,
Vagyok Levélvivõje.
Õ majd azonnal, úgy mond,
Szabadon botsát el engem.
De én, ha elbotsát is,
Önként fogolyja lészek.
Mit ér nekem repülnöm
Völgyön, hegyen, mezõkön?
Mit ér leszállni fákra,
Vad fû magokkal élvén?
Most én kenyérrel élek,
Ki tsipegetve önnön
Anakreon kezébõl,
Italt is ad borából,
Mellybõl ivott elõre.
Tánczolgatok, ha ittam,
'S uramra szárnyaimmal
Lebegtetek szeletskét,
Osztánn alunni menvén,
Lantjára szállva nyugszom.
Ez minden. Elmehetsz már.
E' tsátsogás, Barátom,
Eggy varjat is felülmúl.
X.
A' viasz-Kupidóról.
Eggy kis Viasz-Kupidót
Arula eggy Legényke,
Én ellenébe állván,
Kérdém: mit ér ez a' kis
Képetske, hadd vegyem meg.
Õ monda Dóri nyelven:
Adj érte a' mi tetszik:
De tudd meg azt is eggyütt,
Nem mívem e' Viasz kép:
Hanem nem élek azzal,
Ki mindenekre gerjed.
Tehát tsak add, tsak add, ne
Egy Drachma, e' kis ágyast,
Te is pedig Kupidó,
Gyúlts engemet, 's ha hogy nem:
A' láng között megolvadsz.
XI.
Magáról.
Igy szóllnak a' Leányok:
Anakreon te vén vagy,
Végy tükröt és tekintsed,
Minden hajad lehullott.
'S a' homlokod kopasz már.
Van é hajam vagy elhullt,
Azt én ugyan magam sem
Tudom, de azt tudom jól,
Hogy vígadozni, annál
Illõbb az agg öregnek,
Mennél közelb halála.
XII.
A' Fetskéhez.
Mit kell veled tsinálnom,
Te fetskelotska fetske?
A' kell, hogy elmetélje
Ollóm te perge szárnyad?
Vagy ott belõl tenéked
Mint Téréus tövébõl
A' nyelvedet kimessem?
Miért hogy édes álmom
Között, korán szavaddal
Tõlem Batillt elûzöd?
XV.
Az én kivánságom.
Gígesre semmi gondom,
Leg-kintsesebb királyra!
Bennem se semmi vágyás
Sem Urakra nints irígység.
Nekem kenetre gondom,
Hogy az szakállam öntse.
Nekem ma Rózsa gondom,
Hogy az fejem kerítse,
Fõ gondom a' `Ma` nékem,
A' `hólnapot` ki tudja?
A' míg tehát napod szép,
Játékot ûzz, igyál bort,
Bacchusnak azzal áldozz.
Ne talám jön eggy betegség
'S többet nem enged innod.
XVI.
Magáról.
Thébét te el-beszélled;
Más Trója sok tsatáit;
Én - meg-fogattatásim.
Engem nem a' Lovas veszt;
Sem a' Gyalog; se Gyályák.
Eggy új Sereg van, a' melly
Engem szemével öldös.
XVII.
Az ezüst Pohárról.
Tudós Ezüst-kovátsló
Vulkán, tsinálj te nékem
Nem eggy vitézi fegyvert,
A' hartz mit illet engem?
Eggy mélly Pohárt ugyantsak
Szélesre öblösíts ki.
Tsinálj pedig reája
Nem tsillagot, se Göntzölt,
Se szélveszes kaszás jelt.
Mit nékem a' Fiastyúk?
Mit ér az égi Pásztor?
Szõllõtõvet fejezz ki
Nékem 's gerézdeket rá.
Szõllõ szedõ sereggel,
Sajtót reá aranyból,
Víg bornyomókkal eggybe,
A' szép Lyaeus Istent,
Szerelmet és Bathyllust.
XIX.
Hogy inni kell.
A' barna föld iszik, 's azt
Viszontag a' fa issza.
A' tenger a' folyókat,
Tenger vizét meg a' Nap,
A' Hold napnak világit.
Mért állotok, Barátim,
Ellent, hogy én is innám?
Vagy: Miért ti is, Barátim,
Nem hagytok engem inni?
XX.
Eggy Leányhoz.
A' Tantalus leánya
Lett Frigiába kõvé.
A' Pandion leánya
Repûle fetske szárnnyal.
Én Tükörötske lennék,
Hogy szüntelen reám nézz.
Én bár ruhád lehetnék,
Hogy szüntelen viselnél.
Válnék neked vizeddé,
Hogy fördenél te bennem,
Lennék kenet, Leányom,
Hogy én reád kenetném.
Vagy melly kötõ galandod,
Vagy a' nyakad körül gyöngy,
Vagy bár tzipõd lehetnék,
Tsak hogy tapodna lábod.
XXII.
Bathyllushoz. Jambusokkal, Németes szabad fordítás szerént.
Bathylle, dûlj le, kérlek,
E' szép fa hívesébe.
Nézd, ingadozva mint zúg
Lágy fürtje gyenge galyján.
Túl rajta tiszta tsermely
Foly tsergedezve vígan.
Ki vólna, e' kies helyt
Látván, ki elkerülné?
Trochaicusokban.
Dûlj le, kérlek, itt Bathylle,
E' kies fa hívesébe.
Nézd, miként a' lágy levélkék
Ingadoznak gyenge galyján.
Rajta túl a' tiszta tsermely
Víg folyása tsergedezget.
Hát ki vólna, a' ki látván
E' kies helyt, el-kerülné.
Szoros Jambus.
Ez hívesen Bathylle
Üljünk le, szép ez a' fa:
A' lágy levél-bokor zúg
Lebegve gyenge galyján.
Mellette tiszta tsermely
Tsendes folyása gerjeszt.
Ki vólna e' kies helyt
Látván, ki el kerülné?
XXIII.
A' Gazdaságról.
Ha életet szerezne
A' kints az embereknek,
Megõrzeném erõsen,
Hogy az Halál ha eljõ,
Vehetne bért, 's oszolna.
De minthogy az Halandók
Igy nem vehetnek éltet:
Mit is sóhajtozódom?
Mit is nyögök hijában?
Halál az én jutalmam.
Mit érek én arannyal?
Nekem legyen mit innom
És tiszta bort ihatván,
Legyek barátaimmal,
'S Puha ágyakon hevervén
Víg kedvemet betõltsem.
XXV.
Magáról.
Ha iddogálom a' bort,
Alusznak aggodalmim.
Mit nékem a' baj, a' bú,
Mit a' nyögés, mit a' gond?
Eljõ halálom úgy is.
Mért tsaljam én meg éltem?
Vígan tehát igyunk bort,
Lyaeus áldomását,
Midõn iszunk azonban,
Alusznak aggodalmink.
XXX.
A' Szerelemrõl v. (Kupidóról).
A' Músák le kötözvén
Ámort zöld koszorúkkal,
A' Szépségnek od'adták.
Mindjárt szép Cytherea
Váltsággal keresésére
Indúl, hogy szabadítsa.
Hát im, bátor eloldják,
Nem mén, ott akar inkább
Szolgálatba maradni.
XXXIII.
A' Fetskéhez.
Fris Fetske, lám te minden
Idén elõ kerülvén,
Nyárára fészket építsz;
Télben pediglen eltünsz,
Memphisbe, Nil vizéhez.
Ámos nekem szüntelen
Szivembe fészkelõdik,
Hol szárnyasul is ez már,
Ez még vagyon tojásban,
Ez félig is kibújt már,
És szüntelen kiáltnak
Nyilt szájjal a' kitsinykék,
A' kisded Ámoroknak
Nagyobbak adnak enni,
Ezek nagyokra nõvén
Meg másokat ki költnek.
Mit kell tehát mívelnem?
Mert nem nevelhetek fel
Már ennyi sok szerelmet.
XXXIV.
Eggy Leányhoz.
Ne fuss leányka tõlem,
Én õsz hajam tekintvén.
Sem hogy neked jelen van
Idõd ki nyilt virága.
Szerelmemet ne vesd meg,
Koszorúkba a' fejérlõ
Liliom, tekintsd, hogy illik
Rósákkal eggybe kötve.
XXXV.
Az Europa képérõl.
Nézd e' Bikát Barátom,
Eggy Isten ez valóban,
Mert hordja lám a' hátán
Sidon jeles Leányát,
A' tengeren megy' által,
'S habot hasít körömmel,
Eggy más Tulok sem is ment
El a' tehén seregbõl
A' tengeren hajózni,
Hanem tsak ez, tulajdon.
XXXVII.
A' Tavaszról.
Tekintsd, tavaszra kelve,
A' Rósa mint fakad ki!
Tekintsd, vizek dagályi
Miként le tsendesednek!
Tekintsd, katsák hogy úsznak!
Darvak miként repülnek!
Kiderülve fénylik a nap.
Felleg, homály szaladgál.
Dologra forrt az ember.
Az olly gyümölts meg indúl
Boristen áldomásán.
Levelek között, 's galyak közt
Levont gyümölts virágzik.
XL.
Kupidóról.
Eggy méhet Ámor eggyszer
Be bújva Rósa közzé,
Nem láta, sebet vész'
Az újja. Kap kezéhez
És hányva, vetve, jajgat
'S hol futva, hol repülve
Kiáltja szép Citerét:
Jaj, oh Anyám, jaj, úgymond,
Jaj, tám meg is halok már!
Im eggy parányi szárnyas
Kígyó halálra tsípe,
Kit méhnek is neveznek.
Mond õ: ha ennyi kínt hoz
Fulánkja gyenge méhnek;
Mit kínozod, mit itélsz
Ámor, kiket nyilad sért?
XLVII.
A' Vén emberrõl.
A' vént, ha víg, betsûlöm,
Az ifjat is, ha tánczol.
A' vén pedig, ha tánczol,
Õszül ugyan hajában;
De szíve még tsak ifjú.
LIII.
A' Szeretõkrõl.
Billegjek a' Lovaknak
Vagyon farokra sütve.
Pártust magas süvegrõl
Könnyen meg esmer ember.
Én eggy tekintetemmel
Esmérem a' Szerelmest,
Mert holmi gyengesége
Van szíve billegéûl.
Anapaesticus versek.
....................
Mit szór sikertelen az élõ
Sereg illy siralommal elegy jajt?
Mért támad igaz java ellen
A' búba merûlt 's elalélt kin?
Immár keserü panasz enyhûlj,
Az anyák szeme könye ne hulljon,
Ne zokogjon senki halottján!
Éltet szerez a' mi halálunk.
Az aszott magok így kivirítnak,
Meghalsz elébb 's letemetve,
Ezek a' gyep alól kiadódván,
Nevekednek elébbi kalásszá.
Most Föld, te bévegyed, ápolgasd
És lágy kebeledbe fogadd ezt,
Nemes emberi test töredékit
Hív gondviselére ajánlunk.
Lélek lakozó helye volt ez,
Kit az Isten szája lehellett,
A' bölts tudomány laka ebben,
Mellynek felemelt feje Krisztus.
Ide zárt tagait te fedezgesd,
Bizonyára kikéri tetõled
Azokat valahára Teremtõnk,
Mint képeit és adományit.
Tsak jõjjön ama kiszabott nap,
Mellyben betelik mi reményünk,
Megnyílva ki kell adakoznod
Valamelly tetemet mi letettünk.
Bálám harmadik áldása az Izraelre.
..................................
4. Mos. 24. 5. 9.
Melly szépek a' Te táboraid óh Izrael!
És a' Te sátorid, Jákób!
Mint völgyek a' ki-terjedett lapályokon,
Mint kertek a' folyók körûl.
Mint Aloesfák, mellyeket plántált az Úr,
Mint Cedrus a' vizek körûl.
Bõv harmatok tsorognak õ jövésirõl.
Sok vízbe hullnak magvai.
Az õ Királyja lész Király Agág felett.
Országa fel-nevelkedik.
Egyiptom Országból kihozta Isten õt,
Õ mint az Eggyszarvú erõs.
Meg emészti õ a' felkelõ Pogányokat,
Meg rontja nyillal tsontjokat.
Mint hím Oroszlán meg hajól, 's lefekszik õ,
Ki merje õt fel-kõlteni?
Ki téged áld, az is légyen megáldatott,
És átkozott, ki átkozand.
I. Elegia. Dávid siralmos Éneke, Saulnak és Jonathánnak halálokról.
...................................................................
2. Sam. 1. 19. 27.
Óh ki magas Hegyiden, Izráel' Dísze elestél!
Hogy hullottanak el mind az Erõsek, Egek!
E' szomorú romlást Gáthban ne jelentse ki senki!
Askalon útzáin híre ne folyjon elébb!
Majd ne hogy örvendjék a' Pálestina Leányi,
'S a' mettzetlen Nép vígadozásba légyen.
Gilboa, bértzeidet soha ég harmatja ne szállja!
Sem soha zápor esõ rád ne tsepegjen alá!
Parlagidat szántó ne mivelje, mezõd ne teremjen
Szent 'sengét, fel emelt áldozatokra valót!
Ah! az erõseknek paisok; mert ott leve tsúffá,
Ott a' Saulé is, bár olaj érte fejét.
Lám vértõl ez elõtt Jonathán kézíve ki nem tért,
És Saulnak nem vólt kardja tsapása hibás.
Saul, Jonathán, egymást szeretõk életekbe valának,
Egymástól a' Halál most se szakasztja külön!
Mind eggyik könnyebb vala könnyû Saskeselyüknél,
Izmos Oroszlánnál mindenikõjök erõsbb!
Sírjatok a' Saulon óh Izrael árva Leányi!
A' ki tinéktek igen drága ruhákat adott.
Általa járátok bársony, 's selyem öltözetekben,
És arany ékesség köntösötökre kerûlt.
Hogy hullottanak el, jaj! mind az Erõsek a' Hartzon!
A' Te Hazád hegyein, ah Jonathán, el esél!
Nagy keserûségben vagyok édes Atyámfija, érted!
Ah kedves Jonathán, melly örömre valál!
A' különös Szeretet, mellyel buzgottam erántad,
Minden gerjedezést meg halad Asszony eránt.
Hogy hullottanak el, jaj! mind az Erõsek a' Hartzon!
És hadi Szerszámok hogy leve préda velek!
II. Elegia. Abner halálán tett Siralma Dávidnak.
................................................
2. Sam. 3. 33. s. t. b.
Hát ugyan úgy hala meg valamint egy balgatag, Abner!
Mint egy meg-tsalatott, hát ugyan úgy hala meg!
A' Te erõs kezeid nem vóltanak öszve kötözve,
Sem gyors lábaidat nem lakatolta bilints.
Jaj! mint veszni szokott álnok szív által az ember,
Abner, alattomban életed úgy vesze el!
Sírjatok Abner elõtt, ti ruháitokat hasogatva!
Izrael Abner elõtt gyászba borúlva zokogj! [*]
[*] Ez utolsó vers a' Siralomnak elõtte vagyon, v. 31. sõt úgy látszik
ezen egész résznek utolsó verseibõl, hogy ez az egész Siralom gyakorta meg
szaggatva hozódik elõ, mellyet én egész folyamotjában is elírtam: de
minthogy legszorosabban eddig vagyon: ez a Sidó Verseknek meg mutatásokra
most elégséges.
Rélánd Adorján' Galatéája.
..........................
Elsõ Alagya.
Tûnõdik magában a Vers-író, hogy szeretnie kell.
Nints haszna! - híjában küszködöm szívemmel,
Híjában hartzolok gyenge szerelmemmel!
Haszontalan futok magam' ki-ragadni,
'S édes járma alá' nyakamat nem adni.
A' fel sem vett Vénus nyíla szívem súlytja,
El-aludt fáklyámat mérge jobban gyúlytja.
Ama' tegzes Istent, valaki meg-veti,
Boszszúálló kezét vessztére készteti.
Mennyit mondám: Senki szerelembe nem ejt,
E' mézzel bé-vont-szín mert gyilkos mérget rejt,
Sõt még szememmel-is a' ként szövetkeztem,
Jártomban világát a' fõldnek szegeztem.
Ide oda széllyel hogy ne tekintgessen,
Szívem' sérelmére sebet ne vehessen.
Jaj! hol most el-tökélt elmém' fel-tétele,
Mellyrõl ujontan vólt állandó hitele,
Hogy soha sem lobban szerelme' fáklyája,
Senki Leánnyának hogy nem leszsz szolgája!
Hanem, önnön magát adván az Egeknek,
Társa leszsz az égi tiszta seregeknek.
Oda van már mind az! Bõltselkedõ eszem
Ha mi van-is, engem' el-hágy, észre veszem.
Mind azt Galatéa, tõllem el-széleszti,
Víg gyönyörûséget, melly elmém' téveszti!
Óh új láng! emészted velõmet tûzeddel!
Égetsz, bár hideg vagy, titkos melegeddel!
Meg-botsáss, ha talám hogy szeretlek, vétek,
'S légyen e' szerelmem vádolható Vétek:
Ez edgy vétkemmel-is ellened véttete
Érdemid soksága, 's méltó tekíntete.
Óh kívánságimat ellenzõ álnok sors!
Illy közzel el-zárni bennünket mért vagy gyors?
Én nyomorúlt! óh bár reménylnem lehetne,
A' mit szívem kíván, hogy rá szert tehetne!
De ha e' reménynyel szívemet táplálom,
E' reményemet-is véteknek találom.
Melly kevés elmém még meg-maradott bennem,
Bolond szerelmemben nevet, mit kell tennem.
Dolgomat továbbá az sem igazolja,
Már vakmerõséggel vágyásom' vádolja.
Magam lévén Bíró a' magam ûgyemen,
Kárhoztatom magam' tulajdon székemen.
Titkolnom kell ûgyem' más ítéletétõl,
Belsõ hánykodással forr szívem hevétõl.
'S melly erejét maga bennem apolgatja,
Még önnön magával kínját hordoztatja.
Ha pedig találom néked jelenteni,
(Másként mit-is tudok tõlled reményleni?)
Azt fogod bizonynyal mondani, már értem,
Baráttságod jussát szerelmemmel sértem.
Ki Vénust, 's Isteni fegyverét katzagod,
Meg-vallott tûzemet hogy álja haradot?
Félõ, hogy sértetvén, ha hallod e' titkot,
Új lángomra mondaszsz száz 's meg ezer szitkot,
Talám örökre-is el-tíltaszsz elõlled?
Áh! melly bûntetést vesz kevély lángom tõlled!
Ha tekíntetedtõl örökte tíltatva,
Kell élnem idõmet, tõlled meg-fosztatva!
Soha bús szeretõd' napja úgy nem derûl,
Nyögéseinek setét éjjelébe merûl, - - -
Távozzatok tõllem! mi közöm hozzátok,
A kik világunkra Fébust bé-hozzátok?
Tüzeket okádó gyors lovai hadján,
Fussatok, melly felé tettzik az ég padján!
Tisztábban világit elmémre tsillaga
Szerelmemnek, mint sem Apolló-is maga.
Edgy ortza boríthat én rám setét éj-félt,
Edgy ûzheti azt el, edgy deríthet rám Délt! -
Mi haszna, tüzemre nyert szabadságomnak?
Szabadságom oka leszsz dühösb lángomnak.
Minek edgy égõnek olly közel ülések,
Hogy szinte térdünknek leszsz közösûlések?
Minek az ollykori nyájas tekintetek,
Mellyeket gyakorta reám képzelgetek?
Intselkedõ Vénus velem hányszor láttat,
Még-is egyedûl tart, hozzád nem botsáttat!
Tudniillik, mint Tantal ez Almák bõvében
Nem eszik, nem iszik a' víz közepében:
Úgy Galatéáról én tsak Verset írjak;
De magával soha örökké ne bírjak?
Hazudjak! ezen szóm bé ne tellyesedjen!
Sõt Galatéám-is e' lánggal gerjedjen!
Õ is ama' Istent érezze erében,
Kinek még hatalmát tagadja szívében!
Második Alagya.
Ugyan azon tünõdés.
Istenek! éltemet kik védelmezitek,
Jertek, segítsétek, ha segíthetitek!
E' bajon: állandó tûz gerjedt szívemben,
'S már mit tselekedjem, nints itélétemben.
Oh! soha velõmbõl kit ki nem törûlök,
Galatéa! hóltig tsak érted hévûlök!
A' jó Ész, melly vala olly bizodalomba,
Hogy nem esik soha Pásusi gyalomba,
Melly hitte, hogy onnan, lõtt nyíl nem sértheti,
Ama' gyermek Istent mivel meg-gyõzheti,
A' jó Ész, melly bírta Elmém' mozdúlásit,
'S tudta tsillapítni sebes rohanásit;
Most hirtelenében bennem meg-tompúlván
Tsendességre indúlt, tsak halgat bámulván.
Híbázok: nem halgat; sõt ennekelõtte
Fel-gerjedt tüzemet a' melly le-öntötte,
Most hamvában levõ szikrámat fújkálja,
Maga jobban jobban éleszti, táplálja.
Tsapongó érzésem hajdan ha szédített,
Az Erkõlts utára illy szókkal téritett:
Óh szánakozásra méltók, nem tudjátok
A' szerelem, melly sok gonoszt von reátok!
El-múlik a' szépség, el-vész ez idõvel,
El-enyészik edgy 's két rövid esztendõvel.
Az Idáliai Istent kerûljétek,
Nyilait míg lehet, tõlletek ûzzétek!
Illyen intésekkel meg-erõsíttetve,
Egészen el-vóltam magamban hitetve,
Hogy ártatlan szemmel Vénust-is nézhetném,
Szerelmem reá-is fel-nem gerjeszthetném.
Verõdött edgy Leány nem tudva elémbe:
Mindjárt meg-rezzenve ez ötlött elmémbe:
Meg-ne háboríttsa ez békességedet,
Vigyázz, gyõtrelembe ne ejtse szívedet!
Szemem, elmém róla mentem el-fordítám,
Magamat a' tûztõl így meg-szabadítám.
Most a' jó Ész Te gyöngy képeden meg-álván,
Óh leg-szebb Teremtés! 's szépséged' tsudálván,
Maga így szóll nékem: Melly bõltsen tselekszel,
Hogy e' szeretettõl kerûlve melegszel!
Ne is vess akadályt törvényes tüzednek,
Most magam engedek szabott törvényednek.
Hányszor intettelek, hogy soha ne szeress?
E' méltó szépségben most ám kedvet keress!
A' ki azt meg-látja, 's nem gerjed szerelme,
Tsupa ostoba az, nints abban jó elme!
Ki tûrhesse habos fodrait hajának,
Melly díszt ád elefánt tetem homlokának?
Karjait, 's kezeit? mellyeknél mik szebbek?
Illetetlen hónál ezek fejérebbek.
Áh! ki szenvedhesse rósa-szin ortzáját,
'S mintedgy tsókot kérõ ki-dûlt dombotskáját?
Szemét, szerettetvén, 's szeretvén ki lássa?
Galatéa Vénus Isten-aszszony mássa!
Harmadik Alagya.
A' Páros életrõl.
Bóldog, kinek a' szûz Szerelem, számára
Nyugodalmos útat nyított országára!
Bóldog, ki juthatott tsendes életére,
Reményit házassága tellyes örömére!
Bóldog, ki el-tõltvén fijatal ideit,
Sok tévelygések közt fáradt esztendeit,
Mint már elmúltakat hátúlról nézheti,
'S éltét óhajtozott véggel rekesztheti.
Tsak nézi az, mások' kéttséges ösvényit,
Kik most veszik szívek elsõ kelevényit!
Ah! veszszen, valaki szerelmét meg-veti,
'S szelid járma alá nyakát nem teheti!
Kõ annak értz melyje, keményebb annál-is,
Fagyosabb, el-hiszem, Rifei hónál-is!
Mikor meg-gondoljuk az édes tsókokat,
A' kedvellett mellybõl forró buzgásokat,
A' mézzel nedvesûlt ajakak' mozgásit;
Érezzük Lelkünknek el-ragadtatásit!
Más kín fába fûbe talál segedelmet,
A' Szerelem meg-vét Orvosi védelmet.
Melly édes nyúgodni gyenge kebelébe,
Midõn szép Nimfád vesz Téged gyöngy ölébe!
Midõn fejér karja meg-öleli nyakad',
Szája galamb módra tsókolja ajakad'!
Mint a' fürttel rakott szõllõ-veszszõ szorúl
Meg-köttetve; 's széllyel levele ki-borúl.
Melly édes, karjával által-fogattatva,
Mint erõs gyémánttal hozzá kaptsoltatva
Ezernyi tsókokat kevesétõl venni,
Ezernyi tsókokat kedvesére tenni!
Mit mondok? tsókokat? sõt, Lelkünk' harmatját,
És Pesztumi Rózsák tavaszi illatját.
Bír az a' Paktólus arany fõvenyével,
Gyöngy termõ Indusnak bír minden gyöngyével!
Tesz valamit, ha van kinek jelenteni
Titkos panaszunkat keblébe önteni.
Enyhitése ez-is nehéz gyötrelmünknek,
Édes vígasztalás fájdalmos szívünknek!
Tesz valamit, midõn akármelly ûgyében
Kéttséges életünk kínos veszélyjében
Esmerhet ez ember olly társat magának,
Ki társa kedvének, 's szomorúságának!
De jáj! melly napokat kedvesen képzelek,
Magam örömökkel tám soha sem telek!
Talám Istenûnknek ez rám végezése,
Hogy kívánó elmém álom képzelése
Verseimnek légyen tsak matériája,
De ne következzék valóság reája!
Hát, gyászos halállal küszködõ szememnek
Bé-fogója nem leszsz keze kedvesemnek?
Hát, az Elisium kies határában
Egyedûl fog Lelkem bújdosni magában?
Árnyékom egyedûl száll-é Eleimhez,
Hamvaikban öszve-rakott Õseimhez?
`Még-is,` szerentsétlen Testem ha sírba száll,
Így szóll: ki ismerve sírom' felett meg-áll:
Melly méltó lett vólna ez-is szerelmére,
Szabad párossága' gyönyörûségére!
Méltó, hogy a' miket éneklett Versével,
Érezze valaha önnön érzésével!
Negyedik Alagya.
Galatéán való meg-nyúgovás.
Mikor leszsz az a' Nap, ditsõ Szépség! mellyen
Óh Galatéa, jöszsz hogy karom õleljen!
Tégedet óhajtlak, Tégedet kedvellek!
Gyúlt lángom' tenéked áldozva tisztellek!
Semmi gondom nékem senki Leányára,
Nints gondolatimnak más tzélzott határa!
Edgy-is szerelmével velõm' nem motskolja,
Gyenge hevûlésem' edgy-is nem okolja!
Nem hánykodik elmém ismét habja között,
Melly bizonytalanúl ez elõtt ûldözött.
Kétséges tengernek hajóm' nem eresztem,
Hol tzélzott partomat ezerszer tévesztem.
Napjaim számtalan tûzzel eddig múltak,
Változó melyemben ezer fáklyák gyúltak.
Hányszor óhajtottam: Bártsak meg-nyúgodna
Már edgyen, 's annyihoz szívem ne kapkodna!
Bártsak tsak edgy partra hajóm törekedne,
'S óhajtásom szerént rá ki-verekedne!
Az Istenek ebben jól tettek Lelkemmel,
Mert már Galatéa parantsol szívemmel!
Szerelmem' szikráit zabolán õ tartja,
Õ leve hajómnak edgy ki-kötõ partja.
Edgy Galatéa már ki velem szerettet,
Õ ki síránkoztat, õ a' ki nevettet.
Írt Verseim által õ él, 's híresedik
Ha ezt Verseimnek végzési engedik!
Reményem! e' tüzem hozzád méltatlannak
Ne véld; sõt fogadd-el e' munkáját annak,
Ki magát egészen szentelte hívednek,
Örök Tisztelõje lévén személyednek!
A' Fõ-végezések velem tselekedjék,
Hogy Lelkem mindenkor Lelkedtõl éledjék.
Játszi szemeimet hogy Te legeltessed,
'S levegõ-egeddel melyem leheltessed;
Kedves Leány! nékem szememnél kedvessebb!
És kedves szememnél ha mi még betsessebb!
Téged minden órán a' szívemen lellek,
Távol-létedben-is elõttem képzellek!
Téged ott-is, a' hol szememmel nem érlek,
Elmémmel mindenütt nyomodban kísérlek,
Sõt képed játszódtat az éj árnyékában,
'S akkor vagy, bár ne tudd, szívem bírtokában
Mihelyt pedig a' Nap aranyos sugárit
Emelvén, zavarja örömöm határit;
A' Te Neved mindjárt, melly nyelvemre akad,
Szám leg-elõször-is önként arra fakad.
A' Te Neved, mellynek lészek imádója
Valamig nem készûl testem' koporsója:
A' Te Neved, melly úgy elmémbe rejtetett,
Hogy minden betûje szívemre mettzetett.
Szívemre? mit mondok? nem a' Te szívedre!
Enyim vólt; Tiéd lett edgy tekíntetedre!
Az, már a' Tiéddel meg-elegyíttetvén,
Te reád bízatik néked engedtetvén.
Fel-adott kezeket nyúlyt bilintsed alá,
Bány vele, szerelmed ha már el-foglalá!
A' nagy Rajna elébb Garamantákhoz tér,
A' Nilus, és Indus Batavi fõldet mér,
Magam jobb kezemet elébb el-felejtem,
Mintsem szépségedet szívembõl ki-ejtem.
És mikor másra tér reád gyúlt hévségem,
Légyen az, nem bánom, leg-utólsó végem;
Ötödik Alagya.
A' beteg Galatéához.
Hát, kínos, forróság gyõtri belsõ-részed!
Fekszel! 's nyoszolyádból magad fel-nem vészed!
Hát, illy bóldogtalan tûz gyúlytja velõdet!
Forrázó hévséged bádjasztja erõdet!
Szemeidtõl könnyû álmod el-elenyésze!
Galatéa, díszem, 's Lelkemnek edgy része!
Oda a' tsendes éj édesen tõltése,
Kedvelt étkeidnek kelletlen ízlése!
Kékûl színek öszve-vonúlt tagaidnak.
A' gyõzött Természet enged fájdalmidnak!
'S le-nyomván méltatlan súlyja nyavalyádnak,
Kéntelen terhévé lettél nyoszolyádnak!
Jaj! hol országolnak most annyi játékink!
Kedvünk, 's múlatságos idõ haladékink?
Hol rózsa-szin szádnak gyönyörû hangzatja,
Elõttem annyiszor öntött fojamatja?
Mind ez kedvességek, mind enyi szépségek,
Edgy ágyba lankadnak, 's osztályos inségek!
Tudniillik, ama' láng itt el-hatalmozott,
Mellyet a' hideg víz, 's meg-hûlés okozott!
Orvoslást próbáltunk: de semmi hasznára!
Nintsen Epidaurus 's Tenedos javára!
Szükség mást keresni ki baját enyhíttse,
'S óhajtásom igaz szívvel tellyesíttse!
Isteni Minerva szánja ki õ Híve,
Õ neki szinte úgy van orvosi míve.
Nékie könyörgök bús versekkel, sírva,
Hogy el-hagyhasd ágyad, tagaiddal bírva.
Õ fog esedezni mintedgy Isteni vér,
A' Klárusi Isten így kérésedre tér.
Vagy kérésem inkább hajtja e' Feleséget:
Kit e' nyavalyában hív szerelmem éget.
Éget te szerelmed, mellyet apolgatok,
'S hogy `Szeretlek,` mind ez valamit mondhatok.
Mert mi szerelmünket a' ki le-festhetné,
A' Tsillagokat-is kézzel illethetné.
Melly nagy légyen bennem a' titkos szerelem,
Tsendes halgatásom el-árúló jelem.
A' melly mennél jobban forr, 's nagyobb hévséggel,
Titkoltatik annál nagyobb mesterséggel.
Óh bár lékötözne engem' Te köteled,
'S edgy tereh szegezne edgy ágyba Te veled!
Nem lenne olly nehéz kettõnknek gyõzelmünk,
Vagy edgy orvos lenne két részre védelmünk.
De tám Galatéám, hibáz képzelésem
Szerelmedben, 's meg-tsal még jövendõlésem.
Hatodik Alagya.
A' szabott Órába való meg-tsalatkozás.
Minap Galatéa tsak lassan sugallva;
Beszédem van veled! mond hozzám szóllalva.
Nem vólt alkalmatos az hely szeretõknek:
Ellenünk vólt szemek sok féle nézõknek.
Ezt-is Galatéa bátor titkon ejté,
Alíg foghatni-meg hogy senki se sejté. - -
Bámúl, haboz elmém, téved gondolatom,
Kéttséges szélvészszel belõl hányattatom,
Mint az Egéumi tengerek öblében
Délós hányattatik a' habok keblében.
Nem jut semmi út mód, reménység eszembe. - -
Az edgy Galatéa tsüggedezésembe
Magát nállam elébb edgybe fel-találja,
A' módot és reményt ekként ki-formálja:
Hólnap, úgymond, mégyek én kilentz órára
Ama' víg zõldségre, a' Város-aljára.
Te-is hogy oda jöjj szoros gondod légyen,
Ott melly beszédem leszsz veled, véghez mégyen.
El-válunk - - az éjjelt tõltém unalomba,
Noha kedvesemet láttatja álmomba.
Noha kõltõtt tsókkal tisztelem ortzáját,
Majd el-tûnni látom ébren gyenge száját.
Melly szitkokkal Fébust már nem szidalmoztam,
Lassú késedelmén hogy el-unatkoztam!
Hányszor kettõztettem nyögve sóhajtásom:
Irígy! hozd a' napot mellyre van vágyásom!
Gondold Dafnét, magad leg-elsõ szerelmét!
És mind, kik érzették fáklyád' gerjedelmét!
Midõn habjaiban Tethys óhajt Téged',
Rohanó lovaid' sûrgeti készséged!
Galatéa hozzád nem méltatlanabb gond:
Isteni kegyelmed' tõlle-is meg ne vond!
Alkalmatos õ-is szikrád' éleszteni;
De alkalmatosabb engem' gerjeszteni. - - -
El-jött a' kívánt Nap, 's a' kedvesebb óra,
Ah! nekem melly gyakor óhajtozó szóra!
Az el hagyatandó kapú irígy zárja
Immár le-vétetik, ki 's bé ki-ki járja.
De jaj! alig lépett lábam küszöbére,
Homály borúl napom' bíztatott fényére!
Setét fellegekkel az ég bé-vonúlva
Tõltödik az esõ zápora zúdúlva.
Maga Pallás ismét dühödvén mérgével
Már nyílait szórja haragos kezével!
Gyilkos menyköveit illy sûrûn kûldözte,
Midõn a' Görögök hajóit ûldözte.
Én nyomorúlt fejem, tsak nem el-ájúlva
E' szokatlan menykõ hulláson bámulva
Meg-rettenek! ajtóm nyomba viszont bé-zár,
Meg-rettenek! engem' haszontalanúl vár
Galatéa; nem jõ félénk szeretõje.
Nints nékem, nints néki kedv tellyesítõje!
Óh iszonyú vétek! - fordíthatatlan kár! -
Ó gonoszság! 's olly bûn, melly méltán halált vár! - -
Hérót tsak így vévén Leánder szívére,
Nem lett vólna soha szerelme kedvére!
Nem lett vólna Fédra Théseus' prédája,
Sem ellenség közt nyert Antiopéája!
Orkomenus vára ezer veszélyjébe
Jött Kreon' Leánya Herkules ölébe!
Nem fél a' vizektõl, sok tengereket mért
A' Trójai hajó, Helenához úgy fért!
Nagy dítséretére Orféusnak a' vált,
Euriditzéjérért hogy pokolba le-szált!
Hogy el-óldja, 's bírjon az Andromédával,
Rémítõ vadat õlt Perseus dárdával!
'S én Galatéámat ollyba nem tarthatom?
Edgy kis zápor miatt tõlle el-vonatom?
Én tunya házamban otthon lappanghattam?
Rút dolog! tsak ennyit hogy ki nem álhattam!
Miért múlatám-el gyáván kedvesemet?
Okozván helytelen tsúfos félelmemet
A' háborodott ég kóborló menyköve,
Dörgõ tsattogással melly ellenem jöve.
A' kiért tartozám minden el-követve
Éltemet utolsó veszélyjére vetve,
Thérodámás búsúlt vadaira kelni,
'S velek szembe-szálván õket ingerelni?
Kihez tûzön lángom tisztem vala mennyi,
Kívánsága nélkûl értem mért kell lenni?
Bánom rút tettemet! Menyköved érdemem!
A' Jupiterénél melly méltóbb félelmem!
Leg-engedelmesebb szelíd Galatéám!
Engedj-meg vétkemnek, nézz jó szemmel reám!
Mutasson lágy szíved szelíd kegyességet!
Ne viseljen hozzám gyémánt keménységet!
Ha ugyan vétkemet nézed; e' kérelem
Merõ tartozatlan ajándék, 's kegyelem.
De meg-edgyez még-is ez Te szépségeddel,
Kegyelem sugároz néked két szemeddel,
Mellyet irgalmatlan ha meg-fogsz tagadni,
Maga fogja magát önként nékem adni.
Hetedik Alagya.
A' Galatéa' szemeirõl.
Szép Leány! szemedre 's hajadra-is lobban
Szerelmem; de még-is szemedre nagyobban.
Óh igen gyors nyilak! Óh hathatós szemek!
Óh lángomra termett világló tetemek!
Miért sértett szemem reátok függesztve
Annyit néz titeket, pillantásit vesztve?
Fáklyái lángjának magam útat adok,
Mellyel tudom, hoszszas égésre gyúladok.
Nints elõre való vigyázásom, látom,
Ellenségim' magam könnyen bé-botsátom.
Elmém tsendes nyúgta azoktól sértetett,
Mellyel éltem, míg illy lángom nem illetett.
Hogy a' szomszéd erdõk sok sóhajtásimmal
Hangzanak; hogy a' fõld ázik siralmimmal.
Hogy tereh testemnek szokott nyugodalma,
Bádjadt tagaimnak nyoszolyám unalma,
Hogy olly sok éjjelim álmatlan enyésznek,
Mellyek, óh esküszöm, századokat tésznek,
Hogy más edgy se tessék, bár sok igyekezzen,
Hogy tanúlásimnak idõm ne kedvezzen,
Hogy siralmaimat sokan ki-tsúfolják;
Mind ezeket: szép Szûz! szemeid okolják!
Még-is én nem szûnöm nézni e' szemeket,
'S szeretem, bár szelnek szívemen sebeket,
Más felé fordúlni hányszor erõltetem
Szemeim; de el-hágy jaj, igyekezetem!
Sõt ha én azokat színte bé-húnynám-is,
(Mellyet nem tehetek, bátor akarnám-is:)
Úgy-is szemem-héjján által bé-hatnának
Fúlánkjai ki-lött szemeid nyilának.
Mint a' villám, melly a' magas égbõl le-száll,
Útat nyít magának, semmi ellent nem áll. - -
Mivel fizet nékem annyi gondért szemed,
Leány! magad arra tanítsd-meg tetemed!
Majd midõn edgy ágyba nyugodni magaddal
Engedsz Galatéa, mint Házas-társaddal,
Kezdvén az álomtól e' szemek bádjadni
E' szemekre fogok fris tsókokat adni,
'S meleg szám veri ki belõlök álmodat,
Édesen lankasztó szunnyadozásokat.
Te pedig szemedet tsak gyengén fel-veted;
De ismét le-tsapod, mert nem emelheted,
El-lankadásodat úgy jelented nyögve,
Hadd alugyam Kíntsem! mondván nyöszörögve.
Ha újra tsókollak: ki nyúlytod jobb kezed,
Kedvesed el-vetni azzal igyekezed.
De lankadtságodban nem bírván, el-ejted,
Kebelembe esik kezed, 's ott felejted.
Akkor meg azt fogom, magamhoz kaptsolom,
És gyengén e' gyenge kezet meg-tsókolom;
Tsókolom, azokat adván e' kezednek,
Mellyeket nem akart engedni szemednek;
Azután nyakamra, 's majd melyemre tészem,
Mellytõl meg meg újjabb hevûlésem vészem,
E' hevûlés újra szerelmem gerjeszti,
Míg nem lassan lassan szívemre sûlleszti.
Illy gyönyörûséget vészek én szemedbõl!
'S éjjeli harmatot szívárgó kezedbõl.
Így soká múlatva nyakadba borúlok,
'S szemeidhez ismét új tsókokkal nyúlok.
Nyoltzadik Alagya.
Szeretõ barátjáról.
Melly szívet kemény héj minap borít vala,
'S Szithoni havakat gyõzõ jég fagylala,
Mellyet nem hajthata-meg senki Leánya,
Enged, 's a' Pásusi Isten új zsákmánya!
Gyúl tüze, ég; gyenge szívén vett hatalmot
'S gyenge szerelem, 's már ûz diadalmot!
Isten asszony, fejed koszorúd keríttse,
Diadalmos mirtus hajad ékesíttse!
Meg-gyõzték nyilaid a' vas keménységet,
Alád hódoltatál kevély ellenséget.
Bár erõsítette melyjét hármas pais;
Isteni fegyvered bé-hatott abba-is.
'S úgy sérté haragod nyíla szíve táját,
Hogy érzette szinte sebesedni máját.
Örvend, hogy már melyjét új hévség égeti,
Hogy meg-vetett Zsoldját alattad szedheti.
Hogy láttam, bámulva magam' el-felejtém,
'S újjaim' ki-nyítva kezembõl ki-ejtém
Reménységem kivûl kapott tzéduláját,
Mellybe jelentette szokatlan fáklyáját.
Alig adtam hitelt szemem látásának,
M`eg-vallom, szeretlek,` illy szók írásának.
Most menjen bár, 's bízzon tudós Athénébe,
Keressen védelmet Minerva nevébe!
Mit használ Minerva mívébe merûlni?
Mit a' Múzsák serge között meg-vénûlni?
Nekem, (Mesterségek 's Múzsák, engedelem!)
Nekem életemnél kedvesebb edgy szerelem!
Meg-tsonkítjuk számát gyönyörûséginknek,
Kik Oskolán tõltjük szépit ideinknek.
Szabad szerelmünknek édes mestersége
Édesebb tanúlás, nagyobb kedvessége.
Betsesbb esmérete víg nyájasságának,
A' szinmézzel fojó páros nyoszolyának.
Hogy én, Galatéa! nállad nélkûl légyek,
Nem kell, illy kötéssel alkura nem mégyek,
Senkinek temérdek kíntse, sok jószága,
Nem az Arabsoknak minden gazdagsága,
Nem a' veres tenger betses tsiga fénye,
A' fekete Indus' vizi keresménye.
Nékem, Galatéa, Te van bóldogságom,
Te vagy leg-fõbb részben summált kívánságom!
Te Krétai Isten' italnál kedvesebb,
Attikai méznél tsak Te vagy édesebb!
Te általad híre fog élni versemnek,
Tsak a' Te nevedrõl kél dísze nevemnek.
Kilentzedik Alagya.
Az el-távozott Galatéa.
Hát el ment, 's itt lakni Galatéa meg-szûnt?
A' Gyönyörûségek serge vele el-tünt?
Hát, kegyetlen, örök panaszra büntette
Azt, kivel szerelme tartós frigybe tette?
Más szeretõt választ, meg unvánn engemet?
Más viszi el nékem ajánlott kintsemet?
Más öleli fejér karjait karjával?
Lábát titkos módon más nyomja lábával?
Balúl jövendõlõ Szerelmem igy tanít,
Távol lételemben mindeneket gyanít.
Ki a' szeretõknek tudja tsalárdságit,
Mindenütt félteti mások ravaszságit.
Éneklõ szájának Isteni hangzatja
Mást fog tsudáltatni, más fûlét múlatja.
Ah! hányszor sétálgat árnyékos berkekre;
Idegen kalaúzt követvénn ezekre?
Ki, habzó elméjét a' mezõn szédítí,
'S ezer tsal-vetéssel pártjára térítí;
Tám bús siralmához kõnyvét-is öntheti,
Illy mesterségekkel õtet meg-ejtheti.
Ah! hányszor kínálja ez álnok, Teával,
Által-adásában játszvánn az újjával?
És, 'a melly ki-telik ennek elméjétõl,
Új mesterségeket tanúl vendégétõl.
A' fel-tett étkekbõl midõn mások esznek,
Titkos szerelmekkel ezek elégesznek.
Szemõldöke szóllván jelekkel titkossan,
Nyög, sóhajt; nem mervén szóllni világossan.
Mivel nem engedi egyszerre szerelme,
Hogy szavának legyen alkalmas értelme.
'S vallyon Galatéa mit hajt mind-ezekre?
Meg-állhat e' enyi intselkedésekre?
Talám gyarló szívét új szikrája gyúlytja,
'S õrõkös járomra önnön nyakát nyúlytja.
Hogy ha tsendes éjjel fénylik az ezüst Hóld,
'S Ahoz, melly ragyogó lángokat az ég tóld;
Edgy idegen férfi' tsábító szavára,
Hívatván; megy a' Ház leg-felsõ tájára.
Tudniillik, az Eget hol közel nézhetik,
Leányom a' felsõbb házakra vitetik.
És, ha talám meg-tsúsz egy gráditson lába,
Miként kap hozzá karja hamarjába?
'S Ölelésére nyúl kartsú derekának,
A' mennyeiek- is mellyet kívánnának.
Talán gyöngy szájának rózsáit-is, kedve
Ellen szedi? Az én tsókjaimat szedve!
Lassodj istentelen! ah! hagyj békét ennek!
Féld boszszúállását a' nyilas Istennek!
El-vesztedre rohansz! tüzem mért illeted?
Szentség-törõ fejed' menykõvel ütteted!!!
Óh! ha panaszimat szívem ki-önthetné!
De úgy, hogy panaszim' tsak ez edgy érthetné!
Hogy egyedûl néki áldozott szívemet
Biztatná, 's ditsérné erõs hivségemet!
Óh edgy éjj! óh melly sok nappalokkal fel-érsz,
Melly Lelkemnek enyi örömöket ígérsz!
Vonja-meg bár a' Hóld rezgõ világait,
Rejtse minden tsillag fényes sugárait;
Setét éjj, setétség azt el-nem boritja,
Kire Galatéa sugárit forditja.
Gyöngy Hóld! bár boszszankodj, hogy ezt kell hallanod,
Tisztább ez Te nálad, szükség meg-vallanod!
Tisztább! 's fáklyájait szebben ragyogtatja,
Ólthatatlan tüzét midõn villogtatja,
Mint az ég kárpitjánn amaz önnön magok
Örökös lángjával lobogó Tsillagok!
Óh én Fényem! kinek víg ölelésétõl
Tiltatom az Egek rám mért Végzésétõl!
Midõn Te erántad reményem, 's félelmem,
Egymást szüntelenûl fel-váltó gyötrelmem,
Akár emlékezz még róllam; akár Téged
Már el-fogott hideg feledékenységed;
Tõlem mindazáltal e' belém rejtett tüz
Rólad felejtkezést mind vég nélkül el-ûz.
Tizedik Alagya.
Levél Galatéához.
Lelkemnek edgy része, Galatéa! ha még
Rélandoddal gondolsz, 's hozzám szerelmed ég;
Ha még a' maradok állandó szívedben,
A' kinek tartattam jelen lételedben:
Vedd el, a' mit írok reszketõ kezemmel,
'S még kezemnél inkább reszketõ szivemmel!
Bús elmém kéttséges szélvészszel hánykódik,
Mint ki ellenkezõ útakkal bajlódik.
Mert most képzel, hívenn emlékezni Téged,
Most ismét, meg-bánni ajánlott hívséged,
Most, Galatéa-is mondom, sóhajtgatja
Önnön szeretõjét, 's tüzem apolgatja.
Majd ismét panaszlok, hogy máshoz hajlandó
Álhatatlan tüze, 's hite változandó.
Gyanakszom, tám gyúlvánn idegen szikrákkal
Mást fog bóldogitni házasi fáklyákkal,
Kérkedik edgy, vagy más, hajdani tzimerrel,
Nagy hírü Õseit elõ-rakja szerrel.
Ékes Palotáit kõlti mint akarja,
Sok Assíriai Oszlopa, 's Ugarja,
A' Világot, mellyre vágyna kevélysége
Hozzá-teszi; 's hogy sok gyöngyei bõvsége.
Ah magamé! 's vallyha igazán a' lenne!
A' mérhetetlen kints Tenéked mit tenne?
Mit a' Nagy Név, mellyet lelsz tám edgy embernél?
Meg-ne tsábíttassál! ezekkel mit nyernél?
Nem elégíti meg ez, a kivánságot.
A' bõvség nem könyít nevelt szomjúságot.
Mi a' tûzes Vénus, az igaz Szerelem,
A' tréfa, melyben nints tsalárdság, 's sérelem,
A' víg enyelgések, tsókok, nyájasságok,
'S még a' szeretõknek ha mi kivánságok:
Ha mind ezek eránt ítélni tudhatnál,
Elõttem senkitõl el-nem ragadtatnál.
Semmi Nevek tõlem el-nem választnának,
Sem új lángok máshoz benned nem gyúlnának.
Kupidó ruhátlan, Vénus mezítelen.
Gyöngy, arany szerelmet venni elégtelen.
Párist, bár halandót Enóne szerette,
A' Klárusi Isten' eleibe tette.
Égi szekerébõl Fébét le-vonhatta
Edgy Pásztor, ki juha nyáját hajtogatta.
Kit nem hajthata-meg sem égi eredet,
Sem kints; meg-hajhatta az erõs szeretet.
Minden sem ér semmit lám a' Szerelemben!
A' szeretés tehet itt mindent mindenben.
E' gazdagithat-meg egyedûl bõvséggel,
Mérhetetlen kintstsel és gyönyörûséggel.
Te maradsz én gondom. Képed szépségében,
Éjjel-nappal répzik érzésim tûkrében.
Néha jó barátim rám jõnek felessen,
'S meg-támadnak; mit ûlsz, mondvánn, itt restessen?
Mit töltöd bús élted hervasztó gondokban?
Kövess minket, sétálj a' zöld árnyékokban;
Szemeid a' sok szép Szûz gyönyörködtesse,
Edgy 's más vidám dolog bús vóltod kergesse.
Éppen! gondolom én, én udvaroltassam,
A' kies házakat és gyakorolgassam,
Edgy, kivánságimtól óh felettébb meszsze
Hellyheztetett szállás amazt el-rekeszsze!
Én más kedvét; másét Galatéa várja?
Galatéa, Vénus Isten-aszszony Párja!!!
Edgynek ezek közzûl tûnt vala szemébe
A' Galatéa Név, toll-játék rendébe;
Bámúl a' játékból le-köttetett Versen,
Eként árúlod-el magad, úgymond nyersen!
Ki e' Galatéa? mindjárt tudakoza,
Tévelygõ gyanúja ezreket fel-hoza.
Még-is ezer között edgyet ki-nem talál.
Óh! ki tsak tudtomra méltó lángom valál!!!
Gyakran tévedezek sivatag homokon,
És le-heveredem sovány parlagokon.
Az Erdõ, melly közel-való zõldségével
Városunkat tartja gyönyörûségével,
Mellyeket tapodtunk edgyütt hajdanába,
Nyögésemet gyakran szedi zúgásába.
Hol a' Panaszkodó madárkákat velem
Panaszimat sirva zengeni képzelem.
A' lágy Gesztenyefák Neveddel ott álnak,
Neveid Nevemmel melly szépen tarkálnak!
Edgy a' többek között betûmmel kérkedik,
Diszemre kevélyen nõvénn, emelkedik.
Balgatag, a' fáknak ott beszéllek járva,
Ott Panaszlok, mint edgy meg-sebesûlt árva.
Kit, hogyha bizonyos remény nem ujitna,
Hogy meg-érkezésed még meg-vidámitna,
A' Stixet meg-uszván siralmos árnyékom,
Leltem vólna eddig nyúgtató hajlékom.
Ott nyomozom gyakran hajdani ösvényed,
'S Helyjeid, mellyeket kedvelt a' te kényed.
Hányszszor elõzöm ott a' reggel Hajnalát?
Hányszor végzi rajtam a' Nap hivatalát?
A' le-szállt harmattól nedves fûszálokat,
Mellyben reggelenként úsztatják magokat,
Mintha esetemet siratnák, úgy kõltöm,
'S forrásként reájók én is könyvem tõltöm.
Tegnapi Nap', midõn nekem ez Hellyembe,
El-vesztett örömim' juttatta eszembe,
Mellyeknek el-vesztén soká sóhajtozva,
Illy szókra nyitottam szájam' siránkozva:
Erdõ 's Mezõ! Tempét szememnek himezõ!
Gyönyörûségimet tudó Erdõ 's Mezõ!
Kedvellett árnyékok! áldottak légyetek!
Hól edgy nedvesitõ Patakkal tsergetek!
Ha a' Fûlemüle kedveteket hozza,
Melly siró Panasznak magát fel-áldozza:
Mi tilt, hogy kedvesen vegyétek ugyan azt,
Edgy búsult Szeretõ ha önt gyászos panaszt?
Jaj! melly kinoss Végzés üldõzi sorsomat
Mint néktek; Nap nélkûl én tõltõm napomat!
Ti ékességteket a' Tél ha le-fosztja,
Új éhességteket a' Tavasz ki-osztja.
Már az én világom hogy setétbe merûlt,
Egész esztendeje, viszsza még sem kerûlt.
Viszsza kerûlt néktek, szépségtek tavaszsza!
Nékem tart még Telem: e' Szivem panaszsza!
Már a' Napnyúgotti szellõk meg-érkezve,
A' ti árnyéktokon fúvnak lengedezve.
Minékûnk bár fúvnak Napnyúgotti szelek,
Nints meg-jövetele örömünknek velek!
A' vakmerõ Nimfa el-hagyta hazáját,
Szélveszes szelekre bízván vitorláját.
Az Istenek adják, hogy jó szerentsével
Meg-jött Galatéám', meg-érkezésével.
Még e' zõld ág alatt sokszor tsókoltasson,
'S karjaimnál fogva velem sétálhasson!
Vagy a' zõld pásitonn ennek árnyékában
Le-heveredhessen lankadozásában!
Akkor én, (ha ugyan élnek õk hírekben)
Hóltom utánn élõ énekes versekben,
Akkor igyekezem titeket hirdetni,
A' késõ Unokák elõtt betsûltetni!
Óh Ártatlan zõldség eleven berkei!
Óh kedvesem méltán kedvelt rejtekei!!!
Igy szóllék én: mellyre a' nagyfa gajával
Rá-intett, 's jelt adott ingadozásával.
Érzém e' jó jelre oszlani gyötrelmem,
Távozott elmémbõl kétséges félelmem.
Már akkor úgy tettszett, hogy viszsza kaptalak,
Bár távol vagy most-is, kivánatos Alak!
Eddig haszontalan minden fogadásom,
Te nem tellyesíted buzgó sóhajtásom.
Jöjj meg hát kedvesem! ne késleld kedvünket!
Jöjj-meg, tellyesíttsed lassú reményünket!
Mi oka hogy késel? régi tüzed szünt e'?
Vagy ki azt táplálja szemedbe más tünt e'?
Mellyet bár nem hiszek; van tõlle félelmem,
Félteti szüntelen ostromló szerelmem.
Te, kérlek írj, hogy még rólam emlékezel!
Irj; hanemha magad elébb meg-érkezel!
Ezer bátorságos móddal Te írhatnál.
Melly bóldog vólnék én, ha Te igy szólhatnál!
Mert Levelem nélkûl edgy hajós sem menne,
Hívségem tolmáttsa minden gálya lenne
Végre, tsókot adok e' bé-zárt Levélre,
Tsókot; mellyet bízok Napkelleti szélre;
Míg nem nálam nélkûl Leányom kezére
Érvén; jusson Ura kívánt örömére.
Talám, ha még szíve vágyik Rélandjához,
Levelem ragadja Kláris ajakához,
Ajkai le-szedik ezek' részetskéjét,
Irigylem irásim' illyen szerentséjét.
Tizenegyedik Alagya.
Galatéához való óhajtozás.
Melly ujúlt fájdalom tsigázza szívemet?
Melly sok út ragadoz tétova engemet?
Hova mégyek? hátúl a' föveny térségek,
Elõl a' rettentõ tengeri mélységek.
Valaki itt el-mégy, és meg-látsz búsongva,
E' tsendes partokon tétova bolyongva,
Nem tudod, e' habok melly sóhajtásokkal
Tellyes kívánságot görgetnek magokkal!
Más tartomány, mellyért buzgok, más lakása,
Anyi Kedvességek 's Istenek szállása!
Galatéa tõlem miólta el-vála
Semmi víg örõmmel fõldûnk nem szólgála.
El-tûnt vele diszem, el-tûnt kedvességem.
Merõ Sardinia lakozó helységem.
Bár lábam mindenûtt nyomozza útaid';
Nem víditják elmém' sehol-is nyomaid.
De mihelyt fõldûnkre Galatéa meg-jõ,
Galatéa, Fényem, e' ritka betses Fõ;
Meg-jõ vele diszem, meg-jõ kedvességem,
Merõ Tessália lesz lakó helységem.
Akkor lankadt testem ha árnyékodra lél,
Új édesgetéssel minden árnyékod kél.
Óh! bár a' Végzések vettek vólna erre,
Hogy kisértem vólna szerelmem' tengerre!
Most elmém' siralmos nyögéssel szaggatom,
Mely Könyv-harmattal a' fõldet áztatom.
Bús Laodamia így sirt, epekedett,
Midõn kedves férje tengernek eredett.
Igy sirt Ariádne széllyel-eredt hajjal,
A' futó Téseus után sûrû jajjal.
A' kártékony tenger rám nagy habokat hajt,
Kéntelen lábomnak a' föveny ád sok bajt.
E' meg-gyûlõlt habot melly fájdalom látni!
Ennek kellett hajóm' távolabb botsátni.
E' víznek kellett azt mindaddig kísérni,
Míg szerentséje lett várt rév-partra érni.
Jaj! siket tengerre hányom feddõzésem',
Sikertelen ennél meg-vetett kérésem'. -
Hasztalan óhajtok! szóm félbe szaggatja,
Dagályos habjait ellenem zúgatja.
Vallyha mesterséges szárnyakat tsinálna
Dédalus; hogy testem levegõre szálna!
Nem adnék én Nevet soha a' vizeknek,
Sem nem kõzelítnék az égi tûzeknek.
Vagy ezt, melly el-terûlt mind arra mind erre,
Nyomnák az Istenek edgy szoros tengerre!
Tagaim' leg-ottan néki botsátanám,
Hazám' határinak bútsúmat mondanám,
Holott a' legelsõ nap derûlt éltemre
Enyi bús gondokkal való gyötrelmemre.
Maradj Hazám' fõlde, kedves dajkám és hív!
Vonattatom; edgy más kedvesebb határ hív.
Melly örõmöket kezd víg mellyem érezni,
Midõn már tengeren láttatom evezni!
Midõn bellyebb hatván, teteji õszûlnek,
'S A' Batavi mezõk távolabb kerûlnek.
Könnyen hívõ elmém képzelõdésének
Örûlvén, részese már kõltött kedvének.
Óh rövid, 's hírtelen múló bóldogságom,
Holott távol vagyon igaz kívánságom!
Leánder' bal-sorsát minap énekeltem
Keserves versekkel; akkor úgy képzeltem.
Most e' Szeretõre bóldog nevet szabok,
Kit Kintséhez vittek az úsztató habok.
E' tenger, (ki tenné-fel-is?) nem úszható,
Tudjuk melly haragos habokat forgató.
Most fel-tolúlt habját tsillagokig tsapja,
Majd fenekén marad tsak zavart iszapja.
Inkább Galatéa, jõjj-meg siettséggel!
Jõjj-meg én Életem! és gyönyörûséggel.
Meg-advánn edgymásnak minket jõveteled,
Éljünk sok idõket, Te velem, én veled.
Tizenkettedik Alagya.
Ugyan azon sóhajtozás.
Hijában keresem határit kinomnak,
Nem lelek enyhûlést nyomorúlt lángomnak!
Tettszik mérhetetlen tengeren bolygásom,
Ha talám lehetne az vígasztalásom.
Midõn távól lévén kedvelt Leányomtól,
Talám távozhatok, gondolám, lángomtól.
Óh melly szomorú sebb sérti azt, ki szeret!
Óh valaki szeret, szenved az ezeret!
A' mig Galatéa jelen vala velem,
Addig-is égette szívem' e' gyötrelem.
Most, hogy magát tõlem távol férkezheti,
Meg-gyúlytott fáklyáit bennem kettõzteti.
Hijában hagytam-el Batavi fõldemet,
Fussak bár, nem hagyom meszsze szerelmemet.
A' Tengernek hány bús veszélyit ki-áltam,
Hány bal történetit az útnak próbáltam!
Végre idegen fõld fogott kebelébe,
Mellyett Hazámnak-is tehetnék elébe,
Hanemha le-kötvén' titkos szerelmemet,
Edgy irígy édesítné Batavi fõldemet.
Itt, hogy Te távol vagy, ez szívem' insége,
Galatéa díszem, 's Lelkem ditsõssége!
Itt téged óhajtlak, 's a' Te szerelmedet,
Hogy tartsa-meg az ég erõs hívségedet!
Ne hogy más ellenség ragadja reményem,
'S Arassa idegen sarló veteményem.
Bóldogtalan, hányszor örömöm képzelem?
Hányszor véllek Téged jelen lenni velem?
Gyakran kézen fogva veled sétálgatni,
Gyakorta láttatom ortzád' tsókolgatni,
Gyakran mintha szokott gyepünkönn el-nyúlnék,
Víg öleléseddel 's szavaddal újulnék.
Midõnn így aggódom: barátim tsudálnak,
Mondván: mit tétovázsz, melly gondok rongálnak?
Melly gyengeség tettszik, nem tudom, szemedben?
Te szeretsz! hogy meg-tsalsz, ne gondold szívedben.
Nem menthettem jól ki magam', el-pirúltam.
Galatéa, 'a Te lángjaidtól gyúltam! -
Vagyon itt edgy még-is, Rodope nevében,
Leg nevezetesebb hazája fõldében.
Ez lopja, ha lehet, néha ideimet,
E' tartóztatgatja olykor szemeimet.
De nem vonta még-el tõled szeretetem,
Kedvelni tsak érted kéntelenittetem.
Az, hasonlít képre valamit képedhez,
Ha lehet hasonló Leány személyedhez.
Annak szemei-is nyílakat lõvellnek,
De nem, mint melly nyilak szemeidtõl kelnek.
Nem alkalmatosok azok úgy lángomra,
Erõtlenebbek sokkal gyúlytásomra.
Hajait, mint szoktad, olly rendre fodrozza,
Olly mesterség gyenge lábait hordozza,
Vállait, mint neked olly szalup szoritja,
Öszve-fûzõtt mellyét olly tintuk boritja.
Noha nints olly mint Te; (mert azt nem tarthatná
Maga-is, tsak egyszer személyed láthatná.)
Még-is, nem tudom hogy, erre gerjedezem,
'S Ezt látvánn, anyiszor reád emlékezem.
Igy, ha magát Títán tengerbe mártotta,
'S Fáklyája Fényétõl világunk' fosztotta;
Fel-veszszük a' tiszta Hóldnak-is szarvait,
Bár hintse, mint Febus, gyengébb súgárait.
Ah! mennyiszer mondtam: hogyha Galatéám
Nem vólna, e' szálna, vagy szálhatna reám!
De ha fontra vetem szépséged érdemét;
A' több Leány-sereg elõttem tsak szemét.
Ah! mikor térsz-viszsza Batavi fõldedre,
Hogy vessem tzirkáló elmém szépségedre!
Hogy fûstbe mehessen, képed' ditsõsége,
Hozzád közelitõ Rodope szépsége!
És egyedûl Te légy a' Leányok között,
A' kinek hatalma foglyává kötözött.
Tsalatkozóm e, vagy szívemben buzdúlok?
Érzem, erõm ujúl, elmémben vidúlok!
Ez egész világon minden, valami szép,
Engedjen Tenéked, oh Angyali gyöngy kép!
Nintsen ki el-vonja tõled szerelmemet,
Isten-aszszonyokra vessem bár szememet!
Tizenharmadik Alagya.
A' Galatéa halála.
Hát, ez-is ki-szabva vólt e' Végzésemben,
Illy veszett idõket érnem életemben.
Mellyekbenn a' halált várván mind úntalam,
Annyit óhajtozzam; de tsak haszontalan?
Jöjj gyors Halál! Kedvem tovább ne halaszd-el!
Ne késs! életemnek fonalát szakaszd-el!
Nekem élnem tsapás; jötõd vidúlásom.
Ah! hozzon már ennyi hasztalan hívásom!
E' bús Panaszszal kell éjjel nappal telnem,
Még-is illy kelletlen terhet kell viselnem.
Már kéntelen élek: ha hogy él, hihetõ,
Edgy párja sírjába temetett Szeretõ.
Én nyomorúlt! ama' Szûzek' szeme-fénye,
Lelkem edgyetlen edgy hajdani reménye,
Ki egyedûl elmém' oka, 's eszköze lett,
Kit annyit betsûltem, más Leányok felett,
Ama Vénus Isten-aszszonyi szégsége'
Párja, Galatéa, vólt! nintsen! már vége!
Enyim vólt: ím setét árnyékba tünt, meg-hólt!
Jaj nekem, hogy tsak azt mondhatom: Enyim vólt!
Hát már bóldog Nimfa! soha életembe
Nyakadba borulva nem foglak ölembe?
Sem annyiszor reménylt házasi kötelem
Nem kaptsol szorosabb edgyességbe velem?
Sem illetlenül tartott Szûzességed'
Énnékem áldozva nem történik véged?
Hát szemeid' gyászos éjj bé-borította,
Mellyek lángja szívem annyiszor gyúlytotta!
E' szüntelen fáklyát lövellõ Szemeket,
Mellyekrõl énekle Músám sok Verseket!
Hát vizek ronták e' hajad fodrozásit,
Mellyek illethették Vénus Pompázásit?
Hószin melyed festé habok rút tajtékja,
Melly lehete edgy kéz alkalmas'b játékja?
Talám Angyal! hányvánn a' méllységek' habja,
'S Tartván romladozott hajód edgy darabja,
Midõn szád utólszor Nevem kiáltotta,
Kimélletlen tenger azt el-boritotta!
Óh szomorú Végzés! szánható képzelt szin!
Óh fájdalom! versbe ki-tehetetlen kín!
Lám félelmes szívem elõre ezt sejté,
Midõn bútsúzását szád hozzám úgy ejté,
Mint ki nem fog tõbbé soha viszsza-térni!
Alig tûrhettem azt: de hogy meg-igérni
Kezded jõveteled, szivem bár ujúla,
Reá nem tudom melly félelem nyomula.
Most tapasztalom már, e' jövendõ jelek
Melly igazak vóltak! melly nagy vólt hitelek!
Jaj! mért óldaték-el a' Batavi Gálya,
Ama' déli-szelek jõvendõ prédája!
Melly téged, melly engem veled el-temetett,
És kivánságimtól örökre el-vetett!
Az a' halálos nap gyászkõvel jegyzessék!
A' Te Krónikádból Belga fõld, ki-essék!
Erdõk, Leányomon, 's Mezõk zokógjatok!
Többé gyenge lába nem lépdes rajtatok!
Míg e' Galatéa járt árnyékotokban,
Velem ujúlásit keresvén azokban,
Fellyebb betsûltelek addig mindeneknél,
A' Tessáliai legkiesb bértzeknél.
Méltán betsûltelek: - most oda díszetek.
Minden díszt egyedül ettõl vett fõldetek!
Napnyúgotti szelek, többé hangotokkal
Nem elegyititek gyors el-kapástokkal
Szája lehelletét a' víg térségeken!!!
Sem nem játszadoztok, kivûl szép rendjeken
Téjszín nyakán terûlt lógó fürthajával
'S Annak lengedezve szûlt édes zajával!
Sirassátok õtet Batavi források!
Könyvemmel áradó nagy vizek, fojások!
Sirassátok Város-aljai zõldségek!
Általunk nyomkodott fûvek, 's kiességek!
Nem fogadjátok-el többé e' kintseket!
Nem szemlélhetitek ez édességeket,
Ama' tiszta kézre nyúlytott szûz tsókokat,
Mellyek meg-hathattak égi lakósokat!
Nem lankadoz ismét Nimfám karjaimon,
Ki bóldogul örvend az Elisiumon!
Sem magát a' nedves part szélenn el-vetve,
Nem bóldogit vizet képe tekintgetve.
Ah! a' Najadesek hogy téged látnának,
Habjaikkal hányszor meg-tsillapodának!
De a' mellyek mihelyt Téged el-vesztettek!!!
Ûzõ vizeiknek vég nélkûl engedtek!!!
Kellettlen elõttem minden! tsak siralom,
Könyv, sóhajtás, jajszó kell, és aggodalom!
Vagy ha tévedezek, parti fövenyt járva,
Mint ama Krétai el-hagyatott Árva;
Vagy szavam' számtalan zokogással rontva,
A' magas hegyekig hat nyögésem ontva.
Mint bús Fülemûle nyirfák árnyékában,
Ismarusi Isist kesergi fojtában.
Vagy a' kõsziklákat fogom tanitani,
Galatéa, a' Te Neveddel hangzani.
Hogy mohos kõszáli Neved elõ-hozzák,
E' kedves hangokat fülembe hangozzák!
Óh szép Istenasszony kedvelt termeteddel!
Szavam helyett tõlem kõnyveimet vedd-el!
Engedj-meg, hogy nints szóm méltó panaszomra!
Hogy fel-akad nyelvem igaz fájdalmomra!
Néked szentelt elmém tiszta játékiddal
Meg-elégszik, 's nem bir egyéb javaiddal.
'S most-is, bár a' halál részeid' óldozza,
Állandó lángjait Tenéked áldozza.
Az Elisiumi seregbe ha le-száll,
Hozzád foglaltatva ott-is kezedenn áll.
VEGYESEK
--------
Egy Pásit nevû szép leányról.
.............................
Be gyönyörû Pásit, be sok szív és ajak ásít,
Hogy le heverje gyepét, birja jeles közepét.
Óh ékes Pásit, haladod sok rósa nyitásit,
Boldog az óh egyedûl, rád, ki gyepelni le dül.
Egy Torma nevûre.
.................
A' ki ilyet tisztít, örömest véghez viszi tisztit:
Mert reszel oly tetemet, nem teker ott se szemet.
Felyül-Irás edgy nap-órára.
...........................
Felkél mindennap; de lészáll ugyan annyiszor a' Nap.
Éltünk nap: ha halad; fel-jöve, majd leszalad.
A' hónapok nevei.
.................
Kos, Bika, Kettõs, Rák, az Oroszlán, Szûz, Jegyek, és még
Mérték Scorpi', Nyilas, Bak, Víz-öntõ, Halak együtt.
Vagy:
Kos, Bika, Kettõs, Rák, az Oroszlán Szûzzel,
Font, Scorpio, Nyilas, Bak, Vizöntõ, Hal jel.
Vagy:
Martius, Aprilis, Maius, Jun. Julius, Auguszt,
Septemb. Octo. Novemb. Decemb. Január, Februárral.
Januarius, az Égi jegy szerént Vizöntõ Hava.
............................................
Vizöntõ havában Nyárra
Hordj jeget, ha a' Tél nagy.
A' Vízvévõ tsatornára,
Vigyázz, bé ne zárja fagy.
Trágyázz, vadássz, búzát forgass,
Égett bort 's olajt le-tsorgass,
Száraz ágakat le-nyess,
Tûzre, másra fákat mess.
Februarius, az Égi jegy szerént Hal hava.
.........................................
Hal havában lékeléssel
Halas tódon nyiss ajtót,
Szárassz Halat, 's új nemzéssel
Töltsd viszont az Halas tót.
Most ólts, almád nem lesz férges,
Most ha fád mohokkal kérges,
Mind mohot 's hernyót le-végy,
Fûzfa rakni jó ha mégy.
Martius, az Égi jegy szerént Kos hava.
......................................
Kos havában a' meg-ellõ
Nyáj Juh gond nélkül nem hágy.
Ekkor a' Juh fris füvellõ,
Rértre újóllag ki-vágy.
Által-ültess fát, virágot,
Oltsad a' sok óltó ágot,
Szántogass, 's azokba vess,
Veteményezz, szõllõt mess.
Aprilis, az Égi jegy szerént Bika hava.
.......................................
Bika Hóban a' bikákat
Ismét a' tsordába verd.
Szõllõt köss, a' báránykákat
El-választni meg ne merd.
Vess a' mit még nem vetettél,
Kõfalat most jól kezdettél,
Méheket ki-menni hagyj,
Plántáidnak vízet adj.
Maius, az Égi jegy szerént Kettõs hava.
.......................................
Kettõs hóban vídámodván
Plánta, állat párral szép.
Párost tojik, párosodván,
Párost költ a' tollas nép.
Most palántot ültetgettes,
Kendert, lent vess, téglát vettes,
Rajzik a' méh, fogj rajat,
Sajtot nyomj, köpülj vajat.
Junius, az Égi jegy szerént Rák hava.
.....................................
A' kies Nap Rák havára
Leg magasb tetõre ér,
A' Nap hossza Rák módjára
Már ezentúl hátra tér.
Sípra most ólts, most kaszáltass,
Török búzát most kapáltass,
Most a' Szõllõd ád sok bajt,
'S Méhed mikor botsát rajt.
Találós Mesék.
..............
I.
Mond-meg mi állat az, mely tsak egy mozgó szem,
Sem keze, sem lába, sem hím, sem nõstény nem.
Még is minden napon egy-egy magzat' Atyja,
Mindég Anya nélkül születvén magzatja.
De hoszszú élete nintsen szülöttének,
A' melly nap születik vége van éltének.
Mindenik szülöttnek vagyón egy testvére,
Ki származást Atyja' nem létében ére.
Ez részes bátyjának mind birodalmában,
Mind születésében, mind gyors halálában.
Jó Atyjok sem nem víg, sem nem kesergeti
Szívét, hogy magzatit tsak szüli 's temeti.
Más állatok pedig vígan udvarolják,
Õket lételeken, 's hólttokon gyászolják.
Megfejtés: `Nap.`
II.
A' ki tsinálja reá nintsem szüksége magának,
Még ha ki meg-veszi is nem szeret élni vele.
A' ki pedig vele él, 's hasznát veszi, abba tudatlan.
Kelletlen jószág! jöszte találd-ki mi az?
Megfejtés: `Koporsó.`
III.
Mi víz? melly akármelly nagy folyó-vizeknél
Szélesebb, 's meszszebb hat a' nagy tengereknél?
Még is mélységére mindennél tsekélyebb,
Egy kis tsergedezõ patak nála mélyebb.
Megfejtés: `Harmat.`
IV.
Egy házatska vagyon, hó szín márvány fala környûl
Hó szín szõnyeggel van be-borítva belõl,
Ablaka egy sintsen, tsupa fal, sehol ajtaja sintsen,
Még is rakva vagyon, 's benne terem lakos is.
Test is ez, és él is, szólgál nyereségre is ollykor,
Néha sok éh hasnak bõv eleséget is ád.
Megfejtés: `Tojás.`
V.
A' fejemen járok, fel-alá karikára kerengek,
'S minden lépésen fõldbe verem fejemet.
Még is az én Gazdám akkor veszi hasznomat inkább,
A' mikor igy fejemet fõldbe, kövekbe verem.
Megfejtés: `Sín-szeg.`
VI.
Egy nagy Híd tarkállik sok ékes színekkel,
Leg-bõltsebb festõi elegyítésekkel.
Bizonyos folyó-víz nem hajt-el ez alatt,
De sok temérdek víz rajta felyül haladt.
Nem jár senki rajta, de járhat alatta,
Nem tudja, nem látja a' ki meg-haladta.
Megfejtés: `Szivárvány.`
VII.
Nagy változó, nagy gúnyoló, nagy tsapodár, nagy majom.
Még is kedves az Ifjaknak. Vele gyakran van bajom.
`Vagy bõvebben:`
Nagy Próteus: sok ezer formát tud venni magára.
Minden szem más más képbe jelenve leli.
Most virgontz gyermek, majd ifjú 's élemedett vén.
Aszszony, férjfi, leány, szolga, komorna, vitéz.
Most iszonyú rútság, majd szép alak, angyali gyöngy kép.
Most tsevegõ madarad, majd kutya matska, 's egyéb.
Nagy Mómus: szabadon ki-jelenti szemedbe hibádat.
Nagy majom: a' mit tész, egybe tselekszi veled.
Sír, ha te sírsz, õ is; ha enyelegsz, gyors enyelegni,
Tsúfol, tsak te gyalázd; hogy ha nevetsz, ki-nevet.
Aszszonyi módra magad piperézd, hajadat fodorítsad;
Aszszonyi módra veled Dáma hajat fodorít.
Hízelkedj te magad, hízelkedik õ is azonnal.
Nagy tsapodár: 's ha nem az, nints betsi senki elõtt.
Megfejtés: `Tükör.`
VIII.
Élek, nem is élek, lehellek is nem is,
Egy helyben sem lakom, mindenütt helyem is.
Eletem futva fut. Mi hasznom' találom,
Ha tárgyom' el-érem? hirtelen halálom.
Megfejtés: `Szél.`
IX.
Hús nem vóltam, húsból lettem,
Hogy már húsom el-vesztettem,
Meg-metélik testemet.
Meg itatnak, tántzoltatnak,
Sok jót roszszat koholtatnak,
Sokra vesznek engemet.
Megfejtés: `Író-toll.`
X.
Könyvek köztt van származásom,
Könyvez a' kit illetek.
Az ég felé van vágyásom,
Héj! de lassan léphetek.
Ha szél indúl, ég sûrûdik,
Tíltja könnyû testemet.
Nálam nélkül nem születik,
A' ki nemzett engemet.
Megfejtés: `Füst.`
XI.
Meg-emészthet mindeneket,
Éleszthet sok lételeket,
Vólt sok dolgok' kezdete,
Lesz' sok dolgok' végzete.
Megfejtés: `Tüz.`
XII.
Éltem, hogy már nints életem,
A' hólt élõt el-temet.
Annak éltét õrizgetem,
Ki-el vette éltemet.
Megfejtés: `Hamu.`
XIII.
Engem szült az anyám, de viszont én szûlöm az Anyámat.
Megfejtés: `Jég.`
XIV.
Tengeren, szárazon eggyre születtetem,
Születésén 's végén leg-nagyobb termetem.
Éltem' kezdetétõl szinte közepéig
Fogyok; de majd ismét meg-növök végéig.
Leg-közép koromban így leg-kissebb vagyok,
Fõldön vizen járok, nyomot még sem hagyok.
Megfejtés: `Árnyék.`
XV.
Mi az, tsak kettõ a' lába,
Eggyik meg-áll eggy nyomába,
Másik annyit el-mehet,
Vége hossza nem lehet.
Megfejtés: `Tzirkalom.`
XVI.
Kisebb lész ha hozzá teszel,
Nagyobb ha tõle el-veszel.
Megfejtés: `Rés` vagy `Lyuk.`
XVII.
Mi az? egynek szoros,
Kettõnek alkalmos,
Háromnak igen tág lész',
Egyszer neve is el-vész.
Megfejtés: `Titok.`
XVIII.
Két forrás fakad eggy hegy alól, két kis patakot mos,
Nem széles, nem mélly, nem sebes egygyike is.
Úgy de tsalárdsággal nagy mélly, és gyors vizeket gyõz;
Mert sok okos fõnek veszti gyakorta eszét.
Megfejtés: `Asszonyi könyhúllatás.`
XIX.
Eggy vendéget ûzz-ki százszor,
Mind annyiszor vissza jõ.
A' kihez nem tér-bé másszor,
Meg-hal az. Találd, ki õ?
Megfejtés: `Éhség.`
Rejtett Szók.
.............
I.
Soha a' vásárban engem' nem árúldnak,
Noha a' vásárban a' kik meg-fordúlnak,
Mind a' leg-fõbb rendek, mind a' kik kóldúlnak,
Tagadhatatlanúl hasznomra szorúlnak.
Négy részem' a' vadász felettébb szereti,
Három lész'; de négygyé nem minden teheti
Magát; négyét 's ötét `Boris` emlegeti,
A' két végsõ bennem az ízt érezteti.
Megfejtés: `Koporsó.`
II.
Betegnek használok, az épet sem sértem,
Sokan meszsze fõldre el-útaznak értem.
Fejem 's végsõ lábom elõ olly részt állat,
Mellyet félt, 's melly nélkûl nem él semmi állat.
Fejem nélkûl nagyobb hasznom mondhatatlan,
Hány állatot tartok meg-számlálhatatlan,
Siet minden állat hozzám sok jó végre,
Lakásra, haszonra, vagy gyönyörûségre,
Vesd-ki a' hasamat, úgy is hasznos lészek,
Takartatnak velem sok likak, sok részek,
Öt tagomnak hárma nélkûl nem jó lennem,
Semmire sem betsûlsz ha meg nem lesz bennem.
Megfejtés: `Feredõ,` mellyben van `fõ, erdõ, fedõ, erõ,` 's.a'.t.
III.
Tör, ront, fõldet, Eget, tengert, fel-forgat egészen,
A' fele zúg, mormol, 's a' fele el-hal ezen.
Még fele újra mozog, 's fel-kél, az elõbbi felének,
Egy hijján szép kints, a' leg-utólbi fele.
Megfejtés: S`zélvész,` mellyben van `szél, vész, él, ész.`
IV.
Négy ritka; és miért? kettõ az ok benne,
Három több, 's fordítva még annál több lenne.
Megfejtés: `Okos,` mellybõl ki-telik `ok, kos, sok.`
V.
Nints falu öt nélkül, nints Város, nints sehol Ország.
Ketteje bár akadály; tartani hárma szeret.
Oszszad más-képpen, három tész' szinte meg-annyit.
Árt is, használ is ketteje hogy ha hegyes.
Megfejtés: `Határ,` mellybõl ki-telik `ha, tár, hat, ár.`
Az Emberi öt Érzékenységek:
...........................
Látás, Érdeklés, Hallás, Izlés, Szagolással.
Az Ég négy részei.
..................
Napkelet és Nyúgot, Dél 's Észak része az Égnek.
Az Esztendõ Négy részei.
........................
Egy kerek Esztendõt Tavasz és Nyár, Õsz teszen és Tél,
A' Tavasz a' Kosban; a' Rákban érkezik a' Nyár.
A' Mérték mérsékli az Õszt; a' Bak Telet indít.
A' Hónapok Napjaiknak számok.
.............................
Harmincz nap Bika hó, Rák, Mérték és Nyilas éppen,
Többeket eggy szaporít, de huszonnyolcz Halhava napja,
Még ehez eggyet tégy minden negyedikre kerülvén.
A' Heteknek számok az Esztendõben.
..................................
Mindenik esztendõ ötvenkét hét 's vele eggy nap.
A' Hét Napjaiknak Neveik.
.........................
Vasárnap, Hétfõ, Kedd, Szerda, Tsötörtök,
Péntek, Szombat; ezzel eggy Hetet eltöltök.
TÖREDÉKEK
---------
II-dik Jósefrõl.
................
Az Alké mértéki szerént.
Örvendj Magyar-Nép a' te Királyodon,
Örvend reménylõ két Haza dolgodon.
Ládd, sok keserves kéreményed
Istened im megadá reményed.
Fénylõ egébõl rád leveté szemét,
Meg-nézte benned bús Jerusálemét,
Romlása, hogy távozzon, intett,
Árva leányira rá tekintett.
Kertének immár mord tele távozik!
Vidám tavaszsza' napja ma változik!
Meg-hervadott rósája szépûl;
Kõfala' romladozása épûl.
A' nyögdögélõ Gerlitze zengedez,
Zöldes mezõnkben szép szava tsergedez,
A' száraz ágról már le-szálnak,
Sok panaszok nagy örömre válnak.
Minden hitében már ma hagyattatik,
Minden szabad leszsz: viszsza adattatik
A' lelki-esméret szabadság,
Mellyet-is, óh zabolázni vadság! 's. a'. t.
Töredék.
........
Kész erántad engedelmem,
Meg kötöttél engemet,
Már hajol hozzád szerelmem,
Birt örökre szivemet 's, a'. t.
Töredék a <<Lakodalmi vers>>-bõl.
.................................
Engedj! engedj ollykor vídám (vagy: nyájas) Vénusodnak,
Oszszátok az élet gyönyörûségeit, vagy:
Oszszátok egymással az élet terheit.
Catallus Privilégiuma.
......................
A' bujálkodó szerelmek a' tavaszhoz illenek.
A' madárkák párosodni erre kelve kezdenek.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Naplementi gyenge széltõl meg-telett két tsetseit
Õ ki-fejvén, nedvesíti meg-hevített lepleit (Vénus)
Õ tsepegtet éjjelenként harmatoknak gyöngyeit,
Mint a' híves éjtszakának nedvesítõ tseppjeit,
Mellyek a' fûszálak' ágán tündökölve fénylenek,
És azok hegyére folyván terhesedni kezdenek:
'S addig addig terhesednek, végre hogy tsepegdegel
A' lehulló-víz, 's keregded kis tsómóba esdegel.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
'A mezõt is, hogy tenyészszen, a' szerelmek öntözik.
A' szerelmek' édes izét a' mezõk-is érezik 's. a'. t.
Horatzíus' Carm. L. I. Od. XII-bõl.
...................................
A' kõsziklák meg-száradnak
A' rájok vert haboktól,
Meg-áll a' szél; meg-szakadnak
A' fellegek magoktól,
A' hánykodó hab el-terûl,
Az ég ki-tisztúl, ki-derûl;
Mert fûgnek mint Uroktól.
Ovid. Trist. L. IV. Eleg. VIII-ból.
...................................
Már én vakszemeim hattyú tollal vetekednek,
'S Tiszta fehér Vénség festi be barna hajam.
Hamletbõl.
..........
Kételkedhetsz, a' mi éget,
Valyon igazán tûz-é?
Kételkedhetsz, setétséget
Valyon a' nap elûz-é?
Akár melly szent igazságot
Mint hamissat meg-vethetsz;
De hogy te engem' meg-gyõztél.
Szerelmedre le-kötöztél,
Szívem! nem kételkedhetsz.
Solt. XCII: v. 1. 3.
....................
Bosszúállásoknak Istene Jehova!
Bosszúállásoknak Istene, tündökölj ki!
Meddig a' hitetlenek, Jehova!
Meddig diadalmaskodnak a' hitetlenek?
Salamon Példabeszédei 27. 7.
............................
A' jól lakott ember nem tapodja a' lépes mézet.
De az éh embernek minden keserû édes.
Anna asszony Hálaadó énekében I. Sam. 11. 4.
............................................
Az erõseknek kézívek meg töretnek.
És az elestek fel övedeztetnek hatalommal 's. a'. t.
Solt. XIX. v. 9.
................
Az Úrnak Parantsolati igazak, szívet vidámítók.
Az Úrnak fenyítéke tiszta, szemeket világosító 's. a'. t.
Hóseás 14. v. 6. 7.
...................
Lészek Izraelnek mint a' harmat,
Virágzik õ mint a' Liliom,
Gyökeret vér mint a' Libanus,
Ki terjednek az õ tsemetéi,
Lészen az õ disze, mint az olajfáé,
Ez az õ szaga, mint a' Libanusé.
- oOo -